Mi az a metafizika?

A filozófia egyik ága.A neve a görög meta ta physica(ha jól írom)kifejezésből származik,ami azt jelenti:a természeten túli tudás.Arisztotelésznek van Metafizika c. írása.Halála után műveit rendszerezték,ezt az írását azért nevezték el így,mert a sorban a természetfilozófiai művek után következett.

Vitatkoznak azon,mi az arisztotelészi metafizika tárgya.

Értelmezték 1.a végső okok és elvek tudományaként,2.a létezővel mint létezővel foglalkozó tudományként ,sőt 3.Istennel mint a legtökéletesebb létezővel foglalkozó tudományként is.

Azt én sem értem,hogy függ össze a metafizika a lételmélettel.

Istennel mindenesetre inkább a teológia foglalkozik,bár van filozófiai istentan is.

Az általad felsorolt filozófusok-tudomásom szerint -metafizikusok.Különösen Heidegger.

jó, de nehéz...

Ti bölcsek, kiknek tárva van.

Hogy fű-fa, minden itt

Miért párosul, hol és hogyan.

Miért szeretkezik:

Mondjátok meg, ti bölcs fejek,

Hogy bennem most mi forr!

Hogy ez rajtam hogy eshetett,

Hogyan, hol, miért és mikor?

Megszoktuk, hogy a költők rendesen a nemi szerelem leírásával foglalkoznak. Ez rendesen főtárgya minden drámai műnek, a tragikus és komikus; a romantikus és klasszikus, az indiai és európai drámának egyaránt, nem kevésbé tárgya a lírai költészet legnagyobb részének, hasonlóan az epikainak; főképp ha hozzászámítjuk a regények sokaságát, melyet Európa valamennyi művelt országában minden esztendő már századok óta oly rendesen megérlel, mint a föld a gyümölcsét. Mind e munkák tartalmuk főbb pontjait illetően nem egyebek, mint a szóban forgó szenvedély sokoldalú, rövidebb vagy bővebb leírása. Legsikerültebb leírása pedig, mint pl. a Rómeó és Júlia, az Új Háloise, a Werther, halhatatlan hírnévre jutottak. És ha Rochefoucauld mégis azt hiszi, hogy a szenvedélyes szerelemmel úgy van az ember, mint a kísértetekkel, mindenki emlegeti, de senki sem látta; hasonlóképpen Lichtenberg is ‘a szerelem hatalmáról’ írt értekezésében e szenvedély valódiságát és természetszerűségét tagadja, úgy ez nagy tévedés…

De megerősíti a tapasztalat is, habár nem a mindennapi, hogy ami rendszerint csak eleven, de még fékezhető hajlamként lép föl, bizonyos körülmények között oly szenvedéllyé válhatik, mely hevességére minden más szenvedélyt meghalad, s aztán minden tekintetet mellőz, minden akadályt hihetetlen erővel és kitartással legyőz…

…Egyébként a legkevesebb tetszést azoktól várom, akiken épp e szenvedély uralkodik, s ennélfogva szertelen érzéseiket a legföllengzőbb és legáradozóbb képekbeniparkodnak kifejezni: ezek nézeteimet nagyon is fizikainak és materiálisnak fogják találni, bármily metafizikai és transzcendens is a velejében. Ezeket arra kérem, hogy egyelőre gondolják meg, ha szerelmük tárgya, mely őket madrigálokra és szonettekre lelkesíti, 18 évvel előbb születik, aligha nyerhetett volna tőlük egyetlen tekintetet.

Mert bármely föllengzőnek is tűnik a szerelem, csupán a nemi ösztönben gyökerezik, sőt egyáltalán nem egyéb, mint közelebb meghatározott specializált, a legszorosabb értelemben vett egyénített nemi ösztön. … az élethez való szeretet után a legerősebb és legtevékenyebb ösztönnek mutatkozik, az emberiség fiatalabb részének erejét és fele részben gondolatait is folyton elfoglalja, majdnem minden emberi törekvésnek végső célja, minden ügyre kártékony befolyást gyakorol, a legfontosabb dolgokat óránként félbeszakítja, sokszor a legnagyobb elméket is zavarba ejti egy időre… Mire való a lárma, minek a sürgölődés, forgolódás, aggódás és rettegés?… miért visz az ily csekélység ily jelentékeny szerepet, és miért zavarja és háborgatja az emberi élet rendjét?

