Egy elkerülhetetlen történelmi szükségszerűség volt a francia forradalom? Ha egy másik országban történik meg szintén ugyanakkor (tehát Franciaországban nem) mindaz ami Franciaországban teljesen más hatása lett volna a korabeli Európára?

Hú de jó kérdés!

Elkerülhetetlen: előbb-utóbb valami hasonló bekövetkezett volna. Franciaországban alakult ki a klasszikus feudalizmus, aztán a klasszikus abszolutizmus, tehát szerintem valamilyen módon szükséges volt, hogy az ilyen típusú forradalom is náluk törjön ki. A forradalom radikalizálódása ugyanakkor jellegzetes, minden hosszú elnyomás alól szabadult emberek által irányított forradalom hajlamos radikalizálódni, mert általában az emberek azt érzik nagyon világosan, mit NEM akarnak, de azt ritkán, hogy mit akarnak, ezért nem építenek valamit, hanem lerombolják azt, amit NEM akarnak. Lásd orosz forradalom.

Épp abban a korszakban történt, amikor a franciáknak a legnagyobb hatásuk volt a kultúrára, úgyhogy nyilván mindenki felfigyelt rá, lehet, hogy egy periférikusabb helyre eső forradalom kisebb hatással járt volna, mint ahogy az angol forradalom nem igazán gyűrűzött be keletre.

Igen, elkerülhetetlen szükségszerűség volt a "nagy" forradalom, mint ahogy az is elkerülhetetlen volt, hogy Franciaországban törjön ki. Ugyanis ott érett meg a helyzet legjobban erre.

Eleve az egyik legfontosabb tényező, hogy a forradalom eszmeisége (vagy eszmeiségei) a felvilágosodásban gyökereznek, és ez a felvilágosodás leginkább a francia társadalmat, gondolkodókat hatotta át (hiszen gyakorlatilag a legtöbb felvilágosult gondolkodó francia volt...). A felvilágosodás eszmeisége nélkül pedig nem történik meg az, ami megtörtént. Vagy másképp fogalmazva: másik országban is kitörhetett volna forradalom az abszolutisztikus hatalom ellen, de abból nem lett volna olyan nagy kataklizma, mint ami 1789 után történt Európában. Ehhez kellett a felvilágosodás "melegágya", és ez az ágy "Franciaország" volt...

A forradalom kitörésének a legnagyobb oka az volt, hogy a 18. században nem fejlődött "szinkronban" egymással a francia gazdaság és a francia társadalom. Amíg ugyanis a gazdaság erőteljesen tőkés jelleget öltött már, és mindent a pénz, a vagyon határozott meg (és már nem a születés), addig ezzel szemben a társadalom továbbra is kiváltságosokra és kiváltság nélküliekre bomlott. Ez eleve feszültségeket rejtett magában. Angliában vagy Hollandiában pl. azért nem törhetett volna ki ez a forradalom, mert ezekben az országokban a politika és a társadalom szabályozta magát (Angliában a parlamentarizmus, Hollandiában pedig eleve polgári-városi társadalom volt), addig Franciaországban egy csomó ember ki volt semmizve, mert nem volt egyszerűen joga semmihez, a fejlődéshez, a tanuláshoz stb. mert nem abba a rétegbe született bele... Tegyük ehhez hozzá a felvilágosodás "mindenki egyenlő" nézetét, és azt, hogy 1789-ben óriási nagy éhínségek voltak, és bumm, kész is a forradalom...

De nem csak ez volt a baj, hanem az is, hogy amíg más országban (Anglia, Hollandia) a politika szabályozta a társadalmi folyamatokat, és a feszültségeket igyekezett elkerülni, ez a francia politikára nem volt jellemző, a királyi abszolutizmus ugyanis a társadalmi problémákra immunis volt. Ez a politikai berendezkedés igazából pénzügyi csődbe vitte az államot (amibe most nem megyek bele), a kialakuló elégedetlenséget pedig nem is akarta kezelni.

Volt még egy harmadik nagy tényező is, mégpedig egy egyszerű dolog: ebben az időben Franciaország volt a legnagyobb lélekszámú állam (a németek többen voltak, de ők ugye nem egy államban éltek). Így amikor ez a lomha, óriási valami felkelt álmából, amit NÉP-nek hívunk, akkor az elsodorta Európát, így került Napóleon Moszkva alá. A holland társadalom csak szúnyogcsípés lett volna ehhez képest.

