Gábor Zsazsa szégyent hozott a magyarságra?

#7: Ez egy nehéz kérdés. Itt van a munkásságának egy olyan része, ami minden bizonnyal valóban elismerésre méltó. Viszont van, ami meg nem az. (Akár balról, akár jobbról nézem, meg lehet találni mindkét nézőpontot.) Viszont a különbség itt az, hogy nála mindkettő a munkásságának a része, és az elismerést nem az adott munkájára kapta, hanem a munkásságának egészére, aminek része ez is, az is. Ha a focistás példát nézzük, akkor Bayer Zsolt olyan focista, aki egyik nap remekül játszik, a másik nap meg öngólokat lő.

De nem ismerem a munkásságának egészét annyira, hogy erről most itt saját véleményt írjak, mert bizonyára bele lehetne kötni. De azt látom, hogy a kitüntetés minimum megosztó volt, szerintem ebben objektíve azért elmondható. Semmi gond. Van, akinek tetszik a rasszizmusa, van aki meg azon is felháborodik, amit tényszerűen közöl. Itt viszont nem is arról van szó, hogy kinek mi a véleménye róla. A kitüntetés elvileg az ország egészének az elismerését kellene, hogy tükrözze, és biztos vagyok benne, hogy lehetett volna találni valakit, aki legalább ennyire érdemes arra a kitüntetésre, és kevésbé megoszló az emberek véleménye róla.

> a történethez ne vegyük azt hozzá, hogy milyen közel volt a tűzhöz, és hogy mennyire volt megérdemelt a kitüntetése

Pedig nehéz ettől eltekinteni. Lévén az ilyen kitüntetések azért mindig az aktuális hatalom értékrendje, világképe alapján történik, és egy-egy ilyen kitüntetésnek mindig van politikai célja, üzenete. Nem gondolom azt, hogy ez jó, de ne is lepődök meg rajta, sőt alapvetően elkerülhetetlennek is tartom.

A történet folytatásán viszont fogtam a fejem. Én nem értem el hű de nagy sikereket az életben, nem lettem országszerte híres. De nem küldöm vissza az oklevelemet a fizikaverseny megyei első helyezéséről azért, mert utánam két évvel valaki mondjuk csalással nyert, vagy egy undorító féreg. Mi köze a kettőnek egymáshoz? Vagy tagja vagyok több közösségnek, és nem lépnék ki egy közösségből azért, ha lenne benne egy olyan ember is, akit – ha szabadjára engedném az amúgy jó kontroll alatt álló indulataimat – leginkább megfojtanék egy kanál vízben. Megint nincs köze a kettőnek egymáshoz, az adott közösség nem azon cél mentén szerveződött, amiért az illetőt nem szívlelem. Tehát ez a visszaküldözgetősdi is pontosan ugyanolyan politikai célra felhasznált valami volt, mint amennyire politikai céllal felhasznált valami volt maga a kitüntetés.

Szóval mindkét oldalról történt egy politikai karate, aminek nincs érvénye, hiszen valójában nem szól a politikáról. A politikáról, azaz a mi közös ügyeinkről, hogy kicsit konkrétabban fogalmazzak nem szólt az egészségügyről, nem szólt az oktatásról, nem szólt a gazdaságról, nem szólt az adókról, nem szólt a bérekről, nem szólt a GDP-ről. De nem szólt még ezeknek az elvi hátteréről sem, hogy miért fontos vagy kevésbé fontos az oktatás, hogy az embernek kell-e áldozatokat hozni a társadalomért, vagy éppen fordítva, hogy a rend vagy a szabadság fontosabb, stb… Tulajdonképpen ez ugyanúgy nem politika, hanem bulvár, mint ahogy Gábor Zsazsa férjeinek száma sem színészet, hanem bulvár. Gumicsont, amin lehet rágódni, miközben a fontos dolgokról elfelejtünk beszélgetni, sőt gondolkodni.

