Szerintetek lehet úgy írni (novellát, könyvet) egy helyetről, hogy nem éltél át hasonlót?

A példánál maradva... Ha még nem is csaltak meg, de biztos volt már olyan, hogy becsaptak, így magát a becsapottság érzését ismered. Biztos volt olyan, hogy csalódtál olyanban, akiben bíztál, még ha nem is szerelemről volt szó (barát, szülő, testvér stb.). Így igazából szerintem lehet így róla írni, egy jó író le tudja írni hitelesen, mert képes más helyzetekből transzferálni a gondolatokat. Sőt, igazából egy író nagyon gyakran csinálja ezt, szinte a hivatásának a lényege, hogy tudjon olyan helyzetekről írni, amit ő maga nem élt át. Jules Verne pl. írt rengeteg olyan regényt, ami a Föld mindenféle pontjain játszódott, a regényei alapján azt lehetne hinni, hogy az Északi Sarktól a Déli Sarkig, Új Zélandtól Afrikán át Dél-Amerikáig mindent bejárt, holott ez egyáltalán nem volt így. Bár szeretett utazni, a töredékét nem járta be azoknak a helyeknek, amikről írt, csak útleírásokból, enciklopédiákból ismerte ezeket a helyeket. Pl. vannak regényei, amik Magyarországon játszódnak, de ő maga soha nem járt itt (illetve lehet, hogy járt, de pl. a Kárpátokban úgy tudom, nem volt, holott ott is játszódik egy regénye). Mégis, a regényeiben egyáltalán nem érződik ez, ebből is látszik, hogy milyen tehetséges volt. Olvasd el a Nemo kapitányt, úgy leírja a tenger mélyének világát, hogy 30 oldalakon ecsetel egy-egy helyszínét és annak állat és növényvilágát, de ő maga soha nem járt a tenger mélyén...

De ez csak egy példa, mondhatnám még a történelmi regények íróit is, akik régi korokról írnak, holott ők sohasem jártak ott... Tehát elég gyakori jelenség az ilyen.

Ehhez képest a szerelmi csalódásról írni elég egyszerű dolog, egy gyakorlott tollforgató simán ír ilyenről, bár azt meg kell jegyezni, hogy komoly könyv témájának nem tudnám ezt elképzelni, csak valami lektűr ponyvának. Azért elég közhelyes ez a téma, azt valld be. És igazából nem is lehet róla másképp írni, csak közhellyel, mert az Ezeregyéjszakától kezdve Jane Ausintól keresztül a mai populáris kultúráig eléggé behatárolt kifejezésmódja van a szerelmi csalódás, megcsalás kifejezésének, és ezektől ha akarnál, sem tudnál elszakadni. Tehát elég csak a közhelyek mentén maradni, a közhelyeknek pont ez az értelmük igazából, hogy ki lehessen ilyen közhelyes érzéseket általuk fejezni. De ez az írásod értékén eléggé ront...

Úgy gondolom, a téma teljes hitelességet igényel, ezért, szerintem, ha mindenképpen bele akarsz venni olyan témákat is, amit személyesen nem éltél meg, akkor mindenképpen találkoznod, beszélgetned kellene olyan emberekkel is, akik valóban megélték.

A célod az lenne, hogy olyanokkal is megértesd ezeket a problémákat, akiknek szerencséjükre hiányzik az életükből, vagy éppen szenvednek tőle és a kilábalási utat keresik.

Itt nagyon fontos lenne, hogy ne találgass semmiben.

Valódi élményekre alapozva (saját, másé mindegy, csak valódi legyen) ez egy nagyon jó és azt is mondanám, nagyon nagy értékű írás lenne.