A nők miért kegyetlenebbek általában, mint a férfiak?

olvasható ilyen, hogy ávosoknál, vagy egyéb helyen, ahol kegyetlenkedés lehet - rosszabbak voltak a nők. Kérdés, hogy ez mennyire igaz, ezeket mind férfiak írták le.

(az 1-es példái nem ide tartoznak azért ... "nem mondom, hogy nincs normális lány" gratula!:D háborúról, börtönről, szélsőséges helyzetekről szól a kérdés)

Az ok az lehet: a nők szélsőségesebbek - az empátiás készségük is nagyobb - különösen felfokozódik, ha még beszélni nem tudó kicsikkel foglalkoznak. A szavaikat, tetteiket jobban áthatják az érzések.

Viszont ha ez a képesség megromlik, akkor a megromlott állapota is erősebb.

,,Nem akarok általánosítani, de érdekelne, hogy ilyen esetekben a nők miért voltak jóval kegyetlenebbek és könyörtelenebbek a férfiaknál?"

Nem akarsz általánosítani? Hát ezzel már kicsit elkéstél... :D Ez a kérdés önmagában is hemzseg az általánosításoktól...

Kérdés, kit nevezhetünk kegyetlenebbnek, azt, aki érzelmi töltésből, vagy aki hideg logikai szükségszerűségre alapozva bánt, öl meg másokat.

Bizonyos szempontból hajlanék arra, hogy ennek az "előítéletnek" igazat adjak, valahogy küzdősportokban a női "bunyók" nekem mindig gonoszabbnak tűnnek.

De már maga ez a meglátásom is szubjektív, erre nem alapoznék.

Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy ha a harcias, kegyetlen ösztön a nőkben lenne erősebb, valószínűleg nem férfiak lennének a történelem túlnyomó többségű hadvezérei és kegyetlenségükről ismert uralkodói.

Lehet azt mondani, hogy simán azért, mert a nők nem jutottak érvényre a férfiak mellett, de ennek is megvan az oka, már ősi időkben meglehetett ez a különbség agresszivitásban, ami a férfiakat tolta előtérbe.

Talán az én történelmi emlékeim rosszak, de nem rémlik, hogy matriarchális társadalmakból sok emlék lenne nagy háborúkról.

Én arra tippelek, hogy mivel a klasszikus női szereptől sokkal idegenebb a kegyetlenség (vagy az erőszak egyéb aspektusai), a női kegyetlenkedésnek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, amikor előfordul, mint a férfiak által ekövetettnek.

Ugyanakkor bennem is él egy ilyen előítélet, hogy "a nők" mennyire kegyetlenül képesek viselkedni főleg egymással szemben, iskolában, munkahelyen, társaságban. Nem tudom, hogy ez igaz-e és hogy mi az alapja, de egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy alapvetően kegyetlenebbek lennének.

"ha a harcias, kegyetlen ösztön a nőkben lenne erősebb"

Itt több dolog is van, amit kevernek a válaszolók.

Először is: a férfiak átlagban BÁTRABBAK. A kegyetlenség nem bátorság, ne keverjük össze.

Az, hogy átlagban a férfiak vagy a nő kegyetlenebbek, jó kérdés... én azt mondanám, hogy nincs nagy különbség.

VISZONT!

A nők átlagban utálják egymást. Ha sok nőt összezárunk, férfi nélkül, akkor azért fogják egymást gyilkolni - ha kevés férfival, akkor meg azért. Ez genetikai adottság. Erre lehet azt mondani, hogy itt kegyetlenek.

Míg, ha sok férfit zárunk össze, ők segítik egymást.

Amit #6 írt, abban is van igazság: a nőknél jobban felfigyelünk a kegyetlenségre, mert a nemi szerepük szerint nem illik hozzájuk.

Azért az egyenjogúság ezt is elhozta, hogy most már "illik" - vagyis többen csinálják, és egyre elfogadottabb.

"matriarchális társadalmak"

Na, ez a másik dolog: ezekben kevesebb volt a háború, mert nők azt nem szeretik annyira. Veszélyes.

Viszont NAGYON KEGYETLEN társadalmak voltak!

Rendkívül szigorú törvényekkel, és nagyon sok kegyetlenséggel.

DE!

Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy jó részük kisebb közösség volt, FÉRFI társadalmakba beágyazva.

Nagyon sok helyen tapasztalható, hogy ha egy (vagy kevés) nő bekerül egy túlnyomórészt férfiak által uralt, férfias környezetbe, akkor ott bizonyítaniuk kell, hogy ők még a férfiaknál is férfiasabbak.

Na, ezt meg is teszik azok, akik képesek is ott megvetni a lábukat - és pl. a kegyetlenségben is túltesznek a férfiakon.

Az bizonyított, hogy a nők empatikus képessége általában fejlettebb a férfiakénál.

Nem tudom, hogy ez például kegyetlenkedéstől elrettent, vagy inkább úgymond segít, mert jobban átérzik, mit tudnak vele okozni.

Minden embernek vannak előítéletei és általánosító gondolatai. Ez elkerülhetetlen, hiszen az ember élete során csak bizonyos típusú emberekkel találkozik, akik bizonyos körülmények hatására cselekszenek. Az "átlagos" viselkedés nem emlékezetes, de egy számára érdekes már igen. Például egy kegyetlenkedő nő emlékezetesebb lehet, mint egy kegyetlenkedő férfi. Ez is belekutyul a helyes megítélésbe. De leginkább az, hogy az ember nem ismeri a több mint 7 milliárd embert a Földön és nem ismeri, hogy több 100 vagy 1000 évek alatt milyen változások történnek alapvetően a kegyetlenkedést vizsgálva.

Nem létezik és nem is létezhet jó tanulmány, ami előítéletek és általánosításoktól mentesen a tényeket vizsgálja, mert nem lehet HELYESEN megvizsgálni a jelenleg élő 7 milliárd és valaha élt több 1000 milliárd embert tökéletesen hozzáértő pszichológusok segítségével.

Nincs értelme általánosítani! Ráadásul az agyunk önkényesen emlékszik vissza az átélt élményekre. Nekem is vannak általánosító és előítéletes gondolataim. Valóban úgy tűnik számomra is, hogy a nők kegyetlenebbek átlagosan. De ezeket a gondolatokat elhessegetem és belátom, hogy simán lehet, hogy tévedek. Sőt nem hiszek abban, hogy ezekről a dolgokról lehet jó tanulmányokat készíteni. A nőket és a férfiakat a biztonság kedvéért szerintem érdemes egyenrangúnak tekinteni a mentális sajátosságokat tekintve. Akkor tévedünk valószínűleg a legkisebbet... A tanulmányokat pedig kétkedéssel érdemes vizsgálni. Az ember túl bonyolult, túl sokan vagyunk, túl sok behatás ér minket egy élet alatt. stb, stb...