Mi történik a lelkünkkel halál után?

> Szerintem nem attól függ hogy egy definíció objektív-e vagy szubjektív, hogy a társadalom mekkora része fogadja el azt, vagy sem.

Valóban. Lehet bármilyen definíciót leírni. Mondjuk megalkotom a Süsü-féle számok fogalmát. Definiálom úgy, hogy Süsü-féle egy természetes szám, ha páros számjegyű, és a szám számjegyeinek első és második felét felcserélve ugyanazt a számot kapom. Pl.: 5454, 123123, 80138013

Remek. Ezt megtehetem, leírhatom, utána egy komplett matematikai életművet szánhatok arra, hogy foglalkozzak a Süsü-féle számok sajátosságaival, tételeket vezessek le, stb…

Viszont itt egy párbeszéd zajlik egy fogalomról. A fogalomról akkor tudunk igazán beszélni, ha annak van valamiféle definíciója, ha minden beszélgetőpartner ugyanazt érti a fogalom alatt. A kör például egy jól definiált fogalom. A definíciója az, hogy azon pontok halmaza a síkon, amelyek a sík egy meghatározott pontjától (középpont) adott távolságra (sugár) vannak. Ezt a fogalmat mindenki elfogadja, mindenki ugyanezt érti a kör fogalma alatt. Az a fogalom, hogy „zöld”, az már nem jól definiált fogalom, itt ugye jön az a történet, mikor két ember vitatkozik arról, hogy a tenger kék-e, vagy zöld. Az egyik megunja és azt mondja: „Na jó, legyen kék. De nem úgy, ahogy te gondolod.”. Pedig pont hogy úgy kék, ahogy az egyik a kéket kéknek gondolja, viszont ugyanaz a szín, amit a másik zöldnek mond. A zöld fogalma szubjektív, függ az ember személyiségétől, látásmódjától, a fejében élő mintáktól, sémáktól. Szerencsére azért a különböző emberek nagyjából ugyanazt a spektrumtartományt tartják zöldnek, ezért a legtöbbször nem szükséges a pontos definíció, vagy lényegtelen a különböző szubjektív zöld fogalmak különbözősége. De pont ezért a fizika – ha lehet – nem is használja a zöld fogalmát, ott pontos hullámhosszt, hullámhossztartományt, vagy a hullámhossz függvényében leírt intenzitásfüggvényt adnak meg. Az olyan relatív fogalmak, mint kicsi, nagy, rövid, hosszú meg végképp rosszul definiáltak, bár adott kontextusban érthetik a beszélgetőpartnerek nagyjából ugyanazt alatta.

Az objektivitás tehát nem kritériuma a definíciónak, mivel az eleve esetleges. De az eszmecserének feltétele, hogy a beszélgetés tárgyáról vagy legyen egy objektív definíciónk, vagy ha ilyen nincs, az eszmecsere elején definiáljuk a beszélgetés tárgyát, vagy az eszmecsere folyamán állapodjunk meg egy definícióban. Itt az objektivitás ne úgy értsd, hogy a valóságból levezethető, tárgyilagos. Inkább úgy hogy a definíció „elfogadottsági mutatója” az, ami független az értelmezőtől, annak hitétől, kedvétől, nemétől, korától, bőrszínétől, stb… (Most így kóstolgatva lehet hogy jobb az objektív jelző helyett a szubjektivitásmentes szót használni? Csak valahogy megszoktuk, hogy a szubjektív ellentéte az objektív, holott pont ezen szempont alapján a szubjektív ellentéte nem feltétlenül az objektív.)

#7 definiálta a lelket. Ezt a definíciót továbbvihette volna nyugodtan egy eszmefuttatásban, akár egy könyvet is írhatott volna. Meg lehet róla beszélgetni, hogy ha !ezt! értjük lélek alatt, akkor ki mit gondol róla. De hasztalan… Mert a probléma az, hogy más számára nem ez jelenti a lelket, és ezért számára irreleváns #7 eszmefuttatása, könyve, mások társalgása róla, mert az egy olyan dologról szólna, ami nála nem fedi az ő saját – szubjektív – lélek fogalmát.

