Valóban a legvidámabb barakk voltunk a Kádár-rendszerben? A releváns tények nagyon mást mutatnak.

A Kádár-rendszerben relative jó volt élni. Biztonságban éreztük magunkat, megvolt a helyünk a társadalomban. Nem volt nálunk gazdagabb vagy nagyobb ember a szomszéd. A miniszter vagy párttitkár legfeljebb 3-4szer keresett annyit mint egy átlag dolgozó. Nem voltak hatalmas vagyoni különbségek. A vezérigazgatónak is legfeljebb 1 nyaralója és 1 autója volt a lakásán felül. Ugyanakkor nem volt hajléktalan, nem volt munkanélküli, mindenki tanulhatott főiskolán is a munka mellett akár. Mindenki ingyen sportolhatott. Emberi alapjognak számított az ingyenes egészségügyhöz, ingyenes oktatáshoz, a a munkához és a pihenéshez való jog. Aki kért kaphatott szakszervezeti beutalót valamelyik üdülőbe. (Lehet, hogy nem főszezonba, lehet, hogy nem a Balatonhoz, de minden évben pihenhetett majdnem ingyen, legalább 2 hetet a családjával valahol.)

Mi voltunk a legvidámabb barakk, ide jöttek nyaralni a csehek is németek is. Itt szabadabb volt a légkör, kisebb volt a bürokrácia, aki templomba akart járni az járhatott. A piaristáknak lehetett gimnáziuma Budapesten, a bencéseknek még főiskolájuk is Pannonhalmán.

Viszont:

-nem lehetett focimeccs után darabokra szaggatni a metrót

-nem lehetett fasiszta beszédeket mondani, vagy horogkereszteket festeni a házak falára

-nem írhattál szabadon vezércikket az újságokba arról, hogy meg kell dönteni a kormányt és haza kell küldeni a ruszkikat,

-nem lehetett szabadon cigányverő fasiszta-gárdát alapítani

-ha külföldre akartál utazni akkor az útlevél kérelemhez a munkahelyi pártbizalminak is hozzá kellett járulnia

-ha új lakásba költöztél akkor be kellett jelentkezni a tömbbizalminál és ő nyilvántartásba vett, hogy mostmár itt laksz

-csak olyan egyesületet, klubot alapíthattál, aminek az alapszabályát előzetesen a rendőrség jóváhagyta

-a börtönből szabadult embereknek még egy évig hetente jelentkezniük kellett a rendőrségen

-magasabb állások betöltéséhez párt vagy KISZtagnak kellett lenni, vagy legalábbis élvezni kellett a párt vagy a KISZ bizalmát (pl. vallásos embereknél)

-nem lehetett előzetes rendőrségi engedély nélkül tüntetést, felvonulást, nyilvános megemlékezést tartani

-nem lehetett politikai pártot alapítani, mert egypártrendszer volt

-ha jelölt akartál lenni egy választáson akkor be kellett menni a hazafias népfront helyi irodájába és kérni kellett, hogy jelöljenek, mert csak a népfront jelölhetett

-

A "kapun belüli munkanélküliség" az nem munkanélküliség, hanem az ellentéte. Az volt a lényege, hogy mivel teljes foglalkoztatottság volt, így mindenkire kevesebb munka jutott a munkahelyén. Mindenkinek volt fizetése. Aki kevesebbet dolgozott valamivel kevesebb pénzt kapott, aki jobban dolgozott valamivel több pénzt kapott, de összességében mindenki meg tudott élni belőle és nem voltak nagy társadalmi különbségek. Valamit mindenkinek kellett dolgozni, de ha valaki nem törte magát a pénzért, akkor elég volt ha s munkaideje 40-50%-át töltötte ki hasznos munkával a többi időben elkávézgatott, elcigiszünetezgetett, 1-2 órát ebédelgetett és 1-2 órával hamarabb hazament, ahol lehetett. Aki viszont végigdolgozta az idejét, többet termelt az is csak másfél vagy kétszeresét kaphatta a bérének jutalmak, prémiumok formájában. Még egy csúcsvezető (miniszter, vezérigazgató, tsz-elnök) is csak 3-4 szer annyit kereshetett, mint az átlagdolgozó.

Ez szociálisan jó volt, mert nem volt bűnözés, mindenki ellátta a családját, a gyerekek iskolába jártak, mindenki kapott orvosi ellátást, mindenkinek volt lakása, csak az volt a hátránya, hogy mivel meggazdagodni nem lehetett nem volt törekvés az emberekben, hogy nagyon igyekezzenek jobban dolgozni. Ezen később az segített mikor bevezették vidéken a háztájit, városokban a GMK-t ahol viszont "másodállásban" már kiskapitalizmus volt és aki akart ott kereshetett sokkal többet, de már a piacból.

Bárcsak most is ez lenne!

"A "kapun belüli munkanélküliség" az nem munkanélküliség, hanem az ellentéte. Az volt a lényege, hogy mivel teljes foglalkoztatottság volt, így mindenkire kevesebb munka jutott a munkahelyén. Mindenkinek volt fizetése. Aki kevesebbet dolgozott valamivel kevesebb pénzt kapott, aki jobban dolgozott valamivel több pénzt kapott, de összességében mindenki meg tudott élni belőle és nem voltak nagy társadalmi különbségek."

:DDD nagyon remélem hogy ezt te sem hiszed el

A magyar államadósság a rendszerváltás óta folyamatosan nő. A Kádár-rendszer legeladósodottabb időszakában sem közelítette meg a mai szintet:

[link]

A Cseh és Német gazdaság történelmi okok miatt már eleve jobb helyzetből indult. Jugoszlávia pedig félig kapitalista működésmódot vezetett be és levált a Szovjet rendszerről, amit az tett lehetővé, hogy őket nem a szovjet Vörös Hadseregnek kellett felszabadítania a II. világháború során, hanem a titóista jugoszláv partizánok saját maguk szabadították fel az országukat, így ott nem is állomásoztak szovjet csapatok.

Magyarországon mégis kisebb volt az elnyomás, puhább volt a diktatúra mint akár a németeknél, akár a cseheknél. Magyarországon jobban érezték magukat az emberek és az életszínvonal is sok mutató tekintetében jobb volt. Az infrastruktúra-fejlesztés hátrányból indult, és a Kádár-rendszer elsősorban inkább oktatásra, egészségügyre, élelmiszerellátásra, pihenéshez való jog biztosítására fordította a pénzt, mert ezt érezték az emberek igazán, ez volt fontos. Az, hogy kátyúsak-e az utak kevesebbeket érdekelt, de metrót például építettek, a vasutat fejlesztették, rengeteg állami lakótelepet építettek.