Miért van az, hogy a magyar őstörténet kutatás az egyértelmű régészeti leleteket nem veszi figyelembe?

Mindebből nekem az jön le, kérdező, hogy te itt nem egy kérdésre akarsz választ kapni, hanem a saját - éredkesnek tűnő, de korántsem alátámasztott - elméletednek megerősítését várod.

Ehhez azonban kellene valami kézzelfoghabb bizonyíték is, mint a saját kútfőd. Tudnál az elképzeléseken és feltételezéseken kívül konkrét, tudományosan is igazolt adtokat felmutatni?

Türelmetlenül várom őket!

A kommentedben leírt vallás/eredet elmélet pedig nekem kicsit sántít...

Lehet, hogy avarul beszélünk, mert a honfoglaló magyarok simán beolvadtak az avarok közé.

Úgy, mint a bolgár törökök a helyi szláv lakosságba. És ma " bolgár" - nak nevezik azt a nyelvet, amit a hódítok ott találtak.

Pont ez volt a László Gyula problémája is. Csak ő azt nem tudta elképzelni, hogy mi nem azt a nyelvet beszéljük, mint Árpád, hanem azt tételezte fel, hogy Árpád népe magyar nyelvű lakosságot (késő avarok) talált itt.

Én pedig vagyok olyan elvetemült, hogy még azt is el tudom képzelni, hogy ugyanaz történt a honfoglaló magyarokkal, mint a bolgár törökökkel. Mert szerintem semmit nem tudunk arról, hogy a honfoglalók milyen nyelven beszéltek.

A magyarság genetikai vizsgálata alig tér el a szomszéd népektől, a szlovákok, horvátok, lengyelekkel szinte azonosak velünk, de a nyelvi különbségek határozottak.

A nyelvünk inkább befogadó, felveszi azt minden népünk, svábok, szlávok, kunok, minden betelepülő, akik végül magyarrá váltak.

A zsidók és a cigányok más szempontok szerint értékelendők. Az elsőnél valóban dominál az a vallási szempont, amit a kérdező említ, a másodiknál más szempontok akadályozták meg a teljes asszimilálódást, de a többi nép nagyjából egységesen viszonyult ehhez a kérdéshez.

Nyomai azért maradtak az idegen nyelveknek, a 19. sz. ban még sokan beszéltek tótul és részben szerbül, horvátul is. Petőfi apja még tudott szerbül, hogy példát is említsek, de a költő már alig.

A középkorban Magyarország egy kis Amerika volt, mindenki a magyar király alattvalójának számított és ide szívesen jöttek még nyugatról is betelepülők, mert nem bántunk az idegenekkel rosszul és nem volt rossz életük a bevándorlóknak, a törvények, a szokások humánusabbak voltak, mint saját hazájukban.

Voltak francia telepesek is, de bajor, száz és sváb részről többször is, meg természetesen délszláv és cseh, meg lengyel is. Ezek a betelepítések időnként országos kampány keretében folytak, mint a tatárjárás után, vagy a pestisjárványok elmúltával, de részleteiben állandóan folytak, az olyan főurak szervezésében, akik rokonsági kapcsolataik folytán más országban is birtokosok voltak. Természetesen ők igyekeztek kiegyenlíteni a birtokaikon élők számát, mert hazánkban a népsűrűség a gyakori háborúk következtében, amik néha katasztrofális pusztulást idéztek elő, alacsonyabb volt, mint máshol Európában.

Nem említem a hazánk területén eleve itt élő nemzetiségeket.

A honfoglalás után viszonylag hamar megszerveződött a feudális hierarchia, hiszen már a kezdeti jelei amúgy is jelen voltak és egy, egy falu értékkel bírt, nemzetiségtől függetlenül.

Mindez a tolerancia valószínűleg annak is tulajdonítható, hogy már a honfoglaló magyarság is több nép szövetségéből tevődött össze.

A hét vezér, a hét törzs legendája is erre utal, meg a vérszerződés, mert testvérnépnek erre nem lenne szüksége.

Innen származik az idegen népekkel szembeni tolerancia, de a nyelvi rokonság az más, nem reprezentálja a genetikai azonosságokat.

Legközelebbi nyelvrokonainkkal, a szamojédokkal, a hantikkkal és manysikkal, majd a távolabbi finnekkel már semmi genetikai azonosságunk nincs.

