Miért van az, hogy a hasznos munkát kevésbé fizetik meg?

"Például azok,akik a szórakoztatóiparban dolgoznak(előadók,színészek) több pénzt keresnek,kevesebb erőfeszítéssel,mint egy gyári munkás vagy hivatalnok. És a munkájuk is kevésbé hasznos,"

Nem. Az énekesek lehet hogy kevesebbet dolgoznak, de, kb annyival hasznosabbak a gyári munkásoknál, amennyivel többet keresnek.

(Ahol a "hasznos" azt jelenti, hogy mennyit keres az illetõ)

Nézzük a másik oldalról, kell mondjuk 200 pékséget üzemeltetni darabonként 1000 dollárért hogy keressek 100 millio dollárt vagy ki kell fiessem ugyan ezt a pénzt Tom crusenak egy filmért hogy ugyan ott legyek

Nagyon sarkitva persze

Nem vagyok benne biztos, hogy a "hasznos" a megfelelő kifejezés.

Van olyan munka, aminek értékét a munka által hozzáadott értékkel lehet kifejezni.

Erre nagy szükség van, tulajdonképpen ez az az érték plusz, ami a gazdasági fejlődésnek az alapját biztosítja.

Végül is pl. minden ipari terület, a mezőgazdaság ilyen.

És vannak azok a munkák, amelyek nem adnak hozzá plusz értéket, mégis elkerülhetetlenül szükségesek. Ezek nem állítanak elő értéket, de közvetetten szükségesek az érték előállításához vagy anyagi kár elkerüléséhez.

Ilyen a szállítás, ezzel a kereskedelem, a tömegközlekedés, mindennemű karbantartási, tisztítási munka, hulladékkezelés, útépítés és fenntartás, építőipar stb.

És ott a harmadik kategória, ami ugyan közvetetten szükséges a fentiek gazdasági működtetéséhez, mint egy simító vagy pufferező kondenzátor, de úgymond eredeti feladatán felül öngerjesztő profitgyártó részlegként működik, hozzáadott érték nélkül termelve virtuálisnak plusz pénzt, vagyis közvetetten pl. inflációt.

Ez a bankvilág.

A mai világban az a baj, hogy eme három irány közül a harmadik munkafajta produkálja a legnagyobb fizetéseket, annak ellenére, hogy értéket végképp nem állít elő, ez a legkevésbé szükséges (de szükséges) terület, ha egy gazdaság jól működik.

Tudom, hogy ez, amit leírtam, mennyire hajaz a marxista munkaideológiára, de az a helyzet, hogy ennek a résznek van igazságtartalma. Az, hogy a produktív munka általánosan éppen nem a legjobban fizetett terület és éppen a legkevésbé produktív területek (bank, kereskedelem) a legnagyobb profitgyártók, hozzájárult az utolsó (és gyakorlatilag az összes korábbi) gazdasági válsághoz is.

Nem hajaz a marxista munkaideológiára. A valóságra hajaz. Ezért igaz a marxista munkaideológia is.

A "hasznos" és minden más fogalommal mindig az a baj, hogy használjuk, de sose tudjuk, a másik pontosan mit ért alatta. Ennek elkerülésére szoktak látszólag bonyolultak és bőbeszédűek lenni fontos tanulmányok.

A munka fogalma se egyértelmű, bár mindenki ennek hiszi. A hasznossága, értéke is sokféle, attól függően, ki és mikor használja a "terméket". Számomra a pék például teljesen fölösleges és értéktelen azon a napon, amikor nem eszem kenyeret. Szigorúan véve a tejtermelést is egy értelmetlen dolognak tartom, én ugyanis laktózérzékeny vagyok. És emiatt legyen a tej ára nulla? Amikor például a csecsemők zömének nélkülözhetetlen?

Szóval a munkával előállított bármi értéke egyfelől függ a belefektetett emberi energiától, anyagtól, de másfelől függ attól is, hogy mennyibe került az, hogy az az ember képes volt azt a munkát belefektetni (tehát az illető előzetes tanulásától). De függ a kereslettől is, hiszen itt van egy tehetetlenség. Ha építünk egy napi 100 tévét gyártó üzemet, nem jó, ha naponta megmarad 20. Elkezdünk új vevőt keresni, ha nincs, gyártunk (reklámmal). Persze ez plusz munka, aminek az árát hozzá fogjuk adni a tévéhez (hiszen amiatt volt rá szükség). Ha viszont öttel kevesebb tévét gyártunk, mint amennyi kell, akkor akad valaki, aki szintén gyárt. De többet, így megint lesz fölöslegünk. Szóval a verseny pillanatnyi állása is beleszól az árba. Az olaj kitermelése nagyjából ugyanannyiba kerül. Mégis, 2-3-szoros árváltozások is vannak.

Akadnak spekulációk, mert sokat kockáztató, gyors haszonra áhítozó emberek is vannak. Ez megint eltéríti a dolgok árát valódi értéküktől.

Ha röviden akarjuk megfogalmazni, az árat mindig a pillanatnyi igények határozzák meg. Nem azért, mert ez a jó,hanem azért, mert ezt gondolják az emberek, és akiknek ebben ez a jó, ezt el is hitetik velük. Így egy közszemlélet alakul ki az árak viszonyáról. Az árakat ugyanúgy az erőviszonyok határozzák meg, mint minden mást.

Abba nem mennék bele, hogy melyik szórakoztatóipari dolgozó melyik gyári munkással összevetve, milyen "hasznos" munkát állít elő. Mert bizony egy cirkuszi akrobata produktuma érhet sokkal többet, mint egy gyári takarítóé. Anélkül, hogy az utóbbit a a legcsekélyebb mértékben is lebecsülnénk.

A mai munka-ellenérték arányok nagyon sok vonatkozásban hamisak. És ez egyetlen módon változhat, ha közmegegyezés születik egy másik felosztásban. Amíg ilyen nincs, addig mindig a pillanatnyi hatalmi viszonyokból adódó közszemlélet alakítja a jövedelmeket. Ne felejtsük el, ezekben a hatalmi viszonyokban és közszemléletben szerepelnek azok az ügyes és okos emberek is, akik éppen jól tudják kamatoztatni ismereteiket - szinte bármely területen.

Egyébként érdekes, hogy előállított érték, illetve kereskedelmi áruérték vonalon ma az anyagi értékkel szemben egyre nagyobb értéket képvisel az információ.

Így az információt előállító illetve azzal üzletelő munkakörök fontossága, értékelése meredeken emelkedik.

Valamilyen szinten a média is ide tartozó ágazat.