Sok ember fejében miért él az a kép, hogy az ókor meg a reneszánsz olyan jó történelmi korok voltak, a középkor pedig borzalmas volt, barbár és sötét?

Több sebből vérzik amit írsz és nem hiszem el, hogy aki valóban foglalkozik történelemmel, vagy a kérdéseivel, ilyen szintű tárgyi hibákat ejtsen, ennyire senki sem amatőr. Ezért biztosan állítom, hogy a kérdést trollkodásból tetted ki. csak pár példa amiben hülyeséget irtál:

- Az ókori Róma a császárkorban nem tekintélyelvű volt, hanem theokratikus, a császár egyben Pontifex Maximus is volt, egész 391-ig Amikor Nagy Theodosius államvallássá tette a kereszténységet.

- A Pater Familias nem volt élet halál ura

- Gondolom Spártára és a Gerusziára gondoltál az alatt, hogy kivitték a szemétdombnak titulált Taügetoszra. Azokat vitték ki, akik nem voltak alkalmasak a jövőben katonának. Mellesleg a Spártában a lányok járhattak iskolába, sportolhattak, mert csak egészséges spártai nő szülhet jó katonát.

- A Nyugat-római Birodalom bukásával nem lett mindenhol templom, meg ünnepnap, de volt helyette teljes anarchia, éhinség és a barbár államok egymást váltogatták. Az imádott keresztények meg mindent, ami sérti a hatalmukat, azt tiltó listára helyezték, úgy mint az antikvitás kultúrális és tudomános eredményeit. a korszakban az arab világ volt a tudományok és a művészetek hordozója.

- A királyságnak pedig volt olyan fajtája, ami kiemelte őket egy kicsit: lásd a Karizmatikus királyok pl. Szent László, vagy 3. Childerich aki csak azért volt király, mert hosszú szakálla volt.

- könyves Kálmán mondta ki először, hogy boszorkányok nem léteznek, de nem baj csak kb. 600 évet tévedtél.

- Angliában a 19. században már régen nem volt jobbágyság

Csak a kérdésre válaszolok a rizsát nem olvasom el bocs.

Azért mert ilyen képet festettek az írók az olvasók fejében.

Nyilván sokféle szempontból lehet vizsgálni különböző korokat. Az is benne van a pakliban, hogy minden kort egy későbbi kor szokott minősíteni a maga értékrendjén, a maga vélt vagy valós pozitívumai mentén.

A Római Birodalomban voltak olyan jelenségek, amiket ma barbárnak lehet nevezni. Bár a Római Birodalom azért elég hosszú ideig állt fenn, hogy csak úgy egy kalap alá lehessen venni. Megint más volt a Római Birodalom a kezdetekben, megint más volt a keresztényüldözés idején, megint más volt a széthullása előtt. Igen, volt rabszolgaság, voltak gladiátorjátékok egy időben, mai szemmel ez viszonylag barbárságnak tűnik. Viszont Róma azért eléggé megengedő volt. Pl. egy meghódított terület megtarthatta a maga vallását, a maga szokásait, maximum annyi volt az elvárás, hogy a római isteneknek is emeljenek templomokat. De különböző világnézetek, tanok szabadabban áramolhattak, amíg az nem kimondottan a birodalom ellenére voltak.

A sötét középkor sem volt annyira sötét. Pl. az építészet terén volt fejlődés. Az egyháznak köszönhetően jött létre a szervezett oktatás, az egyetemek. Sőt tulajdonképpen a modern tudomány alapjainak lerakásában – a közhiedelemmel ellentétben – azért az egyháznak is nagy szerepe volt. Viszont egy sokkal uniformizáltabb, egységesebb világnézet alakult ki. Az antik tudás rengeteg eleme veszett el, részben azért teológiai megfontolások miatt. Persze ilyen téren az egyházon belül is voltak belső viták, hogy a természet megismerése az fontos, mert általa az isteni teremtést, így Istent ismerjük meg, vagy éppen eretnekség, mert ezzel olyan dolgokba avatkozunk bele, ami nem ránk, hanem Istenre tartozik.

