Mi a reformáció, ellenreformáció, kálvinizmus, kik azok a lutheránusok, reformátusok, evangélikusok, protestánsok, neoprotestánsok meg a többi ilyen irányzat? Ha vannak reformátusok akkor vannak ellenreformátusok is?

Kidolgozott érettségi tételek között megtalálod. Számos ilyen oldal van.

De ha tudsz egy érvet, hogy miért pazaroljon valaki erre értékes perceket, osszad meg velünk.

Reformáció: vallási irányzat a kereszténység megújítására a katolicizmussal szemben. 1517-ben indult el a (sikeres) reformáció.

Ellenreformáció: a katolicizmus kísérlete a reformáció elfojtására, megfékezésére. Gyakorlatilag abból állt, hogy flancos templomokat építettek a nép lenyűgözésére, illetve máglyán égették az eretnekeket. Ma már nincsen ilyen irányzat a kereszténységen belül.

A protestáns és a református elvileg ugyanaz - mindazokra alkalmazzák ezt, akik az 1517-es reformáció hagyományaiból építkeznek. Hogy zavarosabb legyen a kép, a "református" szót a legtöbben a kálvinista irányzatra használják (legalábbis ahogy én tapasztalom). A kálvinista, luteránus, evangélikus, antitrinitárius, anabaptista stb. irányzatok mind a protestáns ernyő alá tartoznak - ezeket már nem fejtem ki, kérdezd meg Wiki nénitől.

Fú, ezt a kérdést jól feltetted. :D Amúgy ezeknek mind utána tudsz nézni, ezért én csak rövid összefoglalót adnék.

Kezdjük ott, hogy régen volt ugye a katolikus egyház. Ez teljesen pontatlan, mert régen ez csak annyi volt: egyház. Most az egyházszakadástól tekintsünk el, de a lényeg, hogy egész Európában egy fajta egyház dominált (ide lehetne még hozni az ortodoxokat, de mint mondtam, ettől tekintsünk el, mert túl hosszú lenne kifejteni).

Na most ez az egyház árult búcsúcédulákat, meg amúgy is korrupt vezetői voltak. Ez a 16. században úgy bökni kezdte az emberek szemét. Volt egy szerzetes azonban, aki nem hagyta annyiban a dolgot. Őt Luther Mártonnak hívták. Ő szépen ki is tűzte a 95 pontot a wittenburgi várkapura. Aztán sokat hadakozott az egyházzal, de végül sikere lett (erről bővebben megint csak olvashatsz sok helyen). A lényeg, hogy ő lefordította németre a Bibliát, előtte csak latin nyelvű igehirdetés volt. Nem szerette a szentképeket, gyakorlatilag újraértelmezte az egész Bibliát, de a lényeg, hogy elég sok német földesúr követte is őt. Ebből szép kis vallásháború keveredett, melynek a vége az lett, hogy kimondták: Cuius regio, eius religo (akié a föld, azé a vallás). Ebbe bele is egyeztek a német földesurak, de ugye mivel Luther eleve az egyház ellen prédikált, és a földesuraknak is volt kisebb-nagyobb konfliktusa az egyházzal, ezért a nagy többségük Luther mellé állt. Na most mivel ők dönthették el, milyen vallást kell követni az ő földjükön, ezért ők Luther mellett tették le a voksukat. Luther követői lettek a lutheránusok, más néven: evangélikusok. A kettő ugyanazt jelenti.

Na most ezzel nagyjából egyidőben volt Svájcban egy Kálvin János nevű személy. Kálvin teljesen átértelmezte a predestináció (eleve elrendelés tanát), és az egész egyházszerkezetet. Ő azt mondta, hogy ahhoz, hogy az emberek Istenben higgyenek nem kell egyház, sőt még egyházszerkezet sem. Elég, ha helyi közösségek vannak. Kálvin a predestinációval kapcsolatban azt mondta, hogyha Isten eleve elrendelte, hogy a mennyországba kerülj halálod után, akkor ha te jó életet választasz magadnak, az egy arra mutató jel, hogy majd a mennyországba kerülsz. Ez megint csak bonyolult, de ennek is utána tudsz nézni. Kálvin még annyira se fogadta el a szent képeket, illetve kegytárgyakat, mint Luther, sőt: a szenteket sem. A templomoknak megtisztultnak, tisztának kell lennie szerinte. Pusztítottak is el szép képeket, nem erről van szó. A lényeg, hogy Kálvin követői lettek a kálvinisták, más néven reformátusok. Ez a két szó ugyanazt jelenti.

Na de akkor ott van ugye a fogalom: protestáns. Protestánsok azok voltak, akik tiltakoztak a korábbi egyházi rend ellen. A név maga: protestál=tiltakozik. Ma minden olyan keresztény felekezetet protestánsnak nevezünk, aki nem katolikus. Eredetileg ezek az evangélikusok, reformátusok, és antitrinitáriusok (ma: baptisták) voltak. Ez persze mára már jóval kiszélesedett, mivel sok más protestáns felekezet is megjelent. A modern kor protestáns felekezeteit nevezzük neoprotestánsoknak.

Természetesen volt ellenreformáció, mert a katolikus egyháznak nem tetszett, hogy egyre többen pártolnak el tőle. Ezért óriási kampányhadjáratot indított a protestánsok ellen (ma kampányhadjáratnak hívnánk, akkor természetesen még nem ismerték ezt a kifejezést). Ennek lett következménye például a barokk stílus is. De olyan jeles személyeket is meg lehetne említeni, mint Pázmány Péter vagy Loyolai Szent Ignác (a jezsuita rend megalapítója).

