Hogyan lehetséges az, hogy egyes népek képesek voltak fennmaradni akár évezredeken át, míg másik hamar kihaltak?

Gondolom, minden nép történetét külön-külön kellene vizsgálni ehhez.

A kunok, gótok, poroszok azért nem olyan békés környezetben éltek. A gótokat a hunok bekergették a Nyugat-római Birodalom területére, ahol beolvadtak a fejlettebb és sokkal nagyobb létszámú őslakosok közé. Ezt nyilván elősegítette az is, hogy kulturálisan is alkalmazkodniuk kellett. A kunokkal ugyanez történt, őket a mongolok űzték el a pusztáikról. A poroszokat meg megszállták és erőszakosan megtérítették a németek. Ugyanígy tűnt el egy rakás másik nép, akiket a Római Birodalom hódított meg.

Ezzel együtt nagyon érdekes kérdés, amit feltettél. Lehet, az is hozzájárul a megmaradók fennmaradásához, hogy többen közülük (pl. asszírok, görögök, grúzok, örmények, zsidók az ókori népek közül) régi és az őket körülvevőnél jóval fejlettebb kultúra hordozói voltak. Ugyanezt a besenyőkről vagy a gótokról azért nem lehet elmondani.

A montenegróiak meg nem különülnek el annyira élesen a szerbektől, északnémetek és bajorok, magyarok és székelyek stb. között is van ennyi különbség. Ilyen esetekben inkább politikai kérdés a különbségtétel.

Szerintem te a Montenegrót a történelmi Raguza városállammal kevered. Ilyen nép, hogy "montenegrói", nincsen. A történelemben Raguza dalmát város volt (bár vegyes, horvát-dalmát lakossága volt). A dalmát egy újlatin nyelv volt, hasonló az olaszhoz, de mégis különböző tőle. A 19. században kihalt a horvátok és a szerbek miatt. A mai montenegrói nyelv inkább egy szerb dialektus, csak a politika miatt nevezik ma külön montenegrói nyelvnek (ezzel akarják erősíteni az önálló nemzeti identitásukat). Ez olyan, mintha a székelyek kitalálnák, hogy ők nem magyarok, hanem egy külön székely nép, és nem magyarul beszélnek, hanem székelyül. A székely nyelv (ami így külön nincsen) a magyar nyelv egy dialektusa, ha külön nyelvvé válna, az csak egy politikai döntés lenne.

Egyébként a kérdésedre válaszolva. Erre szerintem egységes választ nem lehet adni. A franc tudja, hogy a perzsák vagy a görögök hogyan tudtak fennmaradni annyi ezer éven át. Talán mert viszonylag sokan vannak és egy erős civilizációt hoztak létre, amiket egy hódító sem tudott tőlük elvenni (a perzsáknál az iszlám vallás sem). Az ókori egyiptomot pl. elarabosította az iszlám terjedése (kivéve a keresztény koptokat), viszont Iránt nem. Szóval a vallás, identitás, a népesség nagysága is közrejátszik ebben. Hogy mennyire erős egy nép önidentitása és ezt mennyire tudják megőrizni a történelem viharaiban.

A görögök civilizációja pl. eléggé fejlett volt, és volt saját vallásuk, saját írásbeliségük, saját kultúrájuk. Így a náluk kevésbé fejlett törökök nem tudták eltörökösíteni őket a középkorban.

De más a helyzet a nomád-félnomád népekkel, a hunokkal, germán népekkel. A késő-ókorban ugyanis törzsi-vérségi alapokon jöttek létre ezek a népek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy pl. a germánok még a 2-3. században rohadtul nem alkottak népeket, csak törzsekben, nemzetségekben éltek, és egymás ellen is és a rómaiak ellen is harcolgattak, portyáztak. A római veszély azonban összehozta a nemzetségeket, törzseket, és ezek nagyobb törzsszövetségeket eredményeztek, így jöttek létre a gótok vagy a makromannok vagy az alánok, gepidák, frankok, longobárdok ,vandálok stb. Ezek viszont nem voltak létszámban nagy népek, kb. egy ilyen népnek olyan 100-120 ezer fő lehetett a nagysága. A római birodalom provinciáinak viszont milliós népessége volt (Galliának is 3-4 millió volt a lakossága, ha nem több!). Fel lehet tenni a kérdést, hogy akkor hogy a fenébe tudta ez a pár százezer fő megdönteni a 20 milliós Nyugat-Római Birodalmat? Úgy, hogy a rómaiak fejlettebb civilizációban éltek, és a társadalomnak csak kicsi része volt katona ekkor már. A germánoknál viszont minden férfi gyakorlatilag katona volt. Így a germánok több katonát tudtak kiállítani mint a rómaiak. Viszont, amikor elfoglalátk a római provinciákat, rátelepedtek ezek néhány százezren a több milliós provinciák lakosságára, a következménye ennek az lett, hogy idővel teljesen beolvadtak az alap lakosságba.

A kunok a középkorban és a besenyők, jászok, de igazából a honfoglaló magyarok is így jártak. A kunok Kumániában a betelepülő sokkal nagyobb lélekszámú románságba olvadtak bele, a magyarországi kunok pedig a magyarságba. A többi nomád nép is (jászok, besenyők) ugyanígy jártak.

A honfoglaló magyarok is igazából felszívódtak az itt lévő nagyobb létszámú lakosságba. A honfoglaló magyarok is kb. 120-150 ezren lehettek, de már ők sem voltak egységes nép. Az alap magyarokon kívül türkök (bolgárok, kabarok stb.) is voltak köztük. Az "alap" magyar nép pedig a franc tudja, milyen eredetű volt (türk vagy finnugor vagy ennek a keveréke?) A lényeg az, hogy a helyi bolgár, késő-avar, szláv stb. alaplakossággal összeolvadtak. Egyébként ugyanez volt a türk bolgár néppel is, felszívta őket a helyi szláv lakosság. A különbség csak az, hogy az újonnal létrejött összeolvadt nép a Kárpát-medencében megőrizte a honfoglalók nyelvét és kultúráját, tehát a nyelv kontinuitása a mai napig megvan, viszont a bolgárok felszívódtak a szlávságba és ma a bolgárok is szlávoknak definiálják magukat (igazából ők eredetileg is szlávok, csak a kisebb bolgár türköket szívták magukba és átvették a bolgárok nép-elnevezését).

Kedves kérdező,

a mai "asszíroknak" nincs közük az ókori asszírokhoz. A nyelvük sem az ókori asszírok nyelve (l. pl. [link]

Ami a kérdést magát illeti, szerintem ez nagyon sok történelmi tényező együttállásától függ. Ha mondjuk 1000 "népből" (de mi egy ókori "nép"?...) mondjuk 3 fennmarad, te akkor is azt a 3-at fogod látni és nem a másik 997-et. A legfontosabb tényező szerintem az, hogy az adott terület volt-e valamelyik nagyobb, asszimiláló hatású birodalom része hosszabb ideig.

Ez a félmilliós honfoglaló magyarság-teória a romantika korába nyúlik vissza. Azóta a történettudomány álláspontja, hogy egy nomád nép létszáma egyszerűen nem lehet több 150 ezernél, mert ennél több ember nem tudna folyamatosan vándorolni, nem lehetne koordinálni a mozgásukat a korszak körülményei között.

Egyébként úgy számították ki a legújabb kutatások a honfoglaló magyarság létszámát, hogy vettek egy átlagot, hogy egy nomád családnak hány tagja lehet (ezt a számot mindenféle nomádokról szóló forrás elemzésével állapították meg), és végeztek egy becslést, hogy a magyarság hány katonát tudott kiállítani (20 ezer körül). Mivel abban az időben minden szabad férfi katona is volt egyben, ezért megszorozták azzal a számmal, hogy egy katonának hány családtagja lehet (beleszámították azt is, hogy egy család több katonát is adhat, pl. apa-fiút, testvéreket stb.). Így jött ki ez a nagyon hozzávetőleges érték, hogy 100-150 ezer, de itt a nagyságrend a lényeg, semmiképpen nem lehet félmillió honfoglaló magyarról beszélni. A hunok, de még a késő-ókori germán törzsek létszáma is kb. ilyesmi volt (ezekről biztosabb adatok vannak). Nincs olyan nomád nép, aminek nagyobb lenne a létszáma ennél a nagyságrendnél.

Ebből következik, hogy az itt lévő, meghódított alap lakosság száma nagyobb volt mint az őket meghódító magyarságé. Hogy miért mégis ők asszimilálódtak és vették át a magyar nyelvet, ez más kérdés.