…Nem csekélység az, ami itt fennforog; ellenkezőleg, a dolog fontossága teljesen megfelel az igyekvés komolyságának és buzgalmának. Minden szerelem végcélja, akár hétköznapi, akár ünnepi módon játsszák azt végig, valóban fontosabb, mint az emberi élet bármely más célja, és így teljesen megérdemli azt a mély komolyságot, mellyel mindenki feléje tör. Mert amit eldönt, nem kevesebb, mint a következő nemzedék összetétele. A dráma személyeit, melyek föl fognak lépni, miután mi leléptünk, létük és mivoltuk szerint épp e frivol szerelmeskedések határozzák meg….

A mostani nemzedék összes szerelmi ügyei mind együttvéve nem egyebek, mint az egész emberiségnek komoly elmélkedése a jövendő nemzedék létesítéséről, melytől viszont számtalan nemzedék függ. Az ügy e kiváló fontossága, melyben nem egyéni kín és kéj, hanem az emberiségnek a jövőben való léte és speciális mivolta forog szóban, az egyén akarata tehát magasabb hatványban, a faj akarataként lép föl – ez az, amin a szerelmi ügyek pátosza és fensége, elragadtatásának és fájdalmának transzcendens volta nyugszik, ahogy a költők évezredek óta számtalan példával igyekeznek bemutatni; mert nincs tárgy, mely érdekességre ezzel vetekednék…

Ami pedig két különböző nemű egyént oly nagy erővel kizárólag egymáshoz vonz, nem egyéb, mint az egész fajban jelentkező akarat az élethez, mely itt lénye céljainak megfelelő objektivációját anticipálja az egyénben, melyet azok nemzhetnek. Ez ugyanis az apától fogja örökölni az akaratot vagy a jellemet, az anyától az értelmet, testét mind a kettőből…

…A szerető hajlam mindenekelőtt lényegileg egészségre és szépségre irányul, tehát fiatalságra is; mert az akarat először is az emberi nem fajjellemét akarja előállítani, mint minden egyéniség alapját> a köznapi szerelmeskedés (Aphrodité pandémosz) ennél nem is igen terjed többre. Ehhez fűződnek azután különösebb követelések, melyeket alább egyenkint fogunk vizsgálni; s melyekkel, ahol kielégítésre számíthatnak, a szenvedély fokozódik. Legmagasabb foka azonban két egyéniségnek abból az egymáshoz való illéséből származik, amelynél fogva az atya akarata, azaz jelleme és az anya értelme összekötésük által éppen azt az egyént hozzák létre, amely után az élethez való akarat általában, mely az egész fajban jelentkezik, e nagyságnak megfelelő, tehát a halandó szív erejét meghaladó epekedéssel vágyakozik; s amelynek indítóokai éppúgy meghaladják az egyéni értelem körét. Ez tehát a voltaképpeni nagy szenvedélyek lelke, magva.

Minél tökéletesebb pedig minden tekintetben két egyénnek kölcsönös összeillése, annál erősebb lesz kölcsönös szenvedélyük. Minthogy két tökéletesen hasonló egyén nem létezik, minden bizonyos férfiúnak kell, hogy egy bizonyos asszony, mindig a nemzendőre való tekintettel, feleljen meg. Mint véletlen találkozásuk, oly ritka az igazi, szenvedélyes szerelem. Minthogy pedig ennek lehetősége mindenkiben megvan, értjük meg leírásukat a költői művekben…

…Ennélfogva mindenki először is a legszebb egyéneket fogja hevesen kívánni, azaz az olyanokat, amelyekben a fajjellem legtisztábban kidomborodik; másodszor pedig a másik egyénben ama tökéletességeket fogja megkívánni, melyek belőle hiányzanak, sőt szépnek fogja találni még a tökéletlenségeket is, melyek a magáéinak ellentétei: ezért keresnek pl. a kis emberek nagy nőket, a szőkék a barnát szeretik.

Az a bódító gyönyör, mely a férfit egy neki megfelelő szépségű nő láttára elragadja; s a vele val egyesülést a legfőbb jónak hirdeti, nem egyéb, mint a fajnak érzéke, amely tisztán kidomborodó bélyegét megismervén, a fajt ővele szeretné folytatni… Ami tehát itt az embert vezeti, valósággal ösztön, olyan, mely a faj javát célozza, mialatt az ember azt hiszi, hogy csak a saját fokozott élvezetét keresi.”