Hogy hívták a "hotelt" a középkorban? Hova mentek az emberek, ha "szállást" akartak?

A különböző korokban különböző területeken más és más szokások alakultak ki.

Franciaországban az ivók, ahol enni is lehetett, rendelkeztek gyakran szobával is, ahol hosszabb időre is megszállhatott valaki, de nem mindegyik.

A fürdőkben, rövid időre szintén ellehetett valaki és magánházak is nemegyszer fogadtak be pénzért vendégeket, illetve a különféle mesterségek gyakorlói is tartottak fenn szobát, eleinte az átutazó szakmabelieknek, de lényegében azért is, hogy nagyobb megrendelések esetére segítséget fogadhassanak fel, mert az inasok, segédek amúgy is a házaikban kaptak helyet. Ez a nagyobb események idején, pl. koronázáskor, királyi, vagy főúri esküvők során, amikor minden szállás betelt, amolyan panzióként funkcionált.

A skandináv országokban létezett olyan intézmény, amit a város, vagy a falu tartott fenn, többnyire üresen állt, de illusztris vendég érkeztekor megnyitották, nincs rá szavunk, talán a vendégház áll hozzá a legközelebb.

Mivel a röghöz kötöttség idején nem létezett turizmus, a vendéglátás csak sokára alakult ki, vagyis a legtöbb ember nem ment sehová, esetleg csak a szomszéd faluba, vagy városba egy vásárra nagy ritkán, de úgy, hogy még aznap haza is tértek.

Többnyire az egész életükben nem utaztak sehova.

Akiknek hivatalból kellett útra kelni, azok a főúri kastélyokban, vagy az egyházi méltóságok palotáiban kvártélyoltak, esetleg a szerzetesi rendek kolostoraiban, rendházaiban kaphattak drágán elég rossz szállást egy cellában, silány étkezéssel, de akárkit nem fogadtak be ezek nyilvánvalóan.

Később, ahogy létrejöttek városházák, előljárói épületek, ott is adódott rá mód, hogy hírvivők, vagy más fontos emberek megpihenhessenek.

Mivel a röghöz kötöttség idején nem létezett turizmus...

Dehogynem, volt akkor is, csak nem turizmusnak hívták. Zarándokok voltak akkor is, persze a legtöbben sosem keltek hosszabb útra.

Panzió: nem magyar szó.

A fogadó franciául pension.

Nem tudom, mikor került be jövevényszóként.

Nagyon szívesen, n4 vagyok!

A zarándokok általában nem számítottak, többnyire koldusszegény emberek voltak, sokan betegek is, pl.: leprásak, amely időnként eléggé elterjedt volt Európa egyes vidékein. Gondolhatod, hogy nem sokat törődtek velük, illetve csak annyira, hogy be sem engedték őket a helységbe, körülkerítettek nekik egy olyan helyet, ahol vizet vehettek fel és adakozásból adtak nekik némi egyszerű eleséget, hogy mihamarabb tovább álljanak, főleg a keresztes háborúk idején, voltak erre példák, mikor is a céljuk a szentföld volt, ahová csak kevesen értek el.

Léteztek persze gazdagabb zarándokok is, inkább a középkor vége felé, de ezeknek tömött volt a bukszájuk, egy csapatnyi emberrel utaztak, kísérőkkel és el voltak látva sátrakkal, főzőeszközökkel, de ekkor már fogadók is voltak, ha tudtak, ott szálltak meg. Főleg Rómába irányult ez az utazás és tényleg jellegileg van benne valami a turizmusból is, bár a fő céljuk fogadalom beváltása, bűnbocsánat elnyerése volt.

Azért ez nem volt komolyabb méretű mai szemmel mérve és csak a leggazdagabbaknak tellett erre, mert akkor is horribilis volt a költsége, nem beszélve a fáradalmakról és veszélyekről.