Egyes írások, ábécék miért alakultak úgy, hogy a magánhangzókat nem jelölik?
Például a héber vagy az arab ábécé.
Vannak ugyan a magánhangzókra jelek/betűk, de azokat nem használják, max 1-2-t használnak, de az is kétértelmű, mert többféle magánhangzót is jelölhet.
De ebben mi a logika? Ha jelölnék a magánhangzókat, sokkal könnyebben lehetne olvasni, és az emberek is könnyebben tudnának értelmezni vagy elolvasni olyan szövegeket, amelyekben számukra vagy ismeretlen, vagy ritkán használt szavak vannak. De mivel nem jelölik a magánhangzókat, egy ismeretlen szót egy anyanyelvűnek is nehéz helyesen kiolvasnia, mert ő sem tudja.
Miért alakultak ezek úgy, hogy a magánhangzókat egyszerűen nem jelölik írásban? Tudom, hogy a könnyebb, mindennapos szavaknál könnyű a szót kitalálni és elolvasni, de a bonyolultabbaknál már az anyanyelvűeknek is van néha problémájuk. De miért volt az logikus, hogy az írásból kihagyták a magánhangzókat?
Ha a magyar nyelvben kihagynánk a magánhangzókat, sok szónál mi is gondban lennénk.
Helyet lehet vele spórolni.
Régen kevesebb volt az írástudó, úgyhogy ez kevésbé volt probléma. Aztán így maradtak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!