Van annak igazságtartalma, hogy az első és/vagy második vh-ban macskákat főztek meg pörköltnek egyes katonák?

Miért ne lehetett volna ilyen?

Ha az ember éhes, igen sok mindent megeszik. A modern társadalmak tiltják a kannibalizmust, de meglepő módon nem is olyan régen még az is elfogadott volt:

[link]

Nem feltétlen a macska szokott szóba jönni legelőször, de nyilvánvalóan akadt rá precedens. Aki túlélésért küzd, bármit megeszik, a halott katonatársát is. Csihi-puhi "lövöldözős" háborús filmek helyett mutathatnának néha valamit a háború valódi, csendes folyamáról is: lefagyott végtagokról, fagyhalálról, gyomorbajról, éhhalálról. A háború után a falvakban nem maradtak állatok, mert mindent megettek az átvonuló katonák meg a lakosok is. Megették a lovakat is, mind. Anyámék kislányként voltak befogva az igába a háború utáni években, mert nem volt ló szántani. A férfi családtagok pedig vagy meghaltak, vagy nyomorékként jöttek meg...

Katonáknak meg nem küldték több ezer km-ről utánuk a libacombot, meg a rendes téli kabátot és cipőt, mint ma a Nátó-hadseregnek... pláne az ilyen három millió koldus országa és hasonló kelet-európaiak. Azt ették, hordták, amit útközben fosztogattak maguknak. Arról persze minden háznál vannak történetek, hogyan dugdosták a kendermagost a katonák elől. Azoknak meg ha nem volt már más, akkor maradt a macska... vagy a patkány... Hát, amit megbírt fogni. Azért nem hallasz erről, mert az ilyesmiről nem szívesen beszéltek utólag az érintettek. (Pláne ha a macskaevés után megerőszakolták anyát és lányát, aztán rájuk gyújtották a házat. Az efféle lelki terheket tipikusan megtartottak magukban - a macskaevéssel együtt.)