A magyarok miert szeretik magukat felsobbrendunek beallitani?

Én ezt egy reakciónak tartom azokra a propaganda jellegű megállapításokra, hogy:Nyugaton önként adóznak, vidáman,felelősségtudóan, hatékonyan végzik a dolgukat és ezért fejlettebbek.

Míg itt a "balkáni hozzáállás" és a "káros magyar mentalitás" okozza az összes problémát

Mindenki szereti magát felsőbbrendűnek vallani. Nézz csak Amerikára vagy a németekre. Ez nem a mi találmányunk.

A nobeldíjasokra meg azért lehetünk büszkék mert a magyar értelmiség a lakossághoz képest elég nagy (volt) ezért relatíve valóban sok híres tudós származik innen.

Ezt úgy hívják, hogy nemzeti öntudat, ami egészséges mértékben meg kell hogy legyen az adott nép lelkében, de túllihegni nem ízléses. Nem csak a magyaroknak van ilyen, hanem minden más nációnak is, sőt, nálunk annyira sikeresen igyekeztek ezt elfojtani 40 éven keresztül, hogy manapság az ilyen fiatal gyerekek, mint te is, furcsállják, ha valaki büszke mer lenni a történelmünkre, és úgy érzi, hogy ez egyenlő azzal, hogy felsőbbrendűnek gondoljuk magunkat.

A sumér-magyar rokonság, meg a piramisban talált rovásírás tudományosan nincs alátámasztva, mindazonáltal mindenkinek szíve joga, hogy higgyen benne. A honfoglalás azért fontos, mert innen számítjuk ennek az országnak a történelmét. A magyar nyelv eredete tényleg nem 100%-ig tisztázott, és valóban sok az olyan nyelv a miénken kívül, ami nem az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik, csak nem itt, Európában.

"Ja igen, olyat is hallottam hogy nincs meg egy olyan nyelv mint a magyar, aminek nem lehet tudni az eredetet."

Sok olyan nyelv van, aminek nem lehet tudni az eredetét, ilyen pl. a baszk. A magyarnak pedig pont, hogy lehet. Semmi rejtély nincs a