Amúgy 10 oldal igazán nem sok, és ha igazán érteni akarod a dolgot, utána kell olvasnod, mert én csak nagyon röviden fogalmaztam, és csak a legeslegfontosabb dolgokat emeltem ki, de természetesen az egész történet ettől jóval részletgazdagabb, és szerintem igazán érdekes is.

A protestans.lap.hu-ról idézem:

"Annak az eszmének a gyűjtőoldala ez, amely vallja és bizonyságot tesz a Bibliának tanításokra és gyakorlati életre vonatkozó igazságairól, és tiltakozik a bibliaellenes tanok, szokások, intézmények ellen. Kiemelkedő fordulópontja a reformáció, amikor a pápai hatalom már nem tudta elfojtani ezt a törekvést. Az 'öt Sola' összegzi tiltakozását és bizonyság tételét az evangélium igazságairól.

A beérkezett válaszok azért pontatlanságokkal tűzdeltek, valószínű antitrinitárius helyett anabaptistát (újrakeresztelő) akart írni, habár sok baptista gyülekezet elutasítja ezt a jelzőt. Az antitrinitárius vagyis szentháromság tagadás az unitárius vonal... ezek az utóbbi irányvonalak, főleg a szentháromságtagadás nem illeszkedik a történelmi protestáns irányvonalba, az 'öt Sola'-n túl, valami más a vesszőparipájuk, az unitáriusok univerzalista vonala a Bibliát is elveti, szemben a protestáns reformáció vissza a Forráshoz, vagyis a Szentíráshoz ragaszkodásával... ilyen értelemben talán vehetők ellenreformátusoknak, de nem használatos ez a megfogalmazás. A lutheránusok több mindent próbáltak megőrizni a katolikus örökségből, amit semlegesnek láttak, szemben a svájci (hevlét) vonallal, ahol végére igyekeztek menni a katolicizmusból való megtisztulásnak. Ez utóbbiakat nevezzük reformátusoknak, vagy Kálvinistáknak, mivel Kálvin írása, az Institúció nagy hatással volt rájuk, jobb igei összefoglalót a keresztyén hitről, egyházról nem ismertek.

Ennek a reformátusságnak egy kiteljesedése volt még Angliában a puritánok által, ahol többek között az egyházkormányzás kérdésében figyelhető meg fejlődés a református vonalon, ez a presbiteriánus irányzat, ami a episzkopiális vagyis püspöki rendszerrel szemben lépett fel. A püspöki rendszerben az egyházat püspök(ök) vezetik, személyekben összpontosuló az egyházvezetés, ezzel szemben a presbiteriánus modellben a Bibliában látott gyülekezeti vének vagyis elöljárók általi vezetést tartották biblikusnak, illetve ezeknek a presbitereknek, gyülekezeti vezetőknek a testületét, a presbitériumot tartják illetékesnek az egyház vezetésére, a gyülekezetek presbiterei közül delegálnak a regionális presbitériumba, és így tovább...

Erre azért tértem ki, mert úgy Kálvin, mint egészében a református vonal fontosnak tartotta a gyülekezetiséget, nem védték sosem a gyülekezetlenséget, ami egy későbbi úgynevezett "szabad keresztyén" mozgalom vesszőparipája. Az angolszász világban a Westminsteri Hitvallást tartják a legkifejlettebb történelmi református hitvallásnak: [link] Magyar területen Apáczai Csere János vallotta magát presbiteriánusnak, annak ellenére, hogy lutheránus egyházban tevékenykedett itthon, a nemesség félt a presbiteriánus eszmétől, mert így a gyülekezet bármely tagjából lehetett volna egyházi vezető, befolyásuk csökkent volna, így maradt a magyar református egyház a püspöki rendszere, erre a múltjára büszke is, ezért tartja fent máig a püspökség intézményét, habár az egyházvezetésében igyekszik presbiteriánus módon eljárni.

A predesztináció, magyarul előre elrendelés vagy eleve elrendelés szó a görög προορίζω, "prooridzo"-ból ered, ami 6x fordul elő az újszövetségben, és legalább százszor különböző formákban az egész Bibliában, vagyis nem fenntartható, hogy Kálvin találta volna ki. Azért tulajdonítják sokan neki, mert előtte nem igazán volt aki rendszerbe foglalta volna a Bibliának ezt a tanítását. Tévtanítások tisztázása végett későbbi református zsinatok foglalkoztak mélyrehatóbban a kérdéssel.

Az ellenreformáció magyar viszonylatban tetten érhető abban is, hogy a II. Helvét hitvallást először csak úgy lehetett kiadni, hogy a misére vonatkozó részt cenzúrázták. Mára ez a történelmi értelemben vett ellenreformáció lezárult, de valójában inkább csak diplomatikus formát öltött, pl.: eltévelyedett/elszakadt testvérek visszaédesgetése a Római Katolikus részről, vagy az 'öt Sola' feladása/aláaknázása a magyar ref. egyház liberális vezetői, tanítói részéről, amennyiben a deformációt is ellenreformációként vesszük.

Kérdező!

"Tudom, hogy a Wikin ez mind fenn van, de rohadt hosszú, csak a reformáció szócikk van vagy 10 oldal."

Ha az "rohadt hosszú" akkor NE IS STRAPÁLD MAGAD! Figyeltél volna jobban oda a töri órákon...