Azt olvastam egy helyen, hogy 1918 őszén a magyar hadsereg a legtöbb fronton nem állt vesztésre. Ebből mennyi az igaz?

Nem lehet csak egy szúk szeletét figyelembe venni az akkori helyzetnek.

Az összes hadviselő fél ekkorra már erősen megroggyant, a háború értelmetlensége és szörnyűsége már mindenhol nyilvánvalóvá vált.

A briteknél még talán nagyobb is volt a háborúellenesség, legalább is annak megnyilvánulásai, hiszen demokrácia lévén ott az jobban előtérbe kerülhetett.

Mégis a németek kezdeményezték a háború befejezésére szolgáló tárgyalásokat, bár szerintem álmukban sem gondolták, hogy olyan kőkemény lesz a békediktátum.

A háború eseményei nem nekünk kedveztek:

Aug. 8.: megindul az angol-amerikai-francia offenzíva.

Szept. 30.: francia-szerb támadás Bulgária ellen.

Okt. 30.: angol győzelmek Belső-Törökországban.

Piave mellett olasz győzelem OMM felett.

Nov.: megkötik a fegyverszüneteket.

Mindehhez hozzájárult az új fegyver, a brit tank, amire nem találtak kellő ellenszert a németek.

Ennek ellenére mind a német, mind az Osztrák-magyar hadak rendezetten vonultak vissza, de sajnos a belpolitikai válságok miatt feloszlatták a honvédcsapatokat, amivel pedig bizonyosan el lehetett volna kerülni, hogy Magyarország ennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön, hiszen ekkor még a cseh-szlovák haderő a megszervezés, a román csapatok az újjászervezés állapotában voltak.

Területet bizonyosan vesztettünk volna, hiszen a románok hadba lépésének az volt a célja, hogy területet szerezzenek a Monarchiától és ezt az Antant kilátásba is helyezte, de az a területveszteség biztosan kisebb lett volna, ha maradt volna számottevő haderő az országban.