Mi a különbség szocializmus és kommunizmus között?

Nagyon durván fogalmazva, a kommunizmus az, amely rendszerben mindenki egyenlő mértékben járul hozzá a világ fejlődéséhez, és ezért ellenértékként egyenlő mértékben jogosult annak javait élvezni.

A szocializmus pedig ennek az első lépcsőfoka volt (lett volna), miszerint az állam határozza meg, hogy ki mennyit kell hozzátegyen a fejlődéshez, és ennek alapján mennyire jogosult a fejlődés javainak élvezetére.

Nem pontos megfogalmazás.

A kommunizmusban mindenki a KÉPESSÉGEI szerint dolgozik. Aki kétszer annyira képes, az kétszer annyit is dolgozik.

Valamint mindenki a SZÜKSÉGLETEI szerint fogyaszt.

Akinek nagyobb az - elismert, valós - szükséglete, az annyival többet is fogyaszt.

Nincs csalás és nincs kizsákmányolás, ezért a fentieket mindenki betartja.

valahol a szocializmus a kommunizmus elméletének gyakorlati alkalmazásra csiszolgatott "lebutítása" lett volna. Az alapkoncepció egy olyan idealista társadalom-modell, ahol mindenki csak úgy puszira megtesz mindent a nagy egészért, minden önérdek nélkül, tudva, hogy annak eredményeként akkor neki is jó lesz. Csak "élőben" is kiderült, hogy az embert a szükségletei motiválják elsősorban, nem magasztos célok, ha nem az anyagi érdekei mozgatják, akkor elnyomással kell, az akkoriban is csak elvi egyenlő juttatások meg gazdaságilag hosszú távon nem működőképesek. Meg az is kiderült, hogy egy ilyen, az embereket szűk ketrec-folyosón vezető kormányzás csak addig működőképes, amíg a Nagy Testvér (Szu) komoly ejnyebejnyével meg tudja támogatni. Ahogy Szovjetúnió szétesett, szóródott is vele szét az egész albagázs.

Kínában csak azért működik továbbra is a dolog, mert a szocializmus álcája alatt akkora kapitalisták, mint állat.

Korea meg azért, mert felül még mindig túl sokaknak fűződik érdekük az egyben tartáshoz, alul meg a nép olyan szinten van beketrecelve, mint egy koncentrációs táborban.

A negyedik válaszoló hajszál pontosan leírta a komunizmus lényegét. A szocializmus lett volna ennek előszobája, azonban, mint az kiderült, az emberek nem nevelhetőek totalitárius eszközökkel, mivel a jellemük a céljaik is alapvetően különböznek.

Ez a különbözőség eleve halvaszületetté tette a szocializmust is és a kommunizmust is. A kommunista, szocialista eszméket vallók azzal nem kalkuláltak, hogy ami valakinek fontos, ugyanaz másnak kevésbé, vagy egyáltalán nem, magyarul, az emberek nem uniformizálhatóak.

"az emberek nem uniformizálhatóak"

Ez a mocskosul legkeményebb lényeg és legfontosabb mondat.

Éppen ezért csak olyan politikai rendszer működőképes, ami az individualitást is képes önszabályzásra kényszeríteni, nem csak külső kontrollal próbálja ezt elérni.

Ebből a szempontból a demokrácia is félmegoldás, hiszen az is legjobb esetben csak a többség érdekeit képes szolgálni, tehát valahol ez is uniformizált igényeket elégíthet csak ki.

Az, hogy a kommunizmus egy ma még nem létező emberfajtára alapulna. Amit lehetne mondjuk Homo Ethikus-nak, vagy Home Morális-nak nevezni. Aki, mint pl. Jedlik Ányos, azt az elvet vallaná, hogy neki azért jutott több valamiből, mint észből, mondjuk, hogy többet adjon másoknak. És evvel együtt azt is, hogy a 2 lábára pont elég neki egy pár cipő, nem is tudna többet használni. Persze Jedlik ezt úgy fogalmazta meg, hogy amit neki Isten adott többletet másokhoz képest, azt neki közelessége a többieknek továbbadni.

És Jedlik nem volt egyedül, ma is vannak hasonlóan gondolkodók, csak egyelőre ki is használják az ilyen embereket, meg bolondnak is nézik.

A szocializmushoz a gondolkodó ember fajtája is elég.

"egy ma még nem létező emberfajtára alapulna. Amit lehetne mondjuk Homo Ethikus-nak, vagy Home Morális-nak nevezni. Aki, mint pl. Jedlik Ányos"

Tehát akkor létezik - csak ritka. Nem lehetetlen, hogy a későbbiekben több ilyen ember lesz - mint ahogy a mai ember is abban különbözik pl. a majmoktól, hogy sokkal szelídebb.

Ha az ember élete könnyebb lesz, és a hatalma nagyobb, az errefelé viszi a fejlődést.