A kereszténység hozzájárult Európa fejlődéséhez?

A kérdésre válaszolok: Hát nem igazán ,sőt vissza is hozta (némely esetben)

Már le is írtam egy kérdésnél ,hogy egy országot NEM lehet egy vallásra alapozni.

Pl. Irán,Szaúd-Arábia,Pakisztán,Afganisztán,Görögország és félig meddig India és Izrael is.

Én hiszek egy teremtő létezésében ,de tényleg nem lehet.

"Bekebelezték volna Európát az iszlámok, illetve északról elnyelt volna mindent a barbárság, a pogányság."

Szerintem nem tűnik ez annyira sötét képnek mint ahogy leírtad, mert igenis az iszlám, a viking és a honfoglalás kori magyar társadalmak több tekintetben fejlettebbek voltak a keresztény országok társadalmánál.

A hódító arabok sok mindent megőriztek az ókor tudományából.

Az angolok pedig undorodtak a fésülködő, túl gyakran fürdő hódítóiktól.

A nők és férfiak egyenjogúsága pedig Európában csak a pogány magyaroknál volt ismeretes. Amúgy érdekes az is hogy a tatárjárás idején éppen azzal a taktikával győztek le minket mint amivel 300 évvel azelőtt mi is többször tönkrevertük a keresztény Európa hadseregeit.

Legelőször azt kellene megvizsgálni, hogy a Római Birodalom bukásában mekkora szerep jut a kereszténységnek. A konkrét okok ismertek, de a kereszténység terjedése és ez által államvallássá tétele lehet a háttérben, mint az okok okozójaként, hiszen a vallás felvételét nem követte gazdasági és politikai, továbbá társadalmi változás, ezért a régi római erények meghasonlása következett be csupán, de semmi megoldás nem következett be a problémák megoldására.

Lényegében ezt anarchia és káosz követte évszázadokon keresztül és a civilizáció nagy mértékű lesüllyedése. Lehetséges, hogy az Iszlám kialakulása is így vált lehetségessé, egy olyan vákuum keletkezett a térségben, ami ezt lehetővé tette.

Az újraszerveződő keresztény Európa a világi hatalomra támaszkodik mindenhol elsősorban és lényegében mindig az a fejlődés motorja, hogy ezzel a hatalommal szemben erők feszülnek, de érezhetően a vallás mindig reakciós, mindig a haladó mozgalmak ellen van és ezzel akadályozza a fejlődést, illetve lassítja azt.

Pozitívumként csak annyit lehet felhozni, hogy a mindenkori hatalom feltétlen támogatásával segíti a stabilitást, bármilyen rossz is az a rend a többségnek, mégiscsak rend, ami eleve jobb és hasznosabb a káosznál, az anarchiánál.

Sajnos egy elég hosszú időn keresztül az egyház, mint a vallás vezető és irányító hatalma, szerteágazó politikai szerepet is játszik, kimondhatjuk, mindenki kárára, mert ezzel nagyfokú bizonytalanságot teremt, ellentétes hatásokat vált ki. Nem azt mondom, hogy semmilyen politikai szerepet nem kellett volna az egyháznak vállalnia, hiszen a széthúzó és ellentétes érdekek középpontjában állt mindig az egyház döntőbíróként, csak éppen az agresszív és erőszakos politikai befolyásra törekvés volt a legkárosabb, ami csak történhetett.

A fejlődő erkölcs és világnézet is egy idő múlva beleütközött a korszerűtlenné váló és merev keresztény erkölcsbe, amely még azt sem tudta elérni a fénykorában, hogy a rabszolgaság megszűnjön, de fékként viszont meglehetősen komoly szerepet játszott és általa túlságosan sokáig fennmaradhatott például a jobbágyság, vagy a nők elnyomott helyzete, az alsó társadalmi rétegek állandó elnyomása, így az ilyen változások óhatatlanul a felgyülemlő erők hatására robbanásszerű változásokkal következhetnek csak be mind a mai napig és a jövőben is.

Pozitív változások különféle atrocitások nélkül csak ott lehetségesek, ahol az egyház, vagy a vallás nem játszik lényeges szerepet.

