Ezen nem gondolkoztak el Trianoni vezetők?

Amit így abszolút laikusként, a témához az átlaghoz jobban nem értő emberként gondolok, hogy valószínű itt egyrészt más érdekek, alkuk is szerepet játszottak. Másrészt tarthattak attól – joggal –, hogy ha Erdély külön állam, akkor nagyon könnyen visszacsatolhatja magát az anyaországhoz. Szuverén államként ezt megtehette volna, és talán mindkét ország érdekét szolgálta volna. A német egyesülés is megtörtént, hogy nem korábban, annak megint megvannak az okai, de valószínű egy Magyar-Erdély unió sokkal hamarabb bekövetkezett volna. (Tulajdonképpen így sem tudták ezt megakadályozni, lásd: második bécsi döntés.) (Az is más kérdés, hogy a második világháború aztán hogyan rendezte át ezt a terepasztalt.)

De ezt laikusként írom. Ha hülyeség, elnézést érte, ha valaki okosabb a témában, majd kijavít.

2016-ot írunk, a világ óriási változott, már jó száz évnyi tapasztalatunk van a párizsi békék hatásait tekintve. Persze, hogy másképp gondolkozunk most, mint akkoriban a politikusok.

Az I. világháborúról ma már tudjuk, hogy ezzel indult meg a hatalmi viszonyok átrendeződése, amely során széthullottak a gyarmatbirodalmak, meggyengültek a hagyományos európai nagyhatalmak, az Egyesült Államok (és később a Szovjetunió) Európa fölé nőtt gazdasági és katonai potenciál tekintetében, a függetlenedő gyarmatok pedig sokszor életképes, sokszor botrányos országokká váltak.

1918-ban ezt még nem tudta senki. Akkor még úgy vélték az európai nagyhatalmak vezetői, hogy a négyéves "nagy háború" csak egy pillanatnyi megingás volt, egyébként szent és sérthetetlen erőegyensúly még mindig fennáll: Az Egyesült Királyság, Franciaország és Oroszország továbbra is egymás ellenpólusaiként tartják fenn a békét Európában, mint egykoron a Szent Szövetségben, nem lesz itt semmiféle háborúskodás. Ennek zálogaként megpróbálták teljesen tönkretenni a főbűnösnek kikiáltott központi hatalmakat. A Német Császárságot megszüntetni már nem lehetett, de ha nagyot odavernek neki, talán nem áll fel, az Osztrák-Magyar Monarchia pedig bár megszűnt önerőből, meg kell akadályozni, hogy újra létrejöjjön és a német törekvéseket kívülről támogatva olyan szövetség jöhessen létre, ami már nem elhanyagolható a "hagyományos" nagyhatalmak számára. Ehhez pedig jól jött a XIX-XX. század fordulójának népszerű irányzata, a nacionalizmus. Minden pár száz fős közösség úgy érezte, hogy ő márpedig innentől Istentől elrendelt és kiválasztott külön nemzet, mert a vasárnapi díszruhán három sor díszvarrást hordanak, nem kettőt, mint a szomszéd falu alsóbbrendű kecskepásztorai és az "r" hangot is kicsit másképp ejtik. Ezt nagyszerűen ki lehetett használni a soknemzetiségű, föderatív hatalmak szétaprózására: így sikerült végképp tönkretenni az Oszmán Birodalmat és ez végzett az Osztrák-Magyar Monarchiával is. A Párizs környéki békékben ezért ezt az irányt erősítették: önálló államot kapott szinte minden kisebbség, hadd öljék csak egymást ahelyett, hogy egységesen gondolkodnának. Azért kellett Romániához csatolni egész Erdélyt, hogy alaposan megjutalmazzák és elkötelezzék a román népet az egykori antanthatalmak mellett, Magyarország pedig sokat veszítsen gazdasági erejéből.

Ma már tudjuk, hogy a Párizs környéki békék rövidlátóak voltak, rossz koncepción alapultak. Németországot nem lehetett csak úgy földhöz vágni még ezekkel sem, de az igazságtalan békefeltételek megteremtették a táptalajt az elkeseredett revizionizmushoz. Ráadásul az átmenetinek tekintett bolsevik hatalom véglegesnek bizonyult Oroszországban, ami így már sosem lett az a békés, nyugodt, megalkuvásra mindig kész medve, mint a XIX. században (igaz, ez ott sem mindig jött össze). Sőt, a békékkel jól feltüzelt közép-európai és balkáni népek onnantól kezdve folyamatos konfliktusforrást jelentettek.

Ma már tudjuk, hogy mi történt, de akkor erre még senki sem gondolt. Nem is volt véletlen, hogy három évtized múlva megint világháború lett a vége.

Volt néhány tényező, ami miatt egy önálló Erdélyi állam léte nem lett volna lehetséges.

Egyrészt, hogy ez nem igazán fordult meg az akkori döntéshozók fejében (a második világháborúban igen, de az elsőben nem). Tehát a békék során nem volt alternatíva.

Másrészt, Románia csak úgy csatlakozott az antant oldalán a háborúba, hogy igényt tartott Erdélyre, illetve a román-lakta részekre (ugyanis itt nemcsak Erdélyről van szó, hanem a Bánság egy részéről, Partiumról stb. is). Tehát a dolog lényege, hogy azokról a területekről van itt szó az OMM-ből, ahol románok élnek (ide értve Bukovinát is!), és nem (csak) Erdélyről. Ezekre a román-lakta területekre a románok igényt tartottak, és ezeket az antant oda is ígérte nekik. Innentől kezdve nincs miről beszélni, önálló Erdélyi állam szóba se jöhetett volna, mert a románok ebbe nem mentek volna bele, az antant ellen fordultak volna, mint később az olaszok, és ez nem volt a győztesek érdeke...

És itt a harmadik, hogy a győztesek érdeke az volt, hogy Németország hátában egy francia-szövetséges kisantant jöjjön létre, olyan államokkal, amik minél erősebbek. Így a térséget nem aprózni akarták, hanem minél nagyobb, erősebb államokra felosztani. A német- és magyar államok legyenek minél kisebbek és jelentéktelenebbek, a kisantant államai viszont minél erősebbek és nagyobbak. Ez egyébként a francia politika lényege volt, és ebbe a koncepcióba nem fért volna bele egy magyar-román fele-fele lakosú önálló Erdély...

Tudni kell itt ugyanis az új határok kialakításánál, hogy a francia nagyhatalmi politika dominált a békekötéseknél, és nem a Wilson-féle népek önrendelkezési elve...

Azt még elfelejtettem leírni (pedig fontos), hogy ekkor még nem vették figyelembe, hogy ez a "rendezés" igazából csak felszítja a feszültségeket, és nem hoz megnyugvást a térség etnikai problémáira. Vagyis nem érdekelte a győzteseket, hogy megalázzák és kisemmizik a magyarságot, illetve a németeket. Tehát nem foglalkoztak azzal, hogy Erdély léte kevesebb konfliktussal járt volna a jövőben stb. Csak az volt a lényeg, hogy minden a románoké legyen, és semmi a magyaroké.

A második világháborúban viszont már elgondolkoztak azon, hogy ez a politika nem volt megfelelő, és ezért vetődött fel egy önálló Erdély-koncepciója, de úgy alakult, hogy ebből nem lett semmi akkor sem...