Az ember miért mindig arra vágyik ami épp nincs?

Én simán tudok arra vágyni, ami van vagy hamarosan lesz, kb. csak a kezemet kell kinyújtanom (pl. egy rántotta). Sajna sok másra s pár nehezen elérhetőre is vágyom, emiatt nem vagyok boldog hedonista :D

Teljesen normális, hogy arra is vágyunk, ami nincs, ez oké is, ez visz előre... De az elégedettségnek is megvan a maga létjogosultsága, amikor úgy érezzük, az élet pont most tökéletesen kielégítő, csak élvezni kell. Azért nem akárki s nem akármikor érzi ezt...

Ha pl. a hobbink vagy hivatásunk kapcsán egyszercsak elfogynának a vágyak, eléggé gond lenne, azt hiszem. Az embert hajtja a fejlődés vágya.

A fejlődés milyensége egy teljesen más kérdés. Nem arra gondoltam, hogy a te értékrended (vagy bárkié) felé "fejlődünk"-e, hanem az evolúcióra mint olyan.

Az ősember azért találta fel a bunkót, mert arra vágyott, hogy meg tudja védeni magát, és hogy könnyebben elejtse a zsákmányt. Azért találta fel a kereket, mert szeretett volna könnyebben, messzebbre eljutni. Azért tanultak meg a tűzzel bánni, mert nemcsak nyers ételeket szerettek volna enni. Stb., stb., stb.

'"Amikor keresel valamit, mindent átnézel, egy darabig nem találod, pont ott lesz ahol utoljára kerested."

ez tenyleg igaz? :O eddig en nem tapasztaltam vagy nem vettem eszre... '

Óh anyám!

Ha rögtön megtaláltad, az első hely egyben az utolsó, ahol kerested!

Én vágyom a nyugalomra.

Most nyugalom van.

Vágyom arra, hogy legyen egy házam. 20 éve erre vágyom. Ebben az ütemben 40 év múlva talán lesz is.

Vágyok egy gyerekre, aki abban a házban felnőhet. 60 évesen nem lesz gyerekem. Tehát ez örök vágy marad és frusztrálni fog, depresszióba vezet.

Vannak rövidtávú vágyaim, vannak állandó vágyaim, szükségleteim.

A sok rövid távú vágy céltalanná, de boldoggá tesz.

A sok hosszútávú vágy betöltése nehéz, és boldogtalanná tehet, depresszióssá, hogy nem érjük el elég gyorsan, de célt ad az életünknek hosszú távon.

Ezért ezt a kettőt vegyíteni kell. Vagy még jobb, ha a hosszútávú terveket fel lehet bontani sok kicsire, akkor az életerővel is feltölt és célt is ad.

"Én azt vettem észre, hogy egy probléma megoldása újabb problémákat szül és így tovább a végtelenségig."

Hát igen, ez így van!

Üdv a klubban! :-)

Semmi nincs következmények nélkül. Persze egy megoldás nem jár feltétlenül súlyos következményekkel, de a rendkívüli megoldások következményei is rendkívüliek.

Ez ellen nem tudunk tenni, de ha az ember a megoldás átgondolásakor felismeri és mérlegeli a várható következményeket, az már egy lépés hogy jobbá tegyük a világot és ne rosszabbá...

"Mindig többet és többet akar, sose elégszik."

Ha szerinted az a normális, hogy az ember nem csinál semmit, hanem megelégszik azzal, amije van, állj be szerzetesnek - nyugati és ázsiai vallásokban is van elég, aminek hasonló a filozófiája.

Részemről, köszönöm szépen, én nem fogok bűntudatot érezni, hogy célokat tűzök ki?

"#11 ,,Ez az emberi természet alapja: az állandó törekvés, fejlődni akarás. Ez viszi előre a világot."

Én azt vettem észre, hogy egy probléma megoldása újabb problémákat szül és így tovább a végtelenségig. Nézd meg mennyit fejlődött a világ mondjuk csak a 18.század óta és manapság is ugyanannyi a probléma mint régen, csak most egy probléma sokkal veszélyesebb pl.: globális felmelegedés."

Ezt meg elrelativizálás.

Természetesen a modern világban is vannak problémák, de mennyire mások ezek, mint egy olyan világban, amikor a lakosság 99%-a jobbágy vagy rabszolga, gyakorlatilag nincs orvostudomány, az igazságos jog álom, környezetvédelemről meg nem is hallott senki.