Hogy működött a rendszerváltásból az orosztanárok angoltanárokká képzése?

Akkor a harmadik a CPE? Az nem felsőfok, hanem két felsőfok, vagy felsőbbfok. :)

Azért annyira pikkpakk ez nem volt.

De előljáróban hadd mondjam, hogy azelőtt ebben az országban aki nyelvtanár (nyelvtanár-nem-orosz definícióval) lett, az ugyan nem kezdte el gyermekkorában. Olyan lehetőségek nem voltak. Oroszon kívül csak a középiskolában kezdték el a nyelvet tanulni. Na jó, kivétel a németajkú nagymama, de ezt az elzárva fejlődést meg a németet általában ismerve az kérdés, hogy előny volt-e. :D

Orosztanárok átképzését illetvén emlékeim szerint először az a koncepció volt, hogy 2 éves képzésben középfokú, harmadik év után felsőfokú nyelvvizsgát lehetett szerezni, és aki megállt a középfokúnál, az csak akkor taníthatott, ha volt az iskolában szaktanár, aki felügyelte.

Őszintén szólva harminc évi orosz oktatás minőségi színvonala és hatékonysága ismeretében ez már maga egy igen nemes elhatározás volt.

Aztán jött a feketébb leves, pár éven belül kitalálták, hogy a nyelvvizsga mégsem ér semmit. Ekkor, aki tehette (aki nem akart lemondani erről, az kénytelen volt), ment levelezőn tanárképzőre vagy az ötévesre az ELTE-n.

Mondjuk a történésekből én egyet tudok, a társalgást élénkítendő, valamint mert ez családilag eléggé rosszul érintett, ekkor volt az ELTE-nek az a rendkívül aljas húzása, hogy amikor az ötévesen diploma felé közeledtek a tanulók, akkor ki- és bejelentették, hogy ezek speciel nem kapnak egyetemi diplomát, csak főiskolait.

A kiejtés, hát... A szocializmusban, az a szomorú igazság, olyan igénytelen volt az ország, hogy csak na. De persze nem saját elhatározásból, hanem szükségből, hiszen honnan is? Egy pár szinkronizálatlan Gregory Peck westernből nem lehetett azt jól elsajátítani. Az ugyan nem a kiejtés, de például könyvet sem lehetett általában angol nyelvűt kapni, csak orosz eredetűt. HA az ember rendelt angol nyelvűt, akkor az iszonyat drága volt. Én például 1500-at kaptam kézhez hó végén, és volt olyan angol könyvem, amiért 400-at kért a Kultúra. Vissza a kiejtéshez, engem apukám rábeszélt angol tanfolyamra, a hetvenesek végén jártam az Arany Jánosba, hát... Gyenge utánzatok voltak azok a kiejtések. Persze, felsőoktatásban volt egy pár ember, aki kint töltött életének 40 évéből akár 3 hónapot is Angliában, illetve volt anyanyelvű is mutatóba. Ez az elején még áthatotta a rendszert. Persze a 90-esektől ez a világ is kinyílt, voltak eredeti források elérhetőek, rádió, televízió csatornák, és ki is lehetett akár menni, szóval aki akart, az elsajátíthatta. Én például repültem 97-ben Angliába, hát a háromnegyede utas nyelvtanonc fiatal volt. Izé... Hm. :) Nem akarom bántani a "hittérítőket", de ők is voltak itt elegen akkoriban, ami egy igen olcsó lehetőség volt anyanyelvessel beszélgetni, és a normálisabbja nemcsak a kirótt bibliai passzusról volt hajlandó dumálni, barátságok szövődtek, mentek délután együtt várost nézni vagy sportolni, akármi.

Ami még a fentebb elhangzottakat illeti, azt azért látom hosszú idő távlatában, hogy óriási különbségek vannak a nyelvtanulási képességben. Van, aki számára a nyelv eteti magát, és van, aki iszonyú erőfeszítéssel is csak nyög. Nyilván egy nyelvtanár inkább az előbbi, már, ha Darwin érvényesül. :) És nyilván egy második nyelv tanulásában sok olyan dolog van, ami csönget az előzőből.

Bocsánat a sok szenilis locsogásért. :)

Semmi baj, igazán élvezetes volt olvasni :)

"Akkor a harmadik a CPE? Az nem felsőfok, hanem két felsőfok, vagy felsőbbfok. :) "

Nem tom, mi az a CPE, az első egy Euroexam nyelvvizsga volt, a második, mint mondtam, középiskolai, a harmadik meg egy IELTS. Mind felsőfokú nyelvvizsgának számítanak.

"Ami még a fentebb elhangzottakat illeti, azt azért látom hosszú idő távlatában, hogy óriási különbségek vannak a nyelvtanulási képességben. Van, aki számára a nyelv eteti magát, és van, aki iszonyú erőfeszítéssel is csak nyög. "

Engem az zavar leginkább, ahogy az emberek a saját nyelvtudásukat értékelik. Aki csak makog, az is azt mondja magáról, hogy "beszéli" az adott nyelvet. Aki "megérteti magát" külföldiekkel, az azt hiszi, hogy "folyékonyan beszél", pláne, ha az anyanyelvi beszélő megdicséri, hogy milyen jól beszéli a nyelvét. Nincs annál biztosabb jele, hogy bizonytalanul beszél valaki egy idegen nyelvet, minthogy az anyanyelvi beszélő megdicséri. Ha valaki profin beszél, azt már nem dicsérik meg, hanem természetesnek veszik, hogy ugyanúgy lehet vele társalogni, mint akármelyik honfitárssal.

A kiejtésről annyit, hogy az szerintem Mo.-n borzalmas. Nem értem, hogy az angol nyelv tanítását miért nem kiejtéssel kezdik, hogy a tanuló ne ejtsen még a középfokú nyelvvizsgán is v-t w helyett. Ez nem szőrszálhasogatás, hanem komoly probléma, mert egy anyanyelvi beszélő félre fog érteni, ha magyaros kiejtéssel mondod a szavakat.

12-es; szerintem nem akkora probléma a kiejtés.

Főleg nem a v-w. Nem is magyarnak néznek attól, hanem németnek.

Ha valaki tagoltan, logikusan fogalmazva, értelmesen szerkesztve beszél idegen nyelven, gondolok itt európaira, mert nincs tapasztalatom mással; akkor nem fontos a kém-pontosságú, anyanyelvi hatású kiejtés. Főleg angolul nem, tekintve az angol tájszólások változatait. Ha ők egymást megértik, akkor a magyar- német- spanyol, francia(!) angol kiejtéssel sincs semmi problémájuk. Mondta nekem egy a Queen's English-t beszélő ember. Biztos úgy van, nem tudom.

Hát, én inkább #12-vel értek egyet. Elég sok magyar elhanyagolja például a bed és a bad közötti, egy anyanyelvűnek óriási különbséget. Ésígytovább.

Az, hogy valaki nagylelkűen azt nyilatkozza, hogy ez nem gond, az csak az angolok szokásos felszíni udvariassága. Azért magában úgy lenézi a másikat, mint a sicc. Persze, akkor is le fogja nézni, ha jobban beszél, de attól még csak-csak erőfeszítést kéne tenni jobban beszélni.