Egyes írások, ábécék miért alakultak úgy, hogy a magánhangzókat nem jelölik?

Például a héber vagy az arab ábécé.

Vannak ugyan a magánhangzókra jelek/betűk, de azokat nem használják, max 1-2-t használnak, de az is kétértelmű, mert többféle magánhangzót is jelölhet.

De ebben mi a logika? Ha jelölnék a magánhangzókat, sokkal könnyebben lehetne olvasni, és az emberek is könnyebben tudnának értelmezni vagy elolvasni olyan szövegeket, amelyekben számukra vagy ismeretlen, vagy ritkán használt szavak vannak. De mivel nem jelölik a magánhangzókat, egy ismeretlen szót egy anyanyelvűnek is nehéz helyesen kiolvasnia, mert ő sem tudja.

Miért alakultak ezek úgy, hogy a magánhangzókat egyszerűen nem jelölik írásban? Tudom, hogy a könnyebb, mindennapos szavaknál könnyű a szót kitalálni és elolvasni, de a bonyolultabbaknál már az anyanyelvűeknek is van néha problémájuk. De miért volt az logikus, hogy az írásból kihagyták a magánhangzókat?

Ha a magyar nyelvben kihagynánk a magánhangzókat, sok szónál mi is gondban lennénk.