A politikával is sokszor ugyanaz a probléma, hogy összekötünk olyan dolgokat, amit szét kellene választani (illetve sokszor fordítva is igaz, szétválasztunk olyan dolgokat, amiket együtt kellene értelmeznünk). Szóval visszatérve Gábor Zsazsára, próbáljuk szétválasztani Gábor Zsazsát, mint individuumot a magyarságtól, mint közösségtől. Próbáljuk meg szétválasztani Gábor Zsazsát, mint színésznőt, és Gábor Zsazsát, mint magánembert, esetleg celebet. Mindegyiket külön-külön próbáljuk értékelni, lehetőleg objektíven. Igen, lehetséges, hogy valaki az egyik oldalról példaértékű, a másik oldalról meg felháborító. Ne vitassuk el az egyiket a másik miatt, és ne magasztaljuk fel a másikat az egyik miatt, mert mindkettő hamis képet fest, a hamis képekből meg hamis világkép, hibás értékrend, helytelen elhatározások, rossz döntések következnek.

> Ezzel a vitát lezárom.

Kár, hogy a válaszom nagyobbik, érdemi részéhez nem fűzöl hozzá semmit.

> Másrészről csak gratulálni tudok,amiért folytattad azt,amit az #1 elkezdett,őszinte elismerésem. De komolyan.

Részben köszönöm. Mindig is gyanúsnak találtam, ha valaki ekkora hévvel fejti ki bármiről is a véleményét. Attól tartok nem cáfoltál rá semmi lényegesre, amit offtopic módon leírtam. Másik oldalról kicsit bánom is, nem volt egy udvarias megnyilvánulás tőlem. A véleményem persze – gondolom sejthető – az maradt, ami, de nem biztos, hogy feltétlenül hangot kellett volna adnom neki, nem kellett volna feltétlenül lecsapnom a magas labdát, ha nincs ennek valami pozitív, építő jellege.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

De ha már nyelvészkedtünk kicsit, akkor toldjuk meg egy „nyúlfarknyival”, hátha mégis lesz építő jellege.

A pedáns szónak soha nem volt olyan jelentéstartama, hogy erkölcsös, tiszteletreméltó, amilyen értelemben használni akartad. Persze ez sem gond feltétlenül, biztos mindenkinek van a fejében egy-egy szó, aminek a jelentése nem úgy áll benne össze, mint ahogy kellene, magam is futottam már bele ilyenbe, és lehet fogok is még. De ha már felfedeztük a hibát, akkor javítsuk. A pedáns szónak annyiban módosul néha a jelentéstartama, hogy elveszíti a negatív jellegét, tehát néha a rendszerető emberekre is használjuk, akkor is, ha nem túlzottan csak az átlagnál kicsit jobban rendszeretők. Mindenesetre mindig rendszerető, maga körül rendet tartó értelemben használják a pedáns szót.

A proletár szó is érdekes, bár nem feltétlenül csak a nyelvtan oldalról. Bár semmi köze a kérdéshez, meg a válaszokhoz is, de ha már így példaként előhoztad, akkor nézzük meg, mit is jelent ez a szó.

Hadd idézzem a Wikipédiát szó szerint, nehogy a saját véleményemnek nyilvánítsd a következőt:

„Proletár (proletarii), a legalsó szabad társadalmi osztály az ókori Rómában, amely nevét a proles (gyermek) szótól vette, mivel a proletárok csakis gyermekeik számával és szavazatukkal lehettek az állam hasznára.”

A proletár szónak tehát régen is megvolt a sértő jelentéstartama, a proli rövidítés meg kiváltképp dehonesztáló jelentéstartamot ad neki. A proletár a legtöbb korban valóban műveletlen volt, mert nem volt lehetősége műveltséget szerezni. Jelentős vagyonnal sem rendelkezett.