A filozófia maximum a keresztény világképen belül létezett, kvázi teológia volt. Minden alternatív világnézet üldözve, de minimum kirekesztve volt. Az akkori egyház által eretneknek, pogánynak tartott gondolatokat, tanításokat, csak titokban lehetett terjeszteni. Ha most a kultúra fejlődését nézem, akkor néhány területen – főleg a művészet, ide értve mondjuk az építészetet is – fejlődött valamennyit, de más területeken – tudományok, filozófia – stagnált, nem mutatott fel igazán jelentős eredményeket, bár azt is igazságtalan lenne mondani, hogy teljesen híján lett volna ezeknek.

A reneszánsz, meg a felvilágosodás volt az, ami a középkorra ráragasztotta a sötét jelzőt. És az akkori változások tükrében azért rá lehetett húzni, ahhoz képest, ahogy a különböző világnézetek újra szót kaptak, hogy nem csak hogy lehetőség volt, de divattá vált az antik tudás leporolása.

~ ~ ~

Mint mondtam, sokféle szempont alapján lehet vizsgálni történelmi korokat, ami alapján te vizsgálod, az is lehet tárgya ennek, de történelmi szempontból azért mégis jobb vizsgálódási alap, vagy fontosabb szempont, hogy az adott kor mennyit tett hozzá ahhoz, amit úgy lehetne nevezni, hogy az egyetemes emberi tudás. Ilyen téren viszont a középkor egy szakaszában – de már az ókor vége fele is – azt látjuk, hogy igencsak behúzták a kéziféket. A fejlődés nem állt meg, de érezhetően lassabb lett, mint később a modern tudományok, az újkori filozófia, az újkori művészet fejlődését nézve, vagy mint mondjuk a görög-római tudomány és filozófia fejlődésénél.

A kelet és a nyugat Római birodalom sorsa eltérő.

Leegyszerűsítve:

A nyugatrómai birodalom lényegében pénzügyi válság miatt bukott meg. Bonyolult ez, de az alapja az, hogy mindenhol nagy gazdaságok voltak, amik tönkretették a kisgazdaságokat, viszont a növekvő népességet a korabeli termelési módszerekkel nem tudták ellátni.

Normális haderőt sem tudtak tartani és nem tudtak már csodálatos épületeket építeni, sőt az antik, -

mert pl. a Colosseum már az ő korukban is antik volt - szóval az antik épületeket sem tudták karbantartani.

Le is szakadoztak sorra a provinciák, a végén már csak egy maradt és mást kellet megfizetniük a saját védelmükre. Mivel azt sem tudták rendesen fizetni az utolsó császárok már gótok voltak.

Amíg megvoltak az intézmények, amik biztosították a Pax Romanát, addig azok voltak a kultúra, a gazdaság alapjai, de ez csak addig volt fenntartható, amíg birodalmi méretek álltak rendelkezésre, mikor a birodalom szétesett, akkor megszűntek és kitört a káosz.

A középkor tényleg számos tekintetben sötét, mind a tudományok, mind a kultúra tekintetében, olyannyira, hogy egyes korszakokról nem is tudunk szinte semmit.

A kisebb országocskák anyagi lehetőségei korlátozottak voltak és az egymással való szinte állandó marakodás jellemző rájuk, addig, amíg a nagyobb országok ki nem alakultak és újra lettek olyan intézmények, amik finanszírozása biztosította a kultúrát.

A reneszánsz megint más kérdés, nem akarom ezt bővebben taglalni, de a lényege, hogy a keletkező eszmei áramlatok tették lehetővé a kultúra, a technika, a gazdaság, a tudományok fejlődését és ez vezetett a mindennapi élet megváltozásához.