Lehet-e a forráskritika a történelemhamisítás eszköze? (részletesebb magyarázatot ld. A leírásban)
A forráskritika (mint módszertan) definíciója és célja:
Elméletileg azt a célt szolgálja, hogy a források hitelességét objektíven értékelhessük.
Viszont a forráskritika nem elég körültekintő alkalmazása esetén mindig felemerül az aggály, hogy képesek vagyunk-e a forrásokat objektíven értékelni. A probléma lényegét már 1902-ben nagyon szépen megfogalmazta Karácsonyi János: [link] (47. oldal).
A hibásan alkalmazott forráskritika kapcsán viszont könnyen hamis képet alkothatunk egy adott kor eseményeiről, a további forráskritikát pedig már ezen hamis kép alapján is alkalmazzuk (a koncepciónak ellentmondó adatok kiszűrése céljából). Pedig talán helyesebb volna a koncepciónk helyességét felülvizsgálni, ha annak pl. számos, egymástól független forrás ellentmond. Arról, hogy ez mennyire lehet gyakori, erősen megoszlanak a vélemények.
A fentiek tükrében azt szeretném megtudni, hogy szerintetek lehet-e a forráskritika a történelemhamisítás eszköze? Ha igen, akkor ennek a veszélye mennyire nagy? Ha nem, miért nem?
Konkrét példa: a magyar őstörténet kapcsán is még a PhD-val rendelkező történészek véleménye is megoszlik egyes források hitelességével kapcsolatban. Vannak történészek, akik a hun-magyar rokonságot alátámasztó forrásokat hitelesnek fogadják el (pl. Dr. Obrusánszky Borbála, akinek ez a kutatási területe, így talán mondjhatjuk, hogy ért hozzá):
https://www.youtube.com/watch?v=h8kCNPKIb7g
Mások szerint viszont a rokonságot alátámasztó számos forrás egyike sem tekinthető hitelesnek:
Moderátoroknak: Úra kiírnám a kérdést részletesebb magyarázattal, mivel tényleg érdekelne az emberek véleménye erről, és délelőtt állítólag nem derült ki egyértelműen, hogy mit szeretnék megtudni... Remélem, így már megfelelő lesz, ha mégsem, akkor nyugodtan töröljétek megint, és nem fogom újra feltenni (sőt, mást sem).
válasza: válasza:Ha szemantikailag nem is feltétlenül, de gyakorlati használatban a történelemhamisítás alapvetően tudatos cselekedet, ahol az ember többé-kevésbé arra törekszik, hogy az adott eseményeket más színben tüntesse fel, mint ahogy ő maga objektívan megállapítja. A forráskritika nem megfelelő használata természetesen hamis képet eredményez, ahogy az a fizikai kísérlet is, amit nem megfelelően végeznek el. De ez szerintem nem történelemhamisítás.
Ugyanakkor van az az eset, amikor valaki tudatosan nem alkalmazza a forráskritika (vagy inkább a források kezelése) alapvető szabályait, pl. az elméletét alátámasztó forrásokat válogatja ki, az annak ellentmondóakat figyelmen kívül hagyja, esetleg szigorúbb forráskritika alá veti mint a neki tetszőeket. Ez alapvetően körbenforgó érvelés.
Köszönöm szépen a válaszokat!
Sajnos a tényeket általában nem ismerjük, és konszenzussal döntjük el, hogy mik a tények (általában igen szubjektíven). Szerintem nincs alternatív és felesleges történetírás, mivel ezek a források sem véletlenül írják azt, amit, illetve a történész asszony is összevetette a multidiszciplináris eredményeket, amelyek jól illeszkednek a mások által nem komolyan vehetőnek tartott forrásokkal.
Így szerintem inkább azok próbálnak történelmet hamisítani, akik a modern eredményeket figyelmen kívül hagyva még mindig nem tekintik ezeket a forrásokat hitelesnek, holott ezek a források egymástól függetlenül mind ugyanazt írják, ráadásul a társtudományok eredményeit figyelembe véve sincs semmi okunk kételkedni bennük, kivéve, ha még mindig az előző politikai rendszerek történészeinek elavult konszenzusait követjük (és általábnan azok az emebrek, akik szerint ez a valódi történelem, általában ugyanezek az emberek azok, akik sokkal kevesebb forrás alapján más eseményekre „történelmi tény”-ként hivatkoznak).
A laikus nagyközönségnek szánt művek pedig a tudományos ismeretterjesztés miatt fontosak, szerintem a „mainstream” irányzat úgyis túlsúlyban van ezen a területen is (hiszen pl. az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársai is üzemeltetnek blogot, és általában sajnos egyáltalán nem törekednek az objektív ismeretátadásra). A történelemoktatásban szintén fontos lenne röviden az alternatívákat is megemlíteni, mert akkor sokkal nagyobb valószínűséggel lennének köztük a valódi történelmi tények, mint akkor, amikor csak az egyik konszenzusos álláspontot tanítjuk.
válasza:Jó a videó, amit beraktál. A suméroktól kezdve az amerikai indiánokig mindenkiről bebizonyítja a fószer, hogy magyarul beszéltek. A 70 ezer évvel ezelőtti indiaiak is magyarok voltak, és feljegyezték, hogy akkor még két Nap világította meg a Földet, és a másik a Neptunusz volt, csak hát azóta kihűlt. Nincs 10 másodperc, amiben ne mondana a fickó valami észvesztően buta és bornírt, ötéves fejjel is csípőből cáfolható, agyament baromságot.
És hát dr. Obrusánszky és ezeknek a forradalmi látásmódú lángelméknek az egyike. Azok a csúnya, vaskalapos történészek meg nem fogadják el ezeknek a bizonyító erejű forrásoknak a hitelességét...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!