Itt az egyik eredménye az állandó telefon és kütyü nyomogatásnak ami "zombivá" teszi az emreket? Vagy én vagyok "maradi" 3X évesen?

mert korábban soha senki nem ütött el a hév igaz?

az emberek /def nem figyelnek szinte semmire, csoda, hogy még nem pusztultunk ki. tök fölösleges ezért a mobilt vagy bármit felelőssé tenni.

Így van ez jól, a balfékek elhullanak, az ügyesek túlélnek.

Ha nem így lenne már évezredek óta, az emberiség se létezne már.

"aki meg például egy zebrán úgy képes átmenni hogy nem néz körbe csak nyomkodja a telefont azt meg is érdemli hogy elütik ez a véleményem :))"

Ez is igaz, részben. Hisz a gyalogosnak is kötelessége lenne körültekintően átkelni egy úttesten.

De szerintem a főbb probléma az, hogy a legtöbb sofőr -és itt akár áttérhetünk az egész emberiségre- nem vesz tudomást arról, hogy felelősséggel tartozik mások iránt, mikor autót vezet. Elvégre minden zebra előtt lassítania kéne, és köteles lenne átengednie a gyalogost aki nem jókedvéből ácsorog az útszélén.

A legtöbben nagyon bután és a társadalomtól elhidegülten viselkednek de remélem jobb a helyzet, mint amilyennek látszik.

Ha a cikk egy pokemonvadászról szólna, vagy szelfizve szerelvény alá tolatóról, valamennyire egyet is értenék.

De nem arról van szó.

Itt sima figyelmetlenségről (amihez persze a telefonálás hozzájárul, de tegye mindenki a szívére a kezét, ki áll meg egy sima hívás közben az utcán?).

Hasonló jellegű rémjóslatokkal (milliók fognak meghalni figyelmetlenül, be kell tiltani stb.) volt tele a világ, amikor megjelentek az első táskarádiók, aztán a walkman-ek, aztán a butamobilok.

Én speciel, ha telefonálva gyaloglok, közben egyfolytában nézegetek körbe, mert nagyrészt lefogja a hallásomat, ami közlekedésben majdnem olyan fontos érzékelő, mint a szemem. Nem is tudok például fülessel zenét hallgatva közlekedni, még egy kapucni is zavar, nem érzem magam biztonságban bekorlátozott érzékekkel.

És persze van olyan, aki minderre xarik rá.

Meg ismerjük el, mindenkinek akadnak bamba pillanatai, amikor valamiben csak másodpercekre figyelmetlen, csak meg sem jegyzi, mert ritka az a pech, amikor ez pont rosszkor, rossz helyen történik.

Én mondjuk kis falumban esténként hazafelé ballagva szoktam a telefonon netes oldalakat, e-bookot olvasgatni, de csak a járdán, kereszteződéseknél vagy bármi közeledő jármű esetén természetesen abbahagyva.

Lehet ezt is megfelelő óvatossággal csinálni.

Nem az okostelefonokban kell keresni a hunyót, hanem a felelőtlen, önveszélyes emberben.

Alapszabályként mindenkiben benne kéne, hogy legyen, hogy ha valamilyen okból a látásom, hallásom korlátozott, akkor dupla óvatossággal figyelek a környezetemre.

Akiből ez hiányzik, az meghalhat walkmannel a fülén, telefonnal a kezében, kapucnis kabátban, napszemüvegben, vagy akár csak az óráját nézve is.

Így van, nem az eszköz a hunyó, hanem a használója. Az más kérdés, hogy mindig van kölcsönhatás. Az új eszköz új lehetőséget ad, az emberek élni akarnak vele. Közben észre sem veszik (a legtöbben) hogy átalakul a személyiségük, megváltoznak fontossági sorrendek. Ez esetben, röviden szólva az ember kezdi elveszíteni társadalmi lény szerepét, helyette függővé, torzzá válik, elveszti a természettől való legfőbb megkülönböztető jegyét, a gondolkodást.

ÉS ennek sok nem kívánt következménye is van.