Milyen lenne egy olyan világ, ahol mindenki azt csinálja amihez kedve van?

Kaotikus, eléggé rossz értelemben... Semmi biztonságérzeted nem lehetne, akármikor árthatna neked valami idióta. A civilizáció nagy bajban lenne, túl kevesen akarnának dolgozni s az emberek zömét nem is érdekelné, hogy ez az emberiség minimum bizonyos szintű pusztulását hozza. Lennének csoportosulások, akik elhatárolódnának s igyekeznének, de amúgy elég durva helyzet lenne, azt hiszem.

Ez csak egy tipp, de ismerve az embereket, nem vagyok bizakodó.

#2

"minimum bizonyos szintű " :D Ez most mi?

Amúgy szerinted az emberiség sose fog kipusztulni?

Ezt hogy érted? Ha mostantól kezdve mindenki azt csinálná mait szeretne, vagy ha mindig is ilyen lett volna?

Ha mindig is ilyen lett volna, akkor azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ugyan úgy kialakult volna minden, ami most is jellemzi a társadalmunkat. Sok-sok embernek ahhoz is kedve lett volna, hogy rendőrséget alapítson, vagy szűk közösségeket, ahol békében élhetnek. Ez mindenkinek tetszett volna, és áttértek volna a fenntartható társadalmak létrehozására. Ha ezt sokáig folytatták volna, a világuk elég hasonló lenne a miénkhez.

Ha mostantól kezdve mindenki azt csinálná amit akar, akkor sem feltétlenül változna meg minden. Nem lenne biztosan világégés! A gazdaság hamar összedőlne, de a rend és biztonság akár meg is maradhatna, mivel nagyon sokan tennének azért, hogy fenntartsák azt! Csak mert szeretnék hogy "rend" legyen!

Az ember alapvetően azt csinálja amihez kedve van! ebbe a kellemetlenebb dolgok is beletartoznak: pl.: edzek hogy fittebb legyek! vagy magolok érdektelen dolgokat, hogy később hasznosítani tudjam. A kérdésre tehát az is lehet jó válasz, hogy kicsit lazább lenne a világ, de alapvetően nem változna meg!

Lehet hogy félreértem amit kérdezel, és pont arra utalsz, hogy mi lenne, ha mindenki csak az aktuális vágyait élné ki! Ez esetben apokaliptikus világégés lenne egészen biztosan. Csak a legerősebb és erkölcsileg "legnormálisabb" emberek maradnának, akik hippi módjára tengetnék mindennapjaikat.

Az anarchisták valami ilyen idealista világképet képviselnek.

Az ember önző lény, vagyis saját érdekeit mindig mások érdekei előtt tartja. Így bizony a társadalom csak akkor működik, ha a közérdek a saját érdekévé van téve (pénz) illetve ha a mások érdekeit sértő saját érdekei fékezve vannak és a közérdekű dolgokra kényszerítve van (rendfenntartás, igazságszolgáltatás, büntetőjog, állam).

Olyan világ nem létezhetne. Ha valakik olyat akarnának csinálni, ami akadályoz másokat abban, amit akarnak, akkor máris lehetetlenné vált a dolog. Például: többen akarják ugyanazt a területet, valaki megerőszakol valaki mást, valaki gyilkol.

A legközelebb John Stuart Mill szabadság foglama áll a valósághoz. Eszerint a szabadság az, ha mindenki azt tehet amit akar, ameddig nem korlátozza más ugyanezen jogát. De az könnyeb belátható, hogy ez nem azt jelenti, hogy bárki bármit csinálhat.

1. Nézz körül az állatvilágban. Ők pontosan azt csinálják,amihez kedvük van (ösztönük engedi).

2. Az emberi közösségekben ilyen világ nem létezik. Ennek az az oka, hogy az ember (az agya fejlődése következtében) kíváncsi, kreatív és legfőképp szabálykövető. E tulajdonságai különböztetik meg az állattól, és következnek belőle olyan tulajdonságok, amelyeket kulturális tulajdonságnak hívunk. A technikai fejlődés létrehozhat óriási eltéréseket, de a szabálykövetés előbb utóbb valami módon (többnyire rendkívül brutálisan) ismét lecsökkenti azokat.

3. A szabálykövetés meglétének ellenőrzésére vizsgáld meg alaposan önmagadat, közvetlen környezetedet (ahol még a szabály nem "kikényszerített" azaz törvény), a napi tevékenységet. Látni fogod hányféle rítust gyakorolsz önként, minden kényszertől mentesen, anélkül, hogy tudatosulna benned. A reggeli tisztálkodás, étkezések, másokkal való találkozások, és ezer más eset. A rítusok lehetővé teszik az agynak, hogy közben mással foglalkozzon, akár pihenjen, ne kelljen mindig mindent megfontolni.

Végkövetkezésképp, a mai világban a te verziód nem létezik. Amint ebbe az irányba haladnánk, be fog következni a pillanat, amikor lesznek kisebb tűrőképességűek, és a folyamatot meggátolják. Tehát minden ilyen helyzet elképzelése csak olyan hipotézis, amit az ember önmagából kiindulva próbál megalkotni. Se közvetlen, se közvetett tapasztalása nincs, tehát el se képzelheti (de a káosz áll a legközelebb, ha előbb nem írtjuk ki egymást).

"Nézz körül az állatvilágban. Ők pontosan azt csinálják,amihez kedvük van (ösztönük engedi). "

Sajnos épp az a gond, hogy az ember az agyi képességei birtokában sokkal hatékonyabban tudja elérni az ösztönei által diktált célt, mint az állatok. Az ember csoportos lény, de nem olyan szinten, hogy a csoportot az egész emberiségre kiterjessze. Két falu is képes lenne egymásnak esni mondjuk egy legelőért, ha nem lennének következményei, és hatékonyabban irtanák egymást, mint az állatok. Nem azt mondom, hogy minden falu így tenne, de ha tízből egy igen, akkor a többi sem tehet mást, elindul a lavina. Az emberi közösségek között is beállna előbb-utóbb egy természetes egyensúly, ahogy az állatvilágban, de az egy kb. kőkori-ókori állapotot jelentene, semmiképpen nem a mai civilizált társadalmat.