Ez milyen érvelési hiba?

Nem annyira konkrét érvelési hiba ez szerintem sem. B érvel a HR szakma mellett, anyagi szempontokra támaszkodva. A az anyagi szempont elsődlegességét, illetve fontosságát vitatja el B érvében. Igen, tulajdonképpen eltér a tárgytól, de olyan tárgykörre tér rá, ami érvként elhangzott az eredeti tárgykörben is. Kvázi a vitán belül nyit egy zárójeles vitát nem B válaszára, hanem annak egy részletére, és a mögött megbúvó ki nem mondott érvre, ara hogy az anyagi szempontok fontos szerepet kellennek, hogy játszanak a döntés során. Nem annyira offtopic ez, joggal felvethető kérdéskör a vita szempontjából.

Esetleg még az utolsó kérdőmondat az, amiben van valami érvelési hiba jelleg, hiszen attól, hogy mások kereshetnek nálam is kevesebbet, attól ez még nem jó és nem kitűzendő cél. Bizonyos szempontból lehet valamiféle irreleváns érvként is tekinteni erre (ignoratio elenchi), hiszen itt két – pontosabban több – állítás van, ami között nincs következmény jellegű összefüggés:

1. állítás: Előnyös anyagi szempontból a HR-es szakma.

2. állítás: Rosszabb anyagi helyzetben is lehet élni, akkor sem dől össze a világ.

3. állítás: Lehetnek nálad kevesebbet kereső emberek is.

Bármelyik állítás elfogadható, vagy elutasítható anélkül, hogy el kellene fogadni bármelyik másik állítást is emiatt. Igen, lehet előnyös a HR szakma anyagi szempontból, és igen, lehetnek, akik rosszabb anyagi helyzetben is boldogulnak. (Van egy cseppnyi hamis dilemma is az egészben, bár kicsit kifordítva.)

Még az árnyékbokszolást is rá lehet húzni, ha nagyon akarjuk, hiszen B érve tulajdonképpen az volt, hogy a HR-es többet keres, ő szeretne többet keresni, így szeretne HR-es lenni. A viszont egy hasonló felállású érvrendszert kínál, csak abban nem az a kérdés, hogy ha valaki több keresetre vágyik, válassza-e a HR szakmát, hanem az, hogy lehet-e kisebb keresettel is boldogulni.

Az ilyen választásnál a munka szakmai értéke dominál általában, de B egy másodlagos szempontot előnybe helyez, az anyagi értéket.

A kétségbe vonja B választási szempontját, pedig az okát sem tudja, mégpedig egy olyan alternatívával, amely a másiknak feltételezhetően nem előnyös, így nyilván el fogja utasítani, hiszen egy fontos szempontot vitatnak tőle, ráadásul az érvelésben önkényesen megállapítanak egy rendkívül alacsony értékhatárt, ami egyáltalán nem biztos, hogy valós, mert a pszichológus sem biztos, hogy a keveset keresők kategóriájába tartozik, csak a HR-esnél kevesebbet kap, de lehetséges, hogy nem is olyan sokkal. Az alkalmazott érvek inkább megerősítik a választásában, ahelyett, hogy megváltoztatnák azt, mert indokolatlanul leértékelik a pszichológus állást, olyan szempontban, amit a másik fontosnak tart.

Lényegében az értékek valódi különbsége nincsenek megállapítva, inkább a valós értékrend kiderítése lenne a helyes, mert a szakmai és az anyagi értékek összeadásával már lehet, hogy meggyőző érveket tudna felvetni, hogy melyik állás a kedvezőbb.