Te is úgy érzed hogy a tudomány nem úgy viszonyul a megalitikus ókori maradványokhoz mint például az őslények tanához?

Adott egy tényleges emberi gyakorlat, amelynek megértéséhez szükséges bizonyos ismerethalmaz. Ha nem elegendő, jön a kérdés. Ha nagyon kevés van belőle, jön a naiv kérdés. Ami magyarázat a jelen probléma megértéshez szükséges, arra ez a fórum nem alkalmas, arra az iskolát találták ki.

A két kép nem megdöbbentő. Teljesen normális. Egy dínócsontba pontosan annyira rúg bele valaki, amennyire egyókori faragott követ felhasznál építőanyagnak. Van aki azt se ismeri fel, hogy csont, van, aki a kőben csak építőanyagot lát. Ez ismert kérdése, nem a tudomány eltérő viselkedésének kifejeződése.

Ezen túl minden tevékenységhez, a kutatáshoz, állagmegóváshoz különösen, pénz kell. Néha nagyon sok. Ha van, az szerencse. ha nincs, a kincs el fog veszni.

A tudomány tevékenységét és a köznapi gyakorlatot így összevetni nem lehet.

Ezotéria kategória.

Jó lenne, ha nem femina és lazerhorse oldalakon tájékozódnál tudományos kérdésekről.

Első kép: a környezete nélkül lehet photoshop is, illetve egy jól kiválasztott részlet, ami mesterségesnek tűnik, de amint látnád a körülötte lévő, már nem ennyire szabályos részleteket is, nem lenne többé hatásos.

Második kép:

A zobeliszk létezik. A korabeli technikával készült, ennek legjobb bizonyítéka, hogy megfelelő mérnöki és technikai tudás hiányában túl nagyot gondoltak, fekve kivésték, majd az egész projekt meg is halt a felállítási próbálkozással, illetve lehet, hogy már kivésés közben eltört és felállítási próbáig nem is jutott.

"Nem jutott, ez a példány. De sok áll."

Hmm, nekem úgy rémlik, hogy azok mind kisebbek.

De az teljesen igaz, hogy maga a technológia az akkori lehetőségek mellett is megvolt, semmi misztika nincs a dologban.

Csak akkoriban nem létezett még pl. szilárdságtani méretezés. Ezért fordulhatott elő, hogy ekkora, ilyen nehéz darab nem megfelelő pontokon mozdítva saját súlyából eltört.