Az elárvult/sorsára hagyott gyerekeket miért nem neveli fel az állam?

Az viszont biztos, hogy a műszaki közép- és felsőoktatás színvonalasabb volt, mint ma. A magyar mérnökök, tehcnikusok keresettek voltak nyugaton is. Egyrészt a szakmai alapjaik nagyon jók voltak, másrészt tapasztalatból tudtam xarból várat építeni, mert sokszor kellett hiányos feltételekkel is produkálniuk.

Sajnos éppen a műszaki oktatás hanyatlott a legerősebben az utóbbi egy-két évtizedben.

A legtöbb szakképző középiskola bezárt vagy humán fókuszú gimnáziummá alakult.

Most vált érezhetővé a nyomasztó szakember-hiány, ami ennek a következménye.

Wadmalac, tőled nem ezt a színvonalat és stílust szoktam meg. Tisztelettel kérdezem: Mekkora a rálátásod, szakmai ismereteid, tapasztalatod a köz- és felsőoktatás terén? Van neked fogalmad arról, miféle belső levelezések zajlanak mondjuk egy színvonalas egyetemen?

Csendben megjegyzem: a mai hatalom által elvárt oktatás, továbbá a biztosított feltételek (le)minősítése nem jelent egyet a korábbi (akár szocialista, vagy még korábbi) rezsimek oktatásszervezésének (és ezáltal a megvalósult eredménynek) a minősítésével. HA szándékomban áll azt megtenni, külön megteszem. Erre most nem irányult a kérdés.

Sajnálom, de aki ma az oktatás feltételeit az óvodától a felnőttképzésig és posztgraduális képzésig bezárólag megfelelőnek tartja, azt az embert csak elfogultnak és a témához nem értőnek lehet elképzelni. Amúgy beleértettem, de most külön is megjegyzem: a mai oktatási feltételek és a mai oktatási gyakorlat két dolog. Utóbbiba beleértendők azok a lelkiismeretes és szakmailag felkészült (fiatal és öreg) tanárok is, akik erejük teljes megfeszítésével, a társadalom minden megvetése ellenére igyekeznek a maximálisat kihozni. És ez jelentősen emeli azt a színvonalat, aminek pusztán a feltételekből kellene következnie.

Továbbra is fenntartom, és ha valaki az ellenkezőjéről akár csak elbizonytalanítani képes lenne, nagy tisztelettel emelem meg előtte a kalapomat. Tehát: az oktatás, nevelés, beleértve azokat a gyerekekét is, akiknek a szülei meghaltak/nem képesek a gyermeknevelésre, ma soha nem látott mélyponton és erősen leszálló ágon van. Akkor is, ha van csekély számú tiszteletreméltó példa a világ-színvonalra is. És ennek oka a mai hatalom elképesztő cinizmusa és rombolása. Amiből nem következik hogy korábbi hatalmak nem romboltak. Itt azonban érvényes a mennyiség minőségbe átcsapásának törvénye, ami ma folyik, az már egy más minősége a pusztításnak. És ennek nem kizárólag oktatási vetülete van, aki látó, ezt észre is veszi.

A rendszer olyan, amilyen. Írásom afeletti szomorúságom szülötte, hogy itt az "írástudók" már régóta (megfigyelésem szerint minimum 1888 óta) semmiféle felelősséget nem éreznek. Látom ezt a Professzorok Batthyányi körén, A Rektori Tanácson, és más szervezeteken. A talpnyalás soha nem látott virágkorát éri.

"Wadmalac, tőled nem ezt a színvonalat és stílust szoktam meg. Tisztelettel kérdezem: Mekkora a rálátásod, szakmai ismereteid, tapasztalatod a köz- és felsőoktatás terén?"

Az eredményét tapasztalom.

Használhatatlan műszaki mérnökök tömkelege születik, mert nem kapták meg a középszinten a létfontosságú műszaki alapokat. Még az igazán értelmesebbjével is ez a baj. A hiba szerintem NEM a felsőfokú oktatásban van, hanem éppen a középszintűben.

Olyan jó húsz évre visszanézve folyamatosan.

A probléma éppen ez a leegyszerűsítés. Tapasztalunk egy jelenséget, és visszavezetjük egy okra. Itt éppen a középiskolára. Aztán ha jön az egyszeri ember, és nekiáll megreformálni a középiskolát (mégpedig úgy, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, azaz jól minden értelemben), majd pedig csodálkozik, hogy a helyzet szinte semmit nem változik.

Sem a magyar, sem más oktatási rendszer soha nem tökéletes. Ezért vannak időnként reformok benne (meg azért, mert a fejlődés igazítást kíván). A magyar történetesen - elsősorban nyugati mintára - elitista képzést adott. Ennek sok egyéb mellett lényege, hogy nehéz bejutni, viszont ha ez megtörtént, fogják a kezed, és kihozzák belőled, ami benned van, de elsősorban megtanítanak a tudás tiszteletére.

A szocialista rendszer érthetően áthelyezte a hangsúlyt. A bejutás könnyebb (sajnos rossz szempontok szerint), mert úgymond a munkástömegek felfejlesztése szükséges. Ennek két hozadéka lett. Egyfelől elképesztő mértékben nőtt a társadalmi felzárkózás, nagyon sok jó képességű emberből lett akár kutató (amire korábban esélye sem volt), másfelől a tömeg óhatatlanul elsekélyesítette a tudásigényt. Erre tett rá egy lapáttal az egyenlősdi. A tehetetlenségi törvény itt is működött. A régi nagyok új kollégái közül sokan átvették a szellemiséget.

A 89-es rendszerváltás is két következménnyel járt. Egyfelől hirtelen megnőtt a tanulási kedv, mert azt gondolták az emberek, vége az egyenlősdinek, jön ismét a tudás tisztelete. De nem jött, sőt még hátrébb került. Az ügyeskedés tisztelete nőtt meg.

