Az íráskép valóban megmutatja az ember személyiségét?

Pedig nagyon sok minden kiderül belőle. Nem véletlen, hogy a munkahelyek nagy része kézzel írott önéletrajzot kér - ezeket mind grafológus vizsgálja, és van, hogy valakit pont az írása miatt utasítanak vissza.

Szerintem megéri, csak párezer forint, és nagyon sokmindenre fény derülhet.

Én eleve többféleképpen is tudok írni.... Ha sietek, totál más, mint ha ráérek és lassan, már-már kacifántosan rajzolom a betűket.

Ugyanígy váltogatom a folyó- illetve a nyomtatott betűkkel való írást is.

Bár az biztos, hogy valamennyire ki tudják elemezni az embert a grafológusok.

"hogy valakit pont az írása miatt utasítanak vissza."

Nehogy már egy grafológus meg tudja mondani hogy valaki milyen szakmából jó mit tud.A grafológusok azt se tudják sok szakmáról hogy mi az.

„Egy nagy fenét mutat meg nem a személyiséget. Belemagyarázni mindenbe mindent lehet csak mi értelme? Az írás egy beidegződött rajzolási készség semmi más.Mindent bele lehet hazudni, ugyanaz mint a jóslás!”

Ez nem feltétlenül igaz. A grafológiát szokták a jósláshoz hasonlóan áltudománynak meg ezotériának bélyegezni, pedig nem az. Ahogy te is mondod, az írás egy beidegződött készség, amiből az következik, hogy személyenként eltérő módon idegződik be. Ha például valaki folyton matat az ujjával, az is egy beidegződés, ami utal az illető személyiségére. (Nem véletlen, hogy a pókerben az ilyen beidegződésekből próbálják kiolvasni, hogy a másik blöfföl-e.)

Az íráskép és a személyiség (valamint a pillanatnyi hangulat, meg sok egyéb tényező) között létezik összefüggés, és ha létezik, akkor az kimutatható, vizsgálható. Nem véletlen, hogy az igazi íráselemzők egy csomó információt kérnek az elemzett személyről (kor, nem, szemüveg léte, stb.), valamint, hogy spontán, fejből írott szöveget kérnek – másmilyen egy másolt szöveg írásképe. Szóval egy csomó változót eleve megpróbálnak lefogni.

Az íráskép elemzése elég komplex valami, egy ferdén áthúzott T betű önmagában semmit nem jelent, de bizonyos faktorokkal együtt már azt lehet mondani, hogy az adott személy valamilyen személyiségjegy meglétére inkább hajlamos, mint nem. (Sose 100%, a grafológia „valószínű – nem valószínű” kategóriákban dolgozik.)

Ezzel szemben a jós a célszemély metakommunikációját észleli, és ez alapján tereli a beszélgetést oly módon, hogy a célszemélynek megfelelő legyen.

„Nehogy már egy grafológus meg tudja mondani hogy valaki milyen szakmából jó mit tud.”

Azt nem, de hogy mennyire együttműködő, vagy mondjuk simlis, vagy lógós, félénk, domináns, stb. – elég jól megmutatja. Lehet, hogy a grafológus nem tudja, hogy mit csinál egy CNC-programozó, de azt megmondhatja, hogy valószínűleg minden másnap el fog késni, és a határidők betartása nem erős oldala. Vagy fordítva.

„de ha már tudod, milyen jellemzőket keresnek benne, akkor rögtön másképp írsz, és nem ér semmit az elemzés.”

Ahogy minden beidegződést, az íráskép egyes elemeit is lehet rejtegetni. Viszont az elemzők többnyire elég hosszú szöveget kérnek ahhoz, hogy ne tudd végig fenntartani a látszatot, más részről az átlagember nem tudja, hogy mit fognak figyelni rajta, és mit változtat, ha mondjuk kerekebbre írja az o betűt. Szóval teljesen fölösleges változtatni az írásképen, mivel lehet, hogy olyasmit változtatsz el, ami valami „jó” (adott esetben számodra kedvező) tulajdonságodra utal, és cserébe valami „rossz” dolgot sugallsz magadról. Mondjuk például egy adott cégnél kreatív, rugalmas embert keresnek (de elnézik, ha cserébe „nehéz eset” az illető), és te mondjuk ilyen is vagy, de mégis egy precíz, földhözragadt ember írásképére torzítod az írásodat, mert azt hiszed, azzal jól jársz. Tegyük fel, sikerül átverni a grafológust – csak épp nem vesznek fel.