Miért van az, hogy azok, akik középiskolában látványosan kitűnnek valamiből, tizenéves korukban még zsenik, azok egyetemista korukra gyakran teljesen leeresztenek és középszerűségbe süllyednek, míg az átlagosan teljesítők gyakran kiemelkednek?

Ez többtényezős dolog. Tehát sok oka lehet egy embernél, egységes választ nem lehet adni, ami mindenkire vonatkozik. Vannak olyanok is szép számmal, akik iskolában is mindig szépen teljesítettek, és ez egyetem alatt sem változott stb., tehát nem törvényszerű, hogy aki középiskolában kitűnő volt, az egyetemen lump lesz. Persze tényleg van ilyen jelenség, szóval jogos a kérdésed.

Egyrészt, amit előttem írtak, hogy motiváció, tanulás iránti hozzáállás hozzáállása - ez igaz, másrészt állhat mögötte más érzelmi dolog is, szülő halála vagy egyéb trauma, ami miatt az egyén elveszítheti az érdeklődését. Sokszor az is probléma szokott lenni (én ilyennel is sokszor találkoztam már), hogy aki mindenből kitűnő, nagyon nehezen választ magának pályát, előttük van a teher, hogy mindenben jók, tehát hová menjenek? és sokan nem jól választanak. Amikor pedig rájönnek, hogy ez mégsem jó nekik, akkor csalódnak, sokan nem tudnak váltani, és begyöpösödnek. Míg az, aki céltudatos volt a gimiben, mondjuk biológiából 5-ös volt, irodalomból, töriből stb. meg hármas, és tudta, hogy ő csak orvosira mehet, az vígan elvégzi az orvosit, mert tudja, hogy ő ehhez ért, másból nem jó... Sokszor az ilyen ember fényesebb egyetemi karriert fut be, mint az, aki mindenből kitűnő volt. Szóval van ilyen jelenség, de még egyszer mondom: nem minden esetben igaz.

Aztán a harmadik, ami szerintem a legjobban igaz az, hogy a gyerekek fejlődése az nem egyforma. Sok szülő nagyra van a csemetéjével, hogy már ötéves korában ismerte a betűket, és el tudott számolni százig - ez biztos zseni gyerek lesz. És kiderül, hogy az iskolában, ahogy halad előre az osztállyal, egyre rosszabb teljesítményt produkál. Más gyerek viszont, aki harmadikban még olvasni sem tudott, lehet, hogy irodalomtudós lesz.

Ez azért van, mert a gyerekek nem egyformán fejlődnek, és az, hogy valaki 5 éves korában fejlettnek mondható, nem jelent semmit, nem lehet ebből előre jelezni, hogy mi lesz vele 15 év múlva. És ez minden életkorra igaz: aki gimiben jó tanuló, nem biztos, hogy pár év múlva az lesz az egyetemen. És aki gimiben lump, lehet ,hogy pár év múlva benő a feje lágya, és egyetemista korában jön el az ő ideje. A tanulási teljesítmény az mindig az adott pillanathoz köthető, a jövőre vonatkozóan nem mindig lehet messzemenő következtetéseket levonni, mert ez változik az embereknél.

"Sokszor az is probléma szokott lenni (én ilyennel is sokszor találkoztam már), hogy aki mindenből kitűnő, nagyon nehezen választ magának pályát, előttük van a teher, hogy mindenben jók, tehát hová menjenek? és sokan nem jól választanak. Amikor pedig rájönnek, hogy ez mégsem jó nekik, akkor csalódnak, sokan nem tudnak váltani, és begyöpösödnek. Míg az, aki céltudatos volt a gimiben, mondjuk biológiából 5-ös volt, irodalomból, töriből stb. meg hármas, és tudta, hogy ő csak orvosira mehet, az vígan elvégzi az orvosit, mert tudja, hogy ő ehhez ért, másból nem jó... Sokszor az ilyen ember fényesebb egyetemi karriert fut be, mint az, aki mindenből kitűnő volt. Szóval van ilyen jelenség, de még egyszer mondom: nem minden esetben igaz. "

Nagyon jó meglátás!!!

Egyetértek vele!!