Véleményem szerint a keresztény vallás a történelem tanúsága szerint inkább negatív szerepet játszik, ha csak azt nem vesszük pozitívnak, hogy a keresztény országok állandó békétlenkedése és egymással való háborúskodása egy erős és agresszív katonai befolyást, harcra kész technológiát és technikát fejleszt ki, amely a gyarmatosítás során bebizonyítja, hogy a Föld többi országánál hatékonyabb harci eljárásokat tudott kifejleszteni, akik inkább a békére koncentráltak.

Szerencsére Európában vannak a kereszténység előtti világnak is hagyományai, ebből kiemelném a görög kultúra örökségét, amely a demokráciával, a szabad filozófiával és egyebekkel el tudta érni, hogy a keresztény világ át tudja lépni saját árnyékát és más népek szokásait is figyelembe vegye, de ez csak úgy vált lehetővé, hogy jelentős mértékben elterjedt a szkepticizmus és az ateizmus, csökkentve így a vallás befolyását.

Szerintem erősen hozzájárult a bukáshoz a kereszténység felvétele. A legnagyobb erőfeszítés a Parthus birodalommal volt, illetve annak az örököseivel, ez az állandó harc mindkét nagyhatalmat kifárasztotta.

A tényleges okok között olyanok szerepelnek, mint a bürokrácia terjedése, a korrupció fellendülése, a katonáskodás becsületének a mélypontra zuhanása, illetve olyan gazdasági és etikai folyamatok létrejötte, amik állandó dekonjunktúrát okoztak.

Nem sikerült rendezni a tömegek helyzetét, ami ekkorra hatalmas változásokon ment keresztül. A rabszolgaság intézménye sem tűnt el és ez súlyosan terhelte az államot. A kereszténység bevezetése csak komoly problémákat vetett fel, de nem hozott megoldást és egy állandó hanyatlás kezdődött. Az adók egyre nőttek, de a rendelkezésre álló erőforrások egyre csökkentek, már az épületek karbantartása sem volt megoldható, nem hogy a fejlesztés, a további építkezések.

Az omladozó Rómából az utolsó császárok ki is költöztek az állandó zavargások hatására Ravennába tették a székhelyüket. A Gótoknak nem volt nehéz megdönteni a császárságot.

Szerintem a kereszténységgel olyan forradalmi változásoknak kellett volna együtt járni, ami lehetővé tette volna egy feudális államszerkezet kialakítását, kezdve a rabszolgaság intézményének a megszüntetésével.

A tömegek munkába kényszerítése nem volt megoldható.

A keresztény vallás egyszerűen nem passzolt az ókori Róma állam és gazdaságszerkezetéhez és ezzel nem minősíteni akarom a kereszténységet, mert kétségtelenül ebben az időben forradalmian új volt, de ettől függetlenül csak további gyengeség forrása lett az állam számára.

Már a bevezetése is kényszerből történt, az állam képviselői megpróbáltak kompromisszumokat kötni a vallással, ez valamennyire sikerült is, de csak a felszínen és menet közben kellett improvizálva megoldani a hatalmi kérdéseket, ahol nem minden esetben a legoptimálisabb változat került megvalósításra.

Ahhoz, hogy a Birodalom továbbra is erős maradjon, teljes és azonnali reformokra lett volna szükség.

Olyan problémák merültek fel, hogy a hódítások megszűnésével védelmi harcokra kényszerültek, hiszen a Birodalom már ekkor túl volt terjeszkedve és ezek a védelmi küzdelmek nem hoztak zsákmányt, csak költséget.

A légiósok zsoldja egyre csökkent és számuk egyre kevesebb lett, gyakorlatilag rendfenntartó alakulatokká züllöttek. A leszerelt katonák sem kaphattak már földbirtokot, mint korábban, mert nem volt honnan adni nekik, minden foglalt volt már, így a katonáskodás teljesen elvesztette vonzerejét.

Rákényszerültek, hogy más népekkel védessék meg saját magukat és egy idő után már ezek követeléseit sem tudták teljesíteni, így ki is fosztották Rómát, végül a saját kezükbe vették az uralkodást, ami a felmerülő ellentétek hatására teljes széthulláshoz vezetett.

Mindezek hátterében a keresztény vallás és az állam konfliktusa húzódott, a megoldatlan problémák felhalmozódása tette erőtlenné a Római Birodalmat.

Ja és Rómát nem dúlták fel a hunok, Attila megkímélte a várost.

Rómát sokkal később a gótok fosztották ki.