Szóval ez az egész így más országban nem történhetett volna meg. Felkelések az abszolút uralkodók ellen megtörténhettek (mint ahogy meg is történtek korábban is), de ahhoz, hogy az egész világra, társadalmára, gondolkodására ilyen nagy hatású esemény következzen be, ehhez Franciaország kellett, mert ez volt a felvilágosodás fellegvára.

Én annyit tennék hozzá, hogy a forradalomnak bár megvoltak a történelmi előzményei, és adott volt az a "légkör", ha úgy tetszik, ami a forradalom kitöréséhez vezetett, de más tényezők is szerepet kaptak. De haladjunk sorjában!

A kialakult légkör nyilvánvalóan több tényezős. Egyrészt ott van maga az abszolutista rendszer. Aztán az ipari forradalom után (vagy során?) lassan, de biztosan létrejöttek új társadalmi rétegek. Megjelent a városi polgárság, megjelent a proletariátus. Vagy akár egy újfajta tőkésosztály (iparmágnások, gyártulajdonosok) Ezek olyan rétegek, melyek korábban nem voltak jelen a feudális társadalomban. Hozzáteszem, hogy ők párhuzamosan éltek együtt a feudális társadalom rétegeivel. Például a földbirtokos arisztokráciával vagy a parasztsággal (úgy tudom, ekkor már nem volt jobbágyság Franciaországban, de egy történész ezt jobban meg tudná erősíteni). Ez persze Magyarországon sem volt másképp, csak itt jóval később játszódtak le ezek a folyamatok. Ez a fajta "együttélés" nálunk a 19. század második felében volt jelentős, nem véletlenül alkotta meg Erdei Ferenc szociológus a kettős társadalom fogalmát. De térjünk vissza a franciákra! Az újonnan megjelent rétegek már önmagukban is magukban hordozták, hogy a korábbi feudális társadalom már nem tartható többé. De persze ez még önmagában nem vezet forradalomhoz. Ez több tényezős dolog volt. Egyrészt ugye ott volt az elit (hogy szociológiai fogalommal éljek) korruptsága és indokolatlan fényűzése - amiből a királyi család is jócskán kivette a részét. XV. Lajos is már hírhedtté vált kicsapongó életéről, de XVI. Lajos neve sem volt teljesen makulátlan. Franciaországban XIV. Lajos után már nem volt egy erőskezű uralkodó. Sőt megkockáztatom, hogy XIV. Lajos volt az utolsó olyan ember a forradalom előtt, aki alkalmas is volt az ország vezetésére. Tehát Franciaországnak évtizedeken át gyenge vezetése volt. Ez is olyan tényező, ami hajlamos gyengíteni az állam stabilitását. Ezen a ponton megjegyzem, hogy Mária Antónia sem volt egy népszerű királyné a maga korában. Az uralkodó családnak gyakorlatilag nem volt tekintélye. És ha ez még mindig nem elég: a természet sem a király párjára állt (bár mivel a tudományok kategóriában vagyunk itt meg kell jegyezni, hogy a természetnek természetesen nincs saját akarata, de előfordulhat, hogy emberek számára kedvezőtlen az időjárás): a lényeg, hogy 1783-1784 között Izlandon volt egy vulkánkitörés (nem véletlenül a két évszám: több kitörés is volt egyazon vulkánon). Ennek eredménye pedig hideg telek, hidegebb klíma, aminek következménye a rossz terméshozam - és hát ebből következik: az éhinség. Tehát mondhatni: minden rossz összejött, és már eleve volt a levegőben valami. Amikor 1789-ben XVI. Lajos 175 év után ismét újra összehívta a rendi gyűlést, már sejthető volt, hogy lesz valami. A 175 év utáni összehívás is beszédes lehet, mert ez lehet az, amikor az emberek számára leesett: az uralkodó gyenge, és az abszolutista királyság is meggyengült. Innentől már a többi adta magát: a harmadik rend tagjai egyenlőséget követeltek - hozzáteszem: joggal, hiszen ők képviselték a feudalizmusból kifele araszoló Franciaország lakosságának túlnyomó többségét.

