Mire jó a versengés?

Nézzük például az oktatást! Egy osztályban van 4-5 kitűnő tanuló, a többi 2-3-4 -es tanuló. Igaz, hogy vannak jobb és rosszabb iskolák de érdekes módon a családok anyagi helyzetétől is függ a tanulmányi eredmény. Meg persze a szülők foglalkozásától, intelligenciájától is. Általában viszont elmondható, hogy az iskolák többségében egy osztályban van 4-5 jeles tanuló és a többi meg átlagos vagy átlag alatti.

Mi értelme van ennek? Nem lenne jobb ha a színvonalat vinnék lejjebb és az átlag lenne az ötös? Aki meg most kitűnő az eljárna egy külön elitképzőbe...

Vagy nézzük a háborúkat! Mennyi pénzt, életet és erőforrást felemésztenek, nem csak a konkrét harc hanem az előtte lévő fegyverkezés is! Ha azt mind az embereknél hagynák vagy jó célokra költenék, mennyivel jobb lenne az élet!

A háború is egyfajta versengés, de mi értelme van?

Na és persze ott van a gazdasági verseny, hogy mindig újabb termékeket dobnak piacra, azoknak a fejlesztését az árba építve a vásárlók fizetik meg. Az új termékeket persze meg kell venni, mert a többi fogyasztó lenézi azokat akiknek nincs meg a legújabb....

De az új termék élettartama is el van döntve már a terméke tervezésekor.... ezt tervezett elavulásnak hívják.

Nem jobb lenne egy korlátozott vagy irányított fejlődésű világban élni ahol már ki van fejlesztve egy hosszú élettartamú, javítható termék és olcsóbb lenne megjavíttatni mint újat venni?

Így szerencsétlen emberek csak egy helyben járnak mert örökké csak dolgozniuk kell, nem lesz olyan hogy már mindent megvettek és másra is jut pénz hanem folyamatosan cserélni kell a megvásárolt termékeket.

Folytatom.

A párkapcsolati versengés is elég érdekes téma. Ez az állatvilágból örökölt ösztönökön alapszik, és ott van is értelme, de célja kizárólag a párzásra irányul. Mindkét nem próbál a lehető legéletképesebb egyedekkel párosodni.

Na, hát ez egy csomó bonyodalmat és szenvedést okoz az embereknek, mert ez csak a látszatra irányul és elég becsapós tud lenni.

Az emberek ezért váltogatják a partnereiket a tinédzser kortól a gyerekvállalásig hogy megtalálják az igazit. Ugyanakkor aki 30 évesen apának/anyának megfelel, az nem felelt volna meg 15 évesen barátnak/barátnőnek. Ez attól függetlenül igaz hogy azóta mennyit változott.

A nők persze próbálnak olyan apajelölteket találni akik jólétet tudnak biztosítani az utódoknak, de ahhoz manapság agresszívnek kell lenni. Aztán csodálkoznak ha agresszív...

Ezt lehetne még tovább ecsetelni, de a legszörnyűbb az hogy a szerelem ebben a versengésben nem kap szerepet egyáltalán. Mindenki arra törekszik hogy párt találjon, a szerelem nem fontos, és általában egyoldalú is szokott lenni, a versengés szabályait pedig teljesen felrúgja a tekintetben hogy milyen emberbe szeret bele valaki.

Olyat még nem hallottam hogy valaki egész életében várt az igaz szerelemre de mivel nem találta meg ezért meg se házasodott. Ha volt is ilyen, nem általános. Az igaz szerelem pedig ritka és egyoldalú.