Persze ettől egy proletár is lehetett intelligens, csak műveltség hiányában ez az intelligencia nem biztos, hogy helyesen tud érvényesülni. Becsületes is lehetett, de sokszor pusztán azért, mert erre nevelték, de kevés – bár nem elenyészően kevés – volt közöttük, aki valódi belátásból, bölcsességből vált volna erkölcsössé, becsületessé. Voltak a proletárok, földművesek körében is bölcs, tiszta szívű emberek, csak kevesen. (Ahogyan az értelmiségiek körében sem túl gyakori, hogy valaki valóban bölcs, tiszta szívű legyen. Az, hogy valaki művelt, ugyanúgy nem erkölcsi mérce, mint az, ha valaki műveletlen.) A történelem során – mivel a proletár réteg jelentős része a műveletlensége miatt könnyen befolyásolható, manipulálható, átverhető, naiv volt – a középréteg előszeretettel állította a proletárokat a maga oldalára, hogy megdöntse az uralkodó osztály hatalmát, de a végén ugyanúgy elnyomottak maradtak. Marx is gyakorlatilag ezt használta ki, mikor felmagasztalta a proletár réteget, de tulajdonképpen az történt, ami a történelem során mindig is, a proletároknak be lett ígérve a hatalom, a proletárdiktatúra, de a valódi hatalom nem az ő kezükben volt, a valódi proletárok továbbra is elnyomottak maradtak, csak a középosztály helyet cserélt az uralkodó osztállyal. Pont ez a proletárok hiányossága, hogy a világról szóló megfelelő ismeretek nélkül könnyen lehet velük egy olyan világot láttatni, ami valaki másnak hasznos.

A proletárok talán éppen korunkban vannak a legkevésbé elnyomva, talán ma hízeleg nekik a hatalom a legjobban, ma kapják meg leginkább azt, amit akarnak. Azt kell, hogy mondjam, hogy sajnos, mert olyan is a világunk. A művészetből értéktelen, tartalmatlan tömegcikk lett. A politikai témák mára szimpla mocskolódásokká, sárdobálásokká, valódi értékrendet nyomokban sem tartalmazó, egy mondatos kampányszövegekké silányultak. A tudományok helyére a babonák, áltudományok kerültek. A vallásokat felváltották az ezoterikusnak mondott halandzsák. A filozófia meg a legtöbb ember számára kimerül a Facebookon megosztott elcsépelt közhelyekben.

Régen a proletár azért nem lehetett művelt, mert nem volt kellő vagyona, illetve joga arra, hogy tanuljon. (És javarészt azért nem volt vagyona, mert nem volt elég művelt. Ördögi kör.) Ma tankötelezettség van, az oktatás javarészt ingyenes, elvileg bárkiből lehet értelmiségi. Ma pont ezért sértőbb a proli jelző, mert aki tíz – de akár 15-20 – évnyi oktatás után is effektíve műveletlen marad, az már nem a lehetőségekről szól, hanem a képességekről. Mára a proli jelző sem feltétlenül a foglalkozással függ össze, lehet valaki gyári munkásként is értelmiségi, meg lehet cégvezetőként is proli. A jelző stimmel is egyébként, mert összességében lehet, hogy ez utóbbi személy több GDP-t termel, de lehet kevesebbet tesz hozzá a társadalomhoz, mint a művelt gyári munkás. Kvázi a cégvezető proli is a gyerekeinek számával adja a legtöbbet a társadalomnak, illetve a – könnyen megvásárolható, manipulálható – szavazatával, meg mára talán a manipulálható fogyasztásával is. És itt nem csak az anyagi javak fogyasztására, hanem például a kulturális termékek fogyasztásra is gondolok, hogy csak a Való Világot, X-Faktort, vagy a említsem.

Igen, a proletár jelző nem erkölcsi minősítés, de valamilyen értelemben mégis – definíció szerint – minősítést is jelent. Ma a társadalmi osztályok könnyebben átjárhatóak, így az, hogy valaki proli marad, esetleg azzá válik, rásütik ezt a jelzőt, az azért mégiscsak rajta múlik. Az, hogy valakinek a legfőbb társadalmi érdeme, hogy szaporodni tud, meg persze dolgozni „jó” pénzért, meg fogyasztani azt, amire nem önmagától, hanem mások által manipuláltan van igénye, az valóban nem éppen hízelgő, márpedig a proletár szóban eredetileg benne van ez a nem túl hízelgő kép.