De már az elején említettem, hogy más tényezők is szerepet játszottak a forradalom kitörésében. Ez pedig a szellemi kulturális légkör, ami a forradalom előtti Franciaországot belengte. A felvilágosodás, mint nagy művelődéstörténeti korszak is Franciaorszából indult ki. És itt jelentek meg először olyan gondolkodók, mint Rousseau vagy Montesquieu - de lehetne még bőven sorolni. Ezek az új szellemi irányzatok magával az állammal foglalkoztak. És megjelentek olyan új gondolatok, mint például a hatalmi ágak - és ezek szétválasztásának szükségessége. Az új szellemi irányzatok is szerepet játszottak a forradalom kitörésében. Mondhatni, hogy a demokratizálódás az elsősorban fejben kezdődött el, és ezt követték a történelem egyéb eseményei. Bár a francia forradalomban ténylegesen megjelent a szabadság, egyenlőség, testvériség gondolati hármasa, de ezen gondolatok a 18. század folyamán születtek meg a felvilágosodással francia filozófusok által. Bizonyos értelemben ezek a társadalmakkal (vagy társadalommal) foglalkozó filozófusok kezdték el lefektetni azokat az alapokat, melyek nyomán létrejöhettek a modern társadalomtudományok. Talán nem véletlen, hogy a szociológia tudománya is Franciaországban született meg, méghozzá nem is olyan túl sok idővel a forradalom után.

Egyszóval: nagyon sok tényezős rendszer ez, ahol nagyon sok mindennek szerepet kell játszania ahhoz, hogy kitörjön egy forradalom. Franciaországban minden tényező adott volt ahhoz, hogy ez bekövetkezzen.

Igazából az éghajlant hidegebbé válása nem egy vulkánkitörés miatt történt (persze lehet, hogy ez is közrejátszott), de fontosabb ennél, hogy néhány évszázadonként Európa átlaghőmérséklete 1-2 fokkal lecsökken (ez volt a 7. században, 14. században is és a 18. században is). A francia forradalom idején is éppen egy ilyen kedvezőtlenebb éghajlat volt.

A másik tényező, amit az #5-ös is kifejtett, hogy nem estek egybe a gazdasági-társadalmi folyamatok azzal a dologgal, hogy a társadalom továbbra is kiváltságosokra és kiváltság nélküliekre oszlott (ezt a #3-as válaszomban is megemlítettem, csak nem volt kedvem úgy kifejteni, mint az #5-ös, aki egyébként jól kifejtette :D). Én annyival egészíteném ki, hogy Franciaországban meg lehetett vásárolni a nemesi jogot, így voltak olyan üzletemberek, kereskedők, pénzemberek, akik nemességet vásároltak maguknak, ezáltal pedig egy csomó kedvezményt kaptak (nem kellett pl. vámokat és ilyen-olyan járulékokat-illetékeket stb. fizetniük), ezért sokkal kedvezőbb feltételek között űzhették a pénzügyeket (őket nevezzük egyébként taláros nemeseknek). Az volt ezzel a baj, hogy kialakult egy elit pénzügyi arisztokrácia, akik bérbe vették az adókat, az élelmiszer-kereskedelmet, és egy csomó mindent, tehát gyakorlatilag a gazdasági folyamatok intézése pénzemberek kezébe került az állam kezéből. Ezek a pénzemberek pedig a saját zsebüket tömték, és felosztották egymás között a francia gazdaságot. Ennek pedig az lett a következménye, hogy drasztikusan megemelkedtek az élelmiszer-árak.

Pl. ez is egy olyan dolog, hogy összemosódott itt a régi és az új: mert továbbra is a nemesség uralkodott a kiváltságai által, ami feudális vonás. De az, hogy ezeket a kiváltságokat pénzért vették pénzemberek annak érdekében, hogy a saját zsebüket tömjék - ez már kapitalista vonás. Ennek az egésznek pedig az állami kerete az abszolút monarchia volt. Ebből lett az embereknek elege, de ehhez kellett az is, hogy átitassa a közgondolkodást a "szabadság, egyenlőség, testvériség" eszméje, annak a vágya, hogy ne pénzzel és rangokkal lehessen érvényesülni, hanem mindenkinek az érdeme szerint.

"Mondhatni, hogy a demokratizálódás az elsősorban fejben kezdődött el, és ezt követték a történelem egyéb eseményei."

A demokráciát ne emlegessük, mert az akkori felvilágosodás nem a demokráciáról szólt, ez téves megállapítás. A 18. századi "szabadság-egyenlőség-testvériség" nem volt demokratikus, mert csak azokat tekintették egyenlőnek, akik megfelelő vagyoni vagy műveltségbeli helyzetben éltek (illetve csak a férfiakat). A forradalom során igazából a társadalomnak csak egy szűk elitje vehetett részt a politikai folyamatok formálásában. Ez a mai felfogásunk szerint nem demokratikus.

"Mennyi mindent adtak a franciák a világnak! Ez annyira csodálatos."

Kérdezz meg egy afrikai bennszülöttet egy volt francia gyarmaton, mi erről a véleménye! :D