Az ilyen hogy lehetséges?

Mert őket mutatják. Mozartot ismered? Mármint a gyerekkorát.

Vagy mit szólsz Kocsis Zoltánhoz, Ránki Dezsőhöz és Schiff Andráshoz? Akkor még nem volt youtube.

És még sokan mások akadnak. Kérdés, kiket kap fel a média.

Egyrészt a youtube-ra az kerül fel, ami érdekes (és azon belül is csak azok jutnak el hozzád, amelyik kimondottan érdekes).

Annó pozsonyban szerencsém volt részt venni egy előadássorozaton, amelynek egyik előadója egy svéd úriember volt, igen érdekes bevezetővel a médiáról.

Először is feltüntetett egy grafikont, amely a gyilkosságok gyakoriságát mutatta az idő függvényében a középkortól napjainkig. Szignifikáns csökkenést mutat a mai korhoz közeledve, mondhatni eltűnik a középkorhoz képest. Mégis, ha a médiát figyeljük azt vesszük észre, hogy egyre több és több gyilkosság tűnik fel a képernyőn. Miért is? Mert a média azt mutatja, aminek hírértéke van. Mikor van hírértéke egy gyilkosságnak? Ha nem megszokott, ritka. Ergó a hírműsorok (jó esetben) akaratlanul is torzítják a valóságképed, hiszen ha minden nap meggyilkolnának 100 embert az nem lenne hírértékű, nem hallanál róla.

Ugyanez a helyzet a csodaázsiaiakkal - részben. Egyrészt borzalmasan sokan vannak (a föld lakosságának majd' 20%-a kínai), így egy nagyon kis arányú tehetség is nagyon nagy számmal jelenik meg.

Másrészt a távol-keleti kultúra is egészen más, mint az európai. A szülők sok esetben előre eldöntik mi lesz a gyerekből, és abból nem engednek. 2-3 éves korban már zongoraórákra járatják őket, és az életük nagy részét valóban ez a tevékenység tölti ki. És mivel a gyerekek ebben a korban különösen könnyen tanulnak, a korukhoz képest igen nagy előrelépést mutatnak abban a témában. De csakis abban.

P.S.: https://www.youtube.com/watch?v=YbzVGBJKV0Q