Nem nézem le a proletár réteget, már csak azért sem, mert a szüleimet is ehhez a réteghez tartozónak gondolom. A társadalom nem működik a proletár réteg nélkül. Általánosítani sem akarok, de a többségre jellemző tulajdonságokat sem akarom elkendőzni. Hogy én a proletár réteghez tartozom-e, azt nem biztos, hogy az én tisztem megítélni. Magamat inkább sorolom az értelmiségi réteghez, de ki tudja, lehet, hogy csak hízelgek magamnak. Bár a törekvés bennem van, hogy a világ minél több részletét minél mélyebben megismerjem, de ismervén nálam sokkal műveltebb embereket, biztos, hogy van még tanulnivalóm ahhoz, hogy méltó legyek az értelmiségi jelzőre.

Csak még egy kiegésztítö kérdés: a "fruska" szó szerinted mit jelent? Mert ezt is - mint annyi mást - rosszul használod.

[link]

Ezt használni egy igen idös nöre eléggé tévedés!

A hözöngésed helyett tanulj meg rendesen magyarul, nézz utána a szavak jeletésének. Sokkal több haszna lesz, ha nem mások életben turkálsz, hanem kicsit okosodsz, legalább is nyelvi téren.

Gábor Zsazsa tökéletes előfutára volt a mai "celebeknek". Ő már ráérzett, hogy az ember addig tud úszni a média hullámain, amíg beszélnek róla, szinte mindegy, hogy jót vagy rosszat.

És mindebből remekül megélt.

Nincs mit szégyellnünk rajta. Nincs ki előtt, hiszen a mai hírességek jókora része világszerte hasonló, mint ő volt, csak talán ő egy kicsit prűdebb korban tojta le a konzervatívabb véleményeket.

Mondjuk az biztos, hogy ha a magyar származású, büszkeségre okot adó hírességeket kell sorolni, nem biztos, hogy dobogót érdemelne.

Amúgy kicsit letornászhatnál az egódból, amikor vitába kezdesz válaszolókkal, ha nem csak vitagyőztes szeretnél lenni, hanem érdekelne is, kinek van igaza, higgadtan is végigolvashatnád az általad támadott válaszokat és rájönnél, hogy nem mindig a hangosabbnak van igaza.

Az ilyen hölgyemények a sikereiket is csak bizonyos szolgáltatásokkal tudják elérni,főleg az ő idejében ez köztudott volt a filmes iparban és úgy általában a szórakoztatóiparban.Úgyhogy én azokat a sikereket is fenntartással kezelném.

Másik.Ne játszuk már az intellektüelt,egy nő ha sok férfinak adja oda magát,veszít szexpiaci értékéből.Pont.

Én se vagyok büszke,hogy egy ilyen nő halálát próbálják meg úgy beállítani,mint ha a magyarság elvesztette mondjuk egy hungarikumát.Kutyának a ..... Azért is van hírértéke neki,mert sok nőnek lenne még "álma" hasonló életpályát befutni,hogy gazdag külföldi férfiakkal vegye körbe magát,és ezáltal elérjen valamit.

Viszont idős korára nem jött haza és panaszkodik kicsi nyugdíja miatt.

Ilyenre is van példa.

.

Nem ő az, aki miatt lenézik a magyart.

Ne hidd, hogy a nyiltan bevallott kétszinüséget bárhol is pozitívan könyvelik el.

("Ne azt nézzék, amitr mondok, hanem amit csinálok!")

.

Lehetne sorolni a mai magyar celebeket, akikre "büszkék" lehetünk, akiknak nem volt herceg férjük, rendszeresen külföldre járnak "kikapcsolódni", ithon a Való Világ c. TV-műsor miatt lettek 'híresek' (bár inkább 'hirhedtek')