Sok ember fejében miért él az a kép, hogy az ókor meg a reneszánsz olyan jó történelmi korok voltak, a középkor pedig borzalmas volt, barbár és sötét?

Az Ókori Róma egy tekintélyelvű diktatúra volt, amit az erőszak tartott egybe. Maga a társadalom is véres és kegyetlen volt: Ott voltak a gladiátor játékok ahol rabszolgák csépelték halálra egymást, míg másokat az oroszlánok faltak fel, ünnepeken pedig egzotikus állatok hadait mészárolták le a tömeg szórakoztatásáért.

Hallottam egy császárról aki egyszer egy bálnát is hozatott, és azt szurkolálta halálra az aréna közepén, hogy megmutassa, hogy ő ott a Jani.

A Császárok istenteneknek számítottak, emberfeletti lényeknek, a családoknál is a családfő, a Pater Familias volt élet-halál ura minden felett.

Ha egy asszony gyereket szült, az apa tüzetesen megvizsgálta. Ha valamiért nem tetszett neki, hogy nem a megfelelő nemű volt, akkor kivitték a szemétdombra, hogy éhenhaljon.

A nőknek semmi joga sem volt és semmit sem csinálhattak. A rabszolgaság mindenhol jelen volt és teljesen elfogadott volt, voltak ugyan rabszolgák akiknek relatíve kényelmes élete volt, pl. tanult rabszolgák Görögországból, akik a patríciusok gyerekeit tanították, de a többségükkel állatként bántak a rabszolgahajcsárok a bányákban, kőfejtőkben, ültetvényeken.

Idővel a Római Birodalom elbukott, és jött a "borzalmas" "sötét" középkor és az "embertelen" keresztény egyház.

Ebben a "brutális" korban egy jobbágynak kevesebbet kellett dolgoznia, mint egy mai embernek, az adóterhek is alacsonyabbak voltak, mint manapság. Az egyház rengeteg ünnepnapot és munkaszüneti napot jelölt ki az év során. Ezek többségén az egész falu összegyűlt a templomkertben, ahol szólt a zene, üstben főttek az ételek, mindenki békében és nyugalomban beszélgethetett, a közeli apátság szerzetesei is lejöttek, hogy kóstolót adjanak saját főzésű söreikből, boraikból és sajtjaikból. Mindezért egyik embernek sem kellett fizetnyi egy petákot sem, az egyház fizette az egész eseményt és mindenki étkezését.

A középkorban már nem volt elfogadott a kisbabák szemétdombra való kidobása. Aki nem tudott felnevelni egy gyereket, az odavihette diszkréten a templom ajtajához, kopogott, és elment, ezek után az egyház gondoskodott róla.

A közhiedelemmel ellentétben az emberek fürödtek, primitív szinten de volt orvoslás, és nem hitték azt, hogy a Föld lapos. Már az ókori görögök tudták, hogy gömbölyű a Föld és ez az ismeret sosem felejtődött el.

A király is emberségesebb volt, mint a római császár. Ugyanis ő már nem valami természetfeletti félistennek számított, hanem egy bűnös, gyarló embernek akinek az volt a sorsa, hogy királlyá legyen.

Az Inkvizíció se volt olyan durva, aminek lefestik, sőt az egyházi bíróságot rendszerint sokkal kevésbé brutális büntetéseket szabtak ki, mint a világiak.

A nők egyenlősége jobb volt, mint a 19. századi Viktoriánus Angliában: A jobbágyok között férfi és asszony együtt dolgozott, hogy meg tudjanak élni. Akkoriban ha egy pasi bevágta volna, hogy ő megy kocsmázni a haverokkal, te asszony meg takaríts, főzz, pelenkázd a gyerekeket, és vágj tüzifát, akkora seggbe rúgást kapott volna, mint annak a rendje.

A városi kereskedők és mesteremberek között is nem volt ritka, hogy például a férj kovács volt és szerszámokat készített, a felesége pedig árulta őket. Sok kocsmának és fogadónak női tulajdonosa volt. Ehhez képest a 19. századi Angliában ülhettek otthon a nők fűzőkben meg rojtos szoknyákban, a férjük meg szabadon pofozhatta őket.

Aztán jött a Reneszánsz meg az Újkor, olyan korok amiket megint dícsőíteni szoktak. Sok "sötét középkorról" szóló sztereotípia valójában az 1500-1700-as évekről szól. Ilyenkor kezdtek el például az emberek nem-fürödni, mert a Reformáció prédikátorai bűnös és erkölcstelen dolognak kezdték tekinteni. Megjelent a rasszizmus, a néger rabszolgatartás, és ilyenkor kezdtek elterjedni a boszorkányégetések is. A középkorban ugyanis a katolikus egyház nem hitt a boszorkányokban, és nem a boszorkányokat büntetették, hanem azokat akik boszorkányok létezéséről beszéltek. Később az ipari forradalom még egy lapáttal rátett a parasztok szenvedésére, a vidék elszegényedett és kénytelenek voltak az új városi gyárakban keresni munkát, ahol megint olyan brutálisan bántak velük, mint hajdan a római bányarabokkal, a nagy népsűrűség miatt újra támadt a tífusz, a kolera, a felsőbb osztályoknál pedig a Viktoriánus kor növekvő kötött társadalmi rendje egyre inkább alacsonyabbrendű szerepbe taszajtotta a nőket.