A XX. Sz-i iparosodás mennyiben járult hozzá a kommunizmus térnyeréséhez?

Angliában azért nem volt forradalom, mert ott már az 1700-as években olyan politikai rendszer volt, amely képes volt rugalmasan kezelni a társadalmi feszültségeket. Kezdetben a munkások helyzete nagyon rossz volt Angliában, de erre a politika nem volt immunis egy idő után, és fokozatosan engedményeket, jogokat stb. adtak a munkásoknak (szakszervezetek, nyolcórás munkaidő stb.), így hatékonyan tudták kezelni a társadalmi problémákat. Bár az nem véletlen, hogy Marx Londonban élt, pont azért, mert nyugaton volt a legnagyobb arányú a munkásság. Igazából Marx és köre (de még az anarchisgák, Bakunyin stb. is) úgy gondolták, hogy a világforradalom az nyugaton fog kitörni, pont ezért.

De ez nem így lett, mert nyugaton a 19. század végére (és nem csak Angliában) előretört a baloldali eszmék közül a szociáldemokrácia, ugyanis ezek az országok (Németország, Anglia, Fr., Hollandia stb.) felismerték, hogy hatékony a társadalmi problémák kezelése szempontjából a parlamentarizmus. És mivel ekkor liberális politikai rendszerek voltak többnyire (19. századi értelemben), amelyek leginkább a pénzügyi és születési elitnek kedveztek, ezek kiszűrték a szélsőségeket a hatalomból. Ezért van az, hogy a kommunista forradalmak Oroszországban törtek ki, és nem Londonban vagy Berlinben vagy Párizsban.

Ezzel szemben pl. Oroszországban (hogy egy szélsőséges példát emeljek ki) cári abszolutizmus volt, és ez a hatalom teljesen immunis volt az alsóbb rétegek problémái iránt. Bár az igaz, hogy Oroszországban gyakorlatilag elenyésző volt a munkásság száma a népesség egészéhez képest, viszont rengeteg feszültség volt a társadalomban, és a kommunisták igazából ezeket a feszültségeket használták ki, és nem a munkásság erejére támaszkodtak (bár azt azért meg kell jegyezni, hogy a fontosabb városokban, Moszkvában és Szentpéterváron jelentős volt a "proletariátus", olvasd el pl. a Bűn és bűnhődés című regényt, és megérted, miért volt kapós a marxi eszme). Igazából ha megnézed a 20. század eleji forradalmakat Oroszországban, egyik sem kommunista forradalomként tört ki (pont a munkásság elenyésző száma miatt), hanem mindkettő inkább volt cár-ellenes, de nem igazán tudta a tömeg eldönteni, hogy mi legyen helyette. Ezért van az, hogy ilyen esetben az tudja a kezdeményezést megragadni, akinek van kellő elképzelése, karizmája, és valamilyen fegyveres/politikai bázis mögötte, és ilyen volt Lenin.

A lényeg, hogy sem 1905-ben, sem 1917-ben nem Lenin robbantotta ki a forradalmat, az a kommunisták nélkül is kirobbant volna. Viszont Leninnek volt utána elég ereje arra, hogy a már kirobbant forradalmakat a saját elképzelése szerint alakítsa. 1905-ben még a cárnak volt ereje ezt leverni, 1917-ben már nem (illetve az arisztokratáknak és polgároknak sem volt erejük fellépni a kommunisták ellen). Ezért alakult tehát a forradalom szocialista forradalommá mindkét esetben. És itt az a fontos, hogy ezek nem szocialista forradalomként törtek ki, hanem Lenin alakította át azzá őket, és ezt ő maga írja le.

A szociáldemokraták sem a legszegényebbek érdekeit tartották a szemük előtt, és az orosz forradalom sem erről szólt (Lenin tehetős nemesi családból származott). A párizsi kommün sem volt kommunista, inkább szocialista és anarchista.

Szóval alapvetően ott kéne előbb rendet rakni, hogy nem minden kommunizmus amit vörös zászló alatt csinálnak.

De ott van például a 19. századi London, amiről azért fennmaradtak durva történetek az elefántember, hasfelmetsző jack, hogy azért beleéljük magunkat milyen is volt a nyomor, a legszegényebbek élete.

És amit úgy megjegyeznék még, hogy ezek az emberek nem voltak tanultak semennyire. Nem is volt rá idejük, se pénzük. Biztosan nem olvastak Marxot meg Voltaire-t, hogy ez lett volna a lázadásuk alapja.

A kommün bevezette a 8 órás munkaidőt, ez előtte ismeretlen volt Angliában is, pláne az 1700as években.

A kommünhöz egyébént az kellett, hogy III. Napóleon elveszítse a porosz-francia háborút és egyfajta uralkodó nélküli állapotot teremtsen.

Gondolom az én írásomra reagáltál... Szerintem kár volt, mert úgy írod le a dolgokat, mintha azokat cáfolnád, amiket írtam, holott semmit sem cáfoltál meg, helyette össze-vissza írtál mindent.

Pl. én nem írtam olyat, hogy Angliában az 1700-as években vezették be a 8 órás munkaidőt... És azt sem írtam, hogy a szociáldemokraták mely társadalmi réteg problémáira voltak érzékenyek (megjegyzem, amit róluk írtál, az hülyeség, illetve, amit Leninről írtál, az is, de úgy kb. az egész hülyeség, amit írtál, így nincs is kedvem pontról pontra reagálni).

Már hogy ne cáfoltam volna?

Azt állítottad azért nem Angliában volt forradalom, mert az ottani parlamentalizmus kezelni tudta a társadalmi problémákat.

A párizsi kommün azért zajlott volna le, mert az abszolutista uralkodó nem tudta kezelni a társadalmi problémákat?

Nem.

Azért kötöttem ebbe az egészbe, mert erre akartad kihozni "a hatalom teljesen immunis volt az alsóbb rétegek problémái iránt."

Ez sem feltétlenül az abszolutizmus számlájára írható. Széchenyi udvarbarát politikát folytatott mégis dolgozott a jobbágyfelszabadításon.

Az alsóbb rétegek problémái saját szegénységük volt, és ez nem uralkodói jó vagy rosszindulat volt, a világ minden táján a szegények éltek szegénységben. Angliában is.

Ez számomra nem magyarázza meg, hogy miért nem angliában hanem oroszországban robbant ki a forradalom.

Hiszen honnan tudja a kor szegény embere, hogy hogyan is élnek az angol parlamentalizmusban, és miket ír Marx az egyenlőségtestvériségről? Rá googlezik?

És egyébként ne felejtsük már el, hogy a bolsevizmus egyáltalán nem volt az a népszerű dolog. Az 1917es oroszországi választásokon 25%ot szereztek. Aztán nyúltak fegyverhez.

Szóval szerintem nem az iparosodás térnyerése, nem is a parlamentalizmus hatékonysága, hanem a fegyver és az, hogy nem volt nemzetközi összefogás a bolsevisták hatalma ellen, mint ahogy mondjuk a kommün ellen történt.