A törzsi kultúrákban nincsenek lelki nyavaják? A civilizált társadalmakban gyakoribbak? Miért?

A törzsi társadalmakban nem az individuum számít, tehát nem az egyéniség kiteljesítése a cél, hanem a közösség. Azt, aki nem a közösség érdekeit nézi, kilöki magából a törzs. Ebből következik, hogy mindenkinek megvan a dolga, a szerepe, és ezzel tisztában is van, és nem is akar más lenni, mint ami... De nem is lehet, hiszen nem a saját érdekeit nézi senki, hanem a közösségét.

Vagyis a törzsben egy gyerek tisztában van azzal, hogy mik a korlátai, mit lehet és mit nem. Aztán ha eléri a felnőttkort, akkor egy rítussal férfivá avatják, és mehet vadászni a többiekkel stb. Tisztában van azzal, hogy miről szól az élete, hogy ő ki, és nem akar több vagy jobb lenni, hiszen ilyen individuális céljai nem is lehetnek egy törzsben. Ennélfogva kevesebbnek sem érzi magát, mert pontosan tudja, hogy ő ki, és hol a helye. Úgyhogy nincsenek lelki problémái. A másik, hogy a veszteséget, a halált stb. is másképp kezelik, mert együtt élnek a halállal is, náluk természetes, hogy meghal a testvérük, szüleik vagy akárki. Valamilyen rituáléval elbúcsúznak a halottól, és ezzel le is zárják a dolgot, tudják, hogy ennek így kellett lennie stb.

Ezzel szemben a modern, városi, mai civilizációnk, ahol a jelszó, hogy valósítsd meg önmagad, igazából a világra sz*rja minden kapaszkodó nélkül az embereket, és az embereknek fogalmuk sincsen, hogy miért vannak, és kik, ezért elkezdik követni a reklámokat, és a szlogeneket, a divatokat, és többek, jobbak, gazdagabbak akarnak lenni, és amíg nem érik el, amit a reklámbáblán láttak, addig depressziósak, hogy milyen kövérek, csúnyák, szegények... Igazából igaz, hogy a mi civilizációnk kényelmesebb, de ugyanakkor kapaszkodó nélküli élet, és tele van megfelelési kényszerrel, elvárásokkal, mert senki nem tudja, hogy hol a helye a társadalomban, és minden azt sugallja, hogy neked kell kikaparni a gesztenyét, és ha ez nem sikerül, akkor sz*r vagy. A legtöbb ember ezért frusztrált, mert nem tudja, hogy ki. Azt hiszem, Kafka is valami ilyesmit akart leírni a regényeiben.