A politikai szellemiség kihat a társadalomra. Minthogy onnan jön a tanár és a diák is, azaz minden szereplő, ezért az oktatásra is hat, akkor is, ha ott semmi más nem történne. De történik, mégpedig forráskivonás. Az meg azért, mert a hibás politika rosszul működő gazdaságot eredményez, és onnan kell kivonni pénzt, ahol ennek hatása erősen késleltetve látszik. Ha rosszul ásol ki egy árkot, másnapra bedől. Azonnal tudható, te voltál a selejtes munka elkövetője. Ha rosszul tanítasz, mivel ezer más hatás is van, az eredmény esetleg - közvetve - 10-15 év múlva jelentkezik. Egyfelől hol van addigra az elkövető, másfelől ki mondja meg, ki az. Egyáltalán egy valaki?

Az oktatás egy rendszer. Szerepel benne a politikus a magatartásával, mert mintát ad, mert erős hatást gyakorol az emberi szellem fejlődésére. Szerepel benne a társadalom, az összes szülő, aki rossz mintát ad a gyerekének. És persze szerepel benne a tanár és diák, de a teljes infrastruktúra és sok egyéb. Ha egyet változtatsz, mindre hatással van. Igen, a rontás nem ma kezdődött. De a véletlenszerű, ad hoc végrehajtott rontás mára egy módszeres, minden szereplőre kiterjedő tudatos rontás, és ez új minőség. Nem a középiskola a fő probléma. A közszemlélet a fő probléma. Amelynek következtében a társadalom megveti a tanárokat, azok ettől is rosszul tanítanak (frusztráltak), a közszemlélet megveti a tudást (hiszen úgy nem lesz egy ember eredményes - na jó páran, de egy társadalom nem tud pár tagjával azonosulni, a társadalom csak tömegekkel tud azonosulni). Emiatt a szülő anélkül hogy tudná, iskolaellenesnek neveli a gyerekét. Nem mindenki, csak meghatározó mennyiség. Ami a hülyeséget normává teszi. Az általános iskolának esélye sincs. Nincs megfelelő infrastruktúra, nincs megfelelő tanár és nincs megfelelő diák. Az általános iskola alapokat ad, amiben az átlagember nem veszi észre a hiányosságokat. A középiskola erre építve már a tudás morzsáit adja. Ha nem látszik, ez már szemet szúr. Mert a hiány ott is megvan az összes szereplő által. Ezt a gyenge minőséget veszed észre te is. A felsőbb iskolák pedig érthetően adnak használhatatlan szakembereket (benne tanárokat). Minap egy orvostanhallgatótól olyan hajmeresztő biológiai eszmefuttatást olvastam a tudomány rovatban, hogy legszívesebben azt mondanám: mindentől örök életre eltiltani, ami emberrel foglalkozik. Ezt a szerencsétlent véglegesen és végletesen elrontották. Ez van.

A középiskola nem javítható az oktatási rendszer reformja nélkül, és fölösleges is. Az oktatási reform nem hajtható végre rendszerváltás nélkül. Rendszerváltást a társadalom kezdeményez (persze néhány messze látó és ható vezetőn keresztül). Ez a társadalom, amelynek legaktívabb tagjai egy végletesen elrontott oktatási rendszer termékei? Tegnap végignéztem a tüntetést. Rendszertechnikai vonzata érdekelt. Az elejét szervezték, ahogy kell. A végét (amely érdekes lehetett volna) a véletlen vezérelte, nem hozzáértő ember. Ettől válik eredménytelenné. Igaz ez az oktatásra, a gépszerelésre, a kutatásra, és mindenre. De mi lesz a katalizátor, ami beindítja a helyes működést?

"A probléma éppen ez a leegyszerűsítés. Tapasztalunk egy jelenséget, és visszavezetjük egy okra. Itt éppen a középiskolára."

#25-ös kommented tartalma teljesen rendben van, de a fent kiemelt sorra kitérnék.

Nézz utána, hány műszaki középiskolát voltak össze, alakítottak 8 éves gimivé, a szakmai oktatás TELJES megszüntetésével, miközben új műszaki középszintű iskolák nemigen születtek, műszaki képzések nem indultak olyan iskolákban, ahol nem volt (legfeljebb gyorstalpaló átképzések formájában, melyek értelemszerűen NEM tudnak 4-5 éves szakmai képzést kompletten pótolni).

Ez sajnos tény.

A mai aktualitás a hatalmas képzett szakember-hiány. Részben a külföldi elszipkázás az ok, de nagyrészt az utánpótlás-képzés hiánya is.

És mint írod is, ez egy folyamat és a hiba megtörténte után a következmények évekkel később, újabb generációk suliból kikerülése után jelentkeznek.

Szóval már késő is tenni valamit, persze kell, hogy legalább évek múlva legyen pozitív eredménye.

Az biztos, hogy ezt nem lehet hebrencs módon, széleskörű stratégia nélkül megtenni.

Annak mindig káosz lesz az eredménye.

Tulajdonképpen a rendszerváltáskor megtörtént egy ilyen lekvár-újrakeverés.

Tantárgyak estek ki, ugrottak be újak, tananyagok íródtak át, prioritások borultak és valahogy elveszett a búza a széna közt.

Nem akarok beállni az új oktatási reformok köpködőinek sorába, akik FB-on osztogatnak meg tankönyv-kivágásokat. Nem merném állítani, hogy a mostani reform rossz, mert ezt laikusként nem látom át.

Csak a mostanáig mondjuk 20 éven át ható rendszer műszaki képzési eredményeit látom és az eredmény egyértelműen arra utal, hogy valami nagyon nem jó.