Hogyan tudom fejleszteni az alkalmazkodó képességemet?

A kérdésre válaszolva elég sok féle képpen.

Például természeti túlélési praktikákat tanulhatsz meg. Ha pl összeomlik a civilizáció akkor vissza tudsz velük alkalmazkodni a természetbe. A többiek meg nem.

És vagy a terhelhetőséged (kitartásodra) is gyúrhatsz, egyre hoszabb megterhelőbb túrákkal, futásokkal, nehéz felszereléssel menni stb... Ez segíthet ha pl valahol bajba kerülsz (lerobban az autód, sivatag közepén lezuhansz...) és hosszan kell futnod gyalogolnod hogy kikerülj belőle.

Más egyéb túlélési behatásokhoz nem nagyon tudsz alkalmazkodni, pl hogy a tűz ne égessen meg, vagy ne fagyj halálra ruha nélkül, vagy ne halj éhen szomjan, víz és élelem nélkül.

Amiről Darwin írt, az egy más dimenzió, nem úgy kell elképzelni, hogy bizonyos egyedek az alkalmazkodásra gyúrtak, hanem rengeteg véletlenszerű változás, mutáció vezetett oda, hogy megszülettek, a megváltozott körülményekhez képesek lettek alkalmazkodni.

Mondok egy példát. Élt Angliában egy lepkefaj (nézzétek el nekem, hogy nem tudom a nevét), a nyírfa kérgén éldegélt, fehér volt, így a természetes ellenségeik, a madarak nem vették észre. Csakhát az ipari forradalom idején a füst, a korom belepte a nyírfák törzsét, azok egyre feketébbek lettek, a lepkénk meg egyre feltűnőbb, a madarak egyből kiszúrták őket, és könnyen bekajálták őket. Aztán megjelentek a mutációk, "születtek" olyan lepkék, amelyek nem hófehérek voltak, kicsit szürkébbek, sötétebbek. Valószínű, hogy ilyen véletlen mutációk azelőtt is voltak, csak hát a fehér fatörzsön ők jártak rosszabbul, egyből felfalták őket, így esélytelen volt a szaporodásuk, a megváltozott körülmények miatt viszont ők lettek a nyertesek, ők érték meg nagyobb számban a szaporodóképes kort, ők adták tovább a génjeiket, így lassan kialakult egy új lepkefajta, sötét szárnyakkal. Kvázi alkalmazkodott a fák színéhez, de nem valami egyedi elhatározásból, és tudatos tréning hatására, hanem generációk során.

Közben megtaláltam, nyírfaaraszolónak hívják.

[link]

[link]

Nyilván Darwin a faj fejlődési elméletének megfogalmazásakor nem az egyén személyiségfejlődésére gondolt, hanem arra, amit a lepkés példával szemléltettél.

Másfelől azonban bizonyos értelemben le lehet következtetni valamit, de amilyen nagy a különbség a sokgenerációs fajfejlődés és az egyéni személyiségváltozás léptéke között, olyan nagy lesz a különbség az eredmények között is.

Annak rendkívül kicsi az esélye, hogy valaki mindent túlélő szupermenné változzon, mert elhatározta, még akkor is, ha tesz némi erőfeszítéseket. A pingvin jól bírja az antarktiszi körülményeket, de kétlem, hogy a Szaharában sokáig bírná, és fordítva: a szaharai kígyók, pókok sem biztos, hogy sokáig élnének az Antarktiszon.

Egyetlen ember (egyed) technológia nélkül nem Jolly Joker, nem lesz olyan, hogy akármilyen környezetben hú de jól megélne.

Alkalmazkodni valószínűleg nem a hátha esetleg dolgokhoz kell, hanem ahhoz, amiben élünk, ill. biztos, hogy élni szeretnénk. Pl. Angliába szeretnél menni dolgozni? - tanulj angolul, ne kínaiul, mert hátha valami féreglyuk Londonban beszippant, és Pekingben kiköp. Az angol nyelvtudás viszont segít abban, hogy boldogulj.

Fel kell tehát ismerned, hogy milyen környezetben élsz, milyenben szeretnél élni, van-e módodban változtatni a környezeteden, és változtass, vagy változz te magad. Mire van piaci kereslet, milyen munkaerőt keresnek? Úgy képezd magad, azon a területen dolgozz, vagy valamiben legyél kimagaslóan profi.

Ami mindenhol a hasznodra válik, és a legkevésbé árt, ha megtanulod kezelni a stresszt. Így erősödik az immunrendszered.

De hidd el, nem csak az számít, hogy meddig élsz. Hiába élsz 130 évet, ha közben tök boldogtalan vagy. A haláltól való félelem se visz előre. Vagy miért foglalkoztat a kérdés?