A lélek fogalmával az a probléma, hogy az, hogy milyen valós dolgot gondolunk mögé – egyáltalán mit tekintünk valósnak – az olyan szinten tér el egyénenként, annyira kicsi a sok-sok egyéni lélek fogalomnak a metszete, hogy nem úszhatjuk meg, hogy előbb ne fixáljuk, hogy mit értünk lélek alatt, vagy hogy milyen különböző definíciók adhatók erre különböző vallásokban, hitrendszerekben. Csak ugye ez a fixálás nem #7 és nem is a te, és nem is az én jogosultságom. Bárki definiálja is valahogy a lélek fogalmát – akár a kérdező is –, bárki más elvitathatja annak a definíciónak a helyességét, hiszen törvény nem tiltja ezt. :-)

Vagy az is lehet, hogy nem definiáljuk a lélek fogalmát, és a különböző lélek definícióknak nem a metszetéből, hanem az uniójából indulunk ki, és akkor kapunk egy jóval több ember számára elfogadható szemléletmódot.

"Ha megmutatod a lelked, akkor meg tudom mondani mi lesz vele, ha meghalnál."

De mester, hol lelem meg a lelkem, hogy megmutathassam?

"Itt az objektivitás ne úgy értsd, hogy a valóságból levezethető, tárgyilagos. Inkább úgy hogy a definíció „elfogadottsági mutatója” az, ami független az értelmezőtől, annak hitétől, kedvétől, nemétől, korától, bőrszínétől, stb…"

Így már vili, mire gondoltál :) Ebben az esetben tényleg nem a legjobb az objektív jelző, tényleg pont ezen csúsztam el. Nem attól lesz objektív valami, hogy mindenki ugyanazt érti alatta vagy sem. Viszont nekem sem jut eszembe jobb jelző így hirtelen. Közmegegyezés szerinti? Van erre valami idegen szó, ha már magyarban csak körülírni lehet? :)

> Közmegegyezés szerinti?

Én megvettem. :-)

> A fizikai világunk nem hozhat létre öntatosságot csak egy földöntúli dolog.

Én ezt vitatom. Ergo ez nem egy közmegegyezés szerinti álláspont. Innen megint úgy tudunk továbblépni, ha definiáljuk, mit jelent az, hogy öntudat, és megfigyeléseket, kísérleteket végzünk a tárgyalt dologról (az öntudatról). És ez itt a fő probléma, mert elméleti szinten sem tudunk ilyet tenni. Ergo természettudományos módszertannal a témakör nem vizsgálható. Innentől kezdve a megállapításod csak egy vélemény, az nem tudás, hanem hit, alap nélküli meggyőződés kérdése, amiről viszont nem sok értelme van vitázni.

> Ha meg halunk nem tünhetsz el örökre mert az idő az végtelen és a végtelen az olyan hosszú hogy abban minden valószinűség meg kell hogy történjen.

Mármint minden nullánál nagyobb valószínűségű eseménynek. Mondok egy nagyon leegyszerűsített matematikai példát. Fel tudok írni egy végtelen hosszúságú számot a következő módon:

1 0 11 0 111 0 1111 0 11111 0 111111 0 …

(Értsd: 1 darab egyes, majd egy nulla. 2 darab egyes, majd egy nulla, 3 darab egyes, majd egy nulla, majd 4,5,6,7,… darab egyesek jönnek, mindegyik egy nullával a végén.)

Ez a számsor végtelen hosszúságú, és nincs egy olyan véges szakasz, ami a későbbiekben ismétlődne. De jellegénél fogva ebben a számsorban soha nem lesz 2-es, vagy soha nem lesz olyan, hogy két darab nulla áll egymás mellett. Attól, hogy valami végtelen, így végtelen különböző kombináció van benne, nem jelenti azt, hogy minden kombináció nullánál nagyobb valószínűséggel történik meg benne.

Meg itt megint olyan képlékeny fogalmakkal kell dolgozni, hogy „én”. Mit jelent az én? Miért lenne ez az „én” időben végtelen? Miért ne lehetne véges időben? Ez megint nem természettudományos vizsgálódás kérdése, így erről is csak hite lehet az embernek, ami meg ahány ember, annyi féle.

> Tehát örök semmiség nem létezhet mert maga az örök szó az időt jelenti.

Nem az örök semmiség állna fenn, hanem az örök valami, amiben te már soha nem jelensz meg. Mint ahogy a fenti számsorban soha nem jelenik meg a 0110 részlet, csak egyszer. Ettől még sok minden megjelenik benne, de ez a számsor így ebben a formában soha többet.