Az avarok zömmel kivonultak a mai Magyarország területéről. Más átutazó népek is laktak itt korábban. A gótok egy csoportja biztosan, dél, délnyugat Mo. -on a Balaton vonaláig. Gepidák is, akik inkább észak és kelet felé tendáltak, a Dunántúlra csak elvétve jöttek, de ők is kivonultak. A gepidákról nem tudjuk miért, de a gótok történelme részben ismert, főleg a bizánci kapcsolataik miatt.

A zsidók hagyták hogy a zemita népek saját nyelvüket beszéljék, és amikor a kánaánita népekkel éltek az aszimiláció minimális volt?

Hogyne olyan minimális, hogy Jehova parancsára a kánaánitákat úgy kiirtották, hogy még a házi álataikat sem hagyták életben. Olvasd a Tórában.

Ez egy érdekes kérdés, de az vitatható, hogy a magyar nyelv befogadó lenne. Való igaz, hogy sok külföldi szót képes ideig óráig magában tartani gyakran magyarosítja is azt, de nagy távlatokban kikopnak ezek a szavak. Érdemes 20 eleji újság cikkeket olvasni. Tele van német szavakkal a kor divatja szerint átvettek és használtak, ma töredékét ismerjük fel eredeti jelentésüket, vagy használjuk.

computer-t se használja már senki!

Egyetemeken is elkopnak a latin szavak. Egyszerűen, ha nincs kényszer vagy trend az idegen nyelv használatára, akkor kifejezőbb a magyart használni.

A kérdésedre a válasz röviden: Mert nem tudnak (és sajnos nem is akarnak) holisztikusan gondolkodni.

Hosszabban: Az őstörténet kutatása során a következőket kell figyelembe venni: (1.) a rendelkezésre álló történeti forrásokat, (2.) a történelmi tényeket, (3.) a nyelvet, (4.) a kultúrát, (5.) illetve a genetikai vizsgálatokat.

Vegyük sorra a fenti pontokat:

1-2. A történelmi források egyértelműen azt mondják, hogy a magyarok a hunok utódai (így tudták ezt a magyar, de a nyugati krónikások is). Eldönthetjük, hogy hiszünk-e ezeknek (bár érdekes, hogy máskor ennél kevesebb helyen fellelhető információt is vakon el szokott hinni a tudományos társadalom), de ha mindenki így tudta, akkor azért lehet alapja. Az ellenérv itt az szokott lenni, hogy a krónikások minden keletről jövő lovasíjász népet szkítának vagy hunnak neveztek, függetlenül azok eredetétől. Kérdés, hogy a 2 álláspont között van-e lényegi különbség, akkoriban a Római Birodalom utódállamaitól keletre volt egy viszonylag egységes lovas nomád kultúra, mely sok népet fogott össze (köztük a magyarok őseit is), és ezt a kultúrát Európában hunoknak nevezték, innentől kezdve a magyarok is hunok, függetlenül attól, hogy pl. Attila hunjai melyik törzset is képviselték. Amúgy a honfoglalás után sem volt egységes magyarság, a törzsek többé-kevésbé autonómiát élveztek Istvánig, de István halála után is voltak még időszakok, amikor az országnak több ura volt, ld. kiskirályok Károly Róbert alatt.

3. nyelv: A hun nyelv nem maradt fenn, néhány (kb. 3) szó alapján a türk nyelvek közé sorolják, de ez igazából csak a saját megnyugtatásukra szolgáló spekuláció. Másodsorban azokon a krónikákon alapul, akik a hunokat "türk" népeknek nevezik, a gond az, hogy ezek a források általában a magyarokat is türk népnek nevezik. Tehát ha a magyarok kihaltak volna, és nyelvünk nem maradt volna fenn, valószínűleg a magyart ma ugyanúgy a türk nyelvek közé sorolnák (a hun besorolásához hasonló alapossággal). Innentől kezdve lényegtelen, hogy elfogadjuk-e a finnugor elméletet, vagy nem. Nem fogja kizárni a hunokkal való rokonságot. Bár az urál-altáji nyelvcsalád valószínűleg feloldaná ezt az ellentétet, de ennek bizonyítására megint nincs (a nyelvészek számára) elegendő forrás. Az "őshaza" kérdésével nem lehet foglalkozni, azt egyértelműen a finnugor nyelvek állítólagos "közös alapszókincs"-ében található néhány növénynév alapján állapítottak meg, amelyek közül a magyarban sajnálatos módon egyetlenegy sem található meg. Innentől kezdve nincs értelme őshazáról beszélni, amúgy sincs rá semmilyen bizonyíték. De nincs is feltétlenül szükség "őshazára", mert oda is valahonnan jöttek az emberek. Kínai forrásokat megvizsgálva talán később több adat is előkerülhet a hun nyelvről, akkor talán érdemes lesz újra átgondolni ezt a kérdést.

4. Kultúra: a magyarok népdalai, művészeti motívumai egyértelműen keletre mutatnak (de a finntől viszont pl. már teljesen eltérnek). A manysiké már hasonkló, de a manysik a magyar ágat (amit valamiért "ugor" ágnak neveznek) képviselik, így ez egyáltalán nem furcsa. És nem is lehet érv a finnekkel való rokonságunk mellett. Érdemes összehasonlítani a honfoglaló magyarok motívumait a hsziungnuk, azaz a keleti hunok művészetével. Szintén érdemes megnézni, hogy az ún. székelykapu pontosan merre fordul elő Eurázsiában. Talán akkor az őshazát is másfelé fogjuk keresni.

5. Genetika: ez a népek vándorlásával együtt változik, ahogy keverednek más népekkel, így a népekm kultúrák és nyelvek eredetének kutatása során csekély jelentősége van. Inkább a mai populációk egymáshoz viszonyított hasonlóságait, ileltve különbségeit vizsgálja. A római kori hunoktól és a honfoglaló magyaroktól vett minta összehasonlítása sem lehet célravazető, mivel a közben eltelt néhány évszázad során a teljes népesség getetikája jelentősen megváltozhatott. Így sem a hasonlóságnak, sem a különbségnek nem lenne bizonyító ereje.

+1 Amúgy érdekes, hogy a magyar nyelv nyilvánvaló türk kapcsolatait szeretik elintézni azzal, hogy ezek "jövevényszavak, melyek később kerültek a nyelvünkbe", ellentétben a "finnugor" szavakkal, melyek az "alapszókincs részei. Ezzel a gond az, hogy az alapszókincsben nagyon sok türkkel rokon szót lehet találni (pl. családi nevek, személyes névmások, egyes testrészek, növények és állatok, alapvető jelzők (sok, kicsi). Ezek nem lehetnek jövevényszavak. Ezért is kellene inkább ural-altaji nyelvcsaládról beszélni, mivel a számok alapján pedig inkább a "finnugor" népekhez állunk közelebb. Bár az egy helyen élő népek nyelvében is sokszor és sok irányban lehetett szócsere vagy nyelvcsere, így a nyelvészeti bizonyítékoknak önmagában nagy jelentősége nincsen. De gondolkodjunk el azon, hogy ha anno nem az uráli, hanem a türk szavak alapján határozzuk meg az alapszókincset (a hunnál ezt kevesebb szó alapján is meg merték tenni a nyelvészek), akkor fordított logika alapján máshová kerülne az őshaza, más lenne a vándorlás iránya, és akkor ezt bizonyítékként lobogtatva mondhatnánk, hogy a "finnugor" szavak később kerültek a nyelvünkbe, így jövevényszavak. És ez a logika sem lenne helytelenebb a másiknál. Az ún, "szabályos hangmegfelelések"-re pedig a türk szavainknál is akad jónéhány példa.

No, ezek a tények. Innentől kezdve mindenki gondolkodjon el, és vonja le maga a tanulságot. De ne kövessünk vakon olyan elméleteket, amelyek bár jól kidolgozottnak látszanak, de valójában számos helyen saját magukat bizonyítják be, illetve a nekik ellentmondó tényeket nem veszik figyelembe. Valójában az összes, egymásnak látszólag ellentmondó tényt is be lehet illeszteni egy elméletbe (ural-altaji nyelvcsalád, többé kevésbé egységes, de többnyelvű (azonban nyelvrokonságban álló) eurásziai lovas nomád kultúra, amit anno sok helyen szkítának vagy hunnak neveztek, és az avarok, magyarok is innen erednek). De bizonyos körök ezt jelenleg mereven elutasítják. Pedig a tudománynak csak akkor lehet értelme, ha minden adatot, minden területről, holisztikusan megvizsgálunk, így lehet összerakni a teljes képet a mozaikokból. Bocs, hogy hosszú lett, de rövidebben nem lett volna teljes.