Milyen volt a kárpát medence etnikai összetétele?

A honfoglalás és az államalapítás korról érthető okokból elég kevés forrás áll a rendelkezésünkre, ezért kénytelenek vagyunk jó pár helyen feltételezésekre hagyatkozni:

"A 791. évben I. Károly frank császár hadjáratba kezdett az avarok ellen. Mialatt langobard szövetségesei a Dráva és a Száva síkján nyomultak előre, a frank sereg a Duna völgyét követve Győrig menetelt, hadi sikereket azonban nem tudott elérni.

A főemberek közötti ellentétek megosztották az avarokat. A 795. esztendőben háború tört ki a kán, azaz a legfőbb méltóság, és a jugurrus címet viselő második ember hívei között, s a csatározásokban mindkét vezetőt megölték. A nyugati országrész helytartója meghódolt a frankoknak. Talán közreműködése révén jutott ellenség kezére a fő avar erődítmény és a kincstár. Eric, Foroiulia tartomány grófja, kisebb sereggel behatolt az avarok országába, a kán székhelyére, és kifosztotta a kincsesházat. Frank–langobard csapatát a szlavóniai szlávok fejedelme, Wonomir is támogatta.

Makkay János szerint Attila – nem azonos a hunok hasonló nevű uralkodójával – az avarok fejedelme volt.

„Másutt és többször részletesen kifejtettem már, hogy gestáink-krónikáink Attiláról szóló és hun történeteiben két Attila szerepel. Az egyik az ötödik századi hun nagykirály. A másik Attila a kései avarok egyik utolsó kagánja. Akiről az erős kezű Valterról szóló 9. századi történet azt írja, hogy az avarok királya volt, és székhelyét Pannónia városában, tehát Aquincumban tartotta.”

Az ismeretlen nevű avar fejedelem – évkönyveinkben Attila – halála után fiai (a féltestvér Csaba és Aladár) csatáztak a hatalom birtoklásáért. Amint a frank évkönyvek írják a 796. esztendőben: az avarok belháborúja nyomán a kagánt és a jugurrust megölték, s a harmadik avar főember, a tudun meghódolt a frankoknak. Az avarok urai, pontosabban egy részük, az ellenállók, a Tisza túlsó partjára vonultak vissza.

Az avarok – Makkay szerint székelyek – várták Árpád, magyar fejedelem seregének érkezését. Árpád (Makkay tanulmányában onogur-türk fejedelem) a kései onogur-avarok vér szerinti leszármazottja volt. Kik pedig Csabát követték, a bolgárok szolgálatába szegődött kései avarok voltak. Következésképpen ők vehettek részt az alább említendő, Bizánc elleni hadjáratban, a 811. és 813. évben."

Az államalapításkor nem hiszem, hogy nagy mértékben változott volna az etnikai helyzet a honfoglaláshoz képest, amikor a magyarság nagyszámú, többségében török eredetű, "bevándorlót" hozott magával. A tatárjárás viszont nagyobb arányú etnikai változást hozott magával, mivel a tatárok bizonyos területeket teljesen "kiürítettek" ha szabad így fogalmaznom, és IV. Béla királyunk a kunok betelepítése felől is intézkedett. A török hódoltság szintén nem tett jót a magyarság összetételének, sok német, szerb és egyéb náció betelepítése, befogadása vált szükségessé. Vannak olyan források, amik azt állítják, hogy ekkor a magyarok aránya, a teljes népességhez viszonyítva 1/3-ra esett. Közvetlenül Trianon előtt a magyarság arány már kb. 55% volt, részben az egyéb nemzetiségű emberek nagyobb mértékű kivándorlása, részben pedig a kissé erőszakos asszimilációs törekvéseinknek köszönhetően. Trianon után pedig elég erősen egynemzetes állam lettünk.