Mi a különbség a múlt és a történelem között?

Történelem: mohácsi csata, világháborúk

Múlt: elütöttem egy rókát a 81-en (kitalált, még semmit nem ütöttem el soha)

Történelmet a győztesek írják és tele van saját nézőpontjukból beállított igazságot nem feltétlenül tartalmazó, de ténynek mondott kijelentésekkel.

A múlt meg ismeretlen sokak számára, mivel a valóságot tartalmazza.

A múlt az az eseménysor, ami korábban megtörtént.

A történelem az, amit a múlt forrásaiból megkonstruálnak a történészek. De mivel ez egy tudomány, természetes, hogy időről időre más és más értelmezései vannak a múltnak, és sokan azt hiszik, hogy ezért ferdítés az egész, pedig nem. Az előttem írók nagy részétől kicsit nagyképűségnek érzem ezt a "leszólást", hogy ferdítés, hiszen mi jogon mondanak ilyet, amikor nem értenek hozzá. A történészeknek ez a munkája, és az, hogy egy adott kérdéshez nincs elég forrás, és hipotéziseket állítanak fel, ez szakmai dolog, és nem ferdítés. Pont az egy tudomány lényege, hogy ha van egy kérdés, akkor annak több megközelítése kell, hogy legyen. Ez egyébként minden tudományban így van, de érdekes, más tudomány kapcsán soha nem hallok ilyet, hogy ferdítenek, a történettudománnyal kapcsolatban meg állandóan...

A másik, hogy a történelem az nem kollektív emlékezet, mert a történelmi ismereteinket a kutatók "hozzák létre", a kollektív emlékezet az lehet népi kultúra része vagy akármi, de a tudományhoz semmi köze nincsen.

Egy természeti népnek lehet kollektív emlékezete (hősi énekekben tisztelhetnek egy-egy harcost stb.), de ha nincsenek történészei, akik a múltban leírt dokumentumaikat kutatják, akkor annak a népnek nincs történelme (és ugye a természeti népeknek írásos kultúrája sincsen)...

A történelem ugyanis a múltbéli írásos források tudományos interpretációja. Ha ebből a mondatból valami hiányzik, akkor már nem beszélünk történelemről. (tehát írásos forrásoknak kell lenni, tudományosnak kell lenni az interpretációnak, és a múltat kell, hogy kutassa).

A múlt a történelem, és a történelem a múlt. A szavak jelentése szerint. A különbséget az adja, hogy vannak múltbéli történetek, események, amelyek csak kevés embert érdekelnek, és vannak, amelyek sokakat. Az elválasztást a fontosság adja. Minél több emberre gyakorolt hatást egy múltbéli esemény, annál inkább feljegyzik és tanítják is.

Egyes nagy hatású emberekről apró szokásaikat is feljegyezték, és tanítják, amikor az ő cselekedetei kerülnek szóba. Más emberekről pedig legfeljebb az anyakönyvek mutatják, hogy léteztek valaha. ÉS ebben nincs határvonal, mert minden embernek, sőt, minden embercsoportnak más a fontos.

A történelem a fontosabb múltbéli események lejegyzése és terjesztése aszerint, hogy a legyezők mit véltek fontosnak. Időnként előfordul történelemhamisítás, ami az írott anyag meghamisítása pillanatnyi érdekek szerint. De ettől még a múlt és a lejegyzett történelem ugyanaz, mert ami megtörtént, többé nem írható át.

#8, azért nem igaz, amit leírtál, mert pl. egy kevésbé fontos embernek igaz, hogy megmarad az anyakönyvezése, vagyis van írásos nyoma annak, hogy létezett, viszont ezt egyáltalán nem biztos, hogy interpretálják a történészek.

A történelem csak az, amit a történész szakma gondol a múltról. A fontossági sorrendet pedig nem az adja meg, hogy éppen mi a fontos az embereknek, hanem az, hogy a történész szakmán belül éppen milyen irányvonal a mérvadó (volt olyan is, amikor mindenki emberiség történetet akart írni, és volt olyan is, amikor úgy gondolták, hogy a helytörténetekből kell haladni a nagy egész felé). De ez is szakmai kérdés.

Amúgy csak azért írogatok itt, mert ez a kérdés egy történetfilozófiai kérdés, és a válaszolók össze-vissza keverik-kavarják. A történelem csak a történettudományon belül értelmezhető fogalom, a mindennapi ember felől nem lehet értelmezni.

Vagyis amikor a kocsmában vitatkoznak Jóska bácsiék, hogy mi volt a második világháborúban szerintük (pl. a nagyapja elesett a Don-kanyarban), akkor ők a saját családjuk múltjáról beszélnek, vagyis a múltról beszélnek, de nem a történelemről.

Történelemről akkor beszélnek, amikor egy szakmai konferencián összeülnek a kutatók és elmondja mindenki, hogy egy adott kérdésben mire jutott a fellelhető források tanulmányozása során. Vagy amikor egy kutató a források és más szakirodalmak segítségével létrehoz egy monográfiát, és azt elolvasod, akkor a történelemről olvasol. A történelem szakemberek által létrehozott "okoskodás", ok-okozati összefüggések láncolata, annak kísérlete, hogy egy-egy esemény okait és következményeit leírják.

Vagyis az, hogy Jóska bácsi nagyapja elesett 1944. január 2-án a keleti fronton, nem biztos, hogy történelem, és nem is kell annak lennie. De az már, amikor a történész a levéltárban elemzi a veszteséglistákat (ahol ez az ember is egy adat), és kimutatja, hogy mekkora volt a magyar haderő vesztesége, és mi vezetett idáig, mi lett ennek a következménye, milyen hatása volt ennek a magyar-német viszonyra, a magyar közvéleményre, majd később Magyarország német megszállására - na ez már a történelem. De ezt csak képzett történész hivatott leírni.

Minden más esetben (kollektív emlékezet, Jóska bácsiék beszélgetése a kocsmában, anyakönyvi kivonatok stb.) csak a múltról beszélünk, és nem a történelemről.