Mi a pszichológiai neve annak a gondolkodásmódnak, ami intuitív, de nem logikus?

Kb. 10 éve ment a Fox Kids és Jetix nevű csatornán egy Wunschpunsch nevű rajzfilm. Arról szólt, hogy egy boszorkány és egy varázsló megátkoznak egy várost valamivel pl. mindenkinek nagy lába nő, a növények hatalmasra nőnek, a varázsló és a polgármester testet cserélnek stb.

A varázslat 7 óra elteltével válik állandóvá és megtörhetetlenné. Ezalatt az idő alatt ki lehet használni valamiféle "bug"-ot vagy "glitch"-et számítástechnikai terminológiával élve, afféle hekkelést lehet csinálni valamilyen cselekedettel, ami megtöri a varázst.

A varázsló és a boszorkány háziállatai, egy macska és egy holló elmennek az állatkertben egy teknőshöz, aki tud nekik mondani egy rejtélyes versikét, amiből ki tudják találni, hogy mi ez a cselekedet, amit ha 7 órán belül végrehajtanak, akkor megtörik a varázslat.

A nagylábú varázslatot pl. úgy törik meg, hogy cipőt találnak valakinek, amibe belefér a nagy lába, a nagynövényest úgy, hogy elkezdik ezerrel locsolni és trágyázni az óriásira nőtt növényeket, hogy felgyorsuljon a természetes életciklusok és meghaljanak, a testcseréset (amiben véletlenül a macska és a holló is testet cserélnek, nemcsak a polgármester és a varázsló) úgy törik meg, hogy elérik, hogy egy eseményen mind a négyen egyszerre énekeljenek, tehát pusztán a hangból ne lehessen rájönni, hogy testcsere történt.

Ez a gondolkodásmód, amivel rájönnek a varázslatok meghekkelésére nyilván intuitív, viszont nem logikus, hiszen természetfeletti eseményekre kell éleg fura válaszcselekedeteket adni, hogy megtörjön a varázs.

Már azóta foglalkoztat a kérdés, mióta néztem ezt a rajzfilmet régen, hogy van-e valami neve a pszichológiában ennek a fajta gondolkodásnak, amit az átoktörő háziállatok alkalmaztak?