Pongrácz István dzsentrinek számít a Besztrce ostromában?

Nem.

A dzsentrik Magyarországon a birtokukat vesztett, elszegényedett nemesek voltak. A gróf nem az.

Viszont egy Don Quijote-szerű, hóbortos felvidéki főúr, tényleg.

Dzsentri-regények inkább a Noszty-fiú, ill. a Rokonok, Úri muri, stb.

Nem tudom, már mi a neve, de volt az a szereplő, aki a faterjával élt valami hegyen az omladozó kastélyban, és mindig várták, hogy egy évben egyszer pénzt kapjanak, de közben az erdőben vadásznak - tudod, aki azt a színésznőt elvette, ami miatt Pongrácz megharagudott...

Nem emlékszem a nevekre, de biztos tudod, kikre gondolok. Azok pl. az apjával pl. inkább dzsentrik, pont általuk figurázza ki Móricz ezt a deklasszálódott nemesi réteget abban a regényben.

Pongrácz az egy bogaras gróf, így nem dzsentri, de az igaz, hogy don qujote-i figura, de nem a társadalmi helyzete miatt, hanem mert szembe megy a saját korával, és olyan világot teremt magának, ami nem állja meg a helyét a saját életének idejében, ezért eleve bukásra van ítélve. Vagy hogy stílusosan fejezzem ki magam: szélmalomharcot vív, mint annak idején Don Quijote. Viszont szerintem azért nem teljesen hasonlít Servantes hősére Pongrácz, mert amíg Don Quijote komikus harcot vív, vagyis ő alapvetően komikus szereplő - addig Pongrácz István küzdelme a korral átmegy a végén tragédiába. Az elején még tényleg lehet rajta nevetni, de a végén nagyon szomorú lesz a sorsa. Én ezért szeretem Mikszáthot, mert nagyon volt ehhez érzéke, hogy elfacsarja az ember szívét.

Na, de a lényeg, hogy nem attól lesz valaki don quijote-i hős, mert dzsentri (Servantes sem a dzsentrikről írt :D), hanem mert szembemegy a korával, és eleve vereségre, bukásra van ítélve. Tök mindegy, hogy gazdag vagy szegény ez az illető, gróf vagy paraszt, attól lehet ilyen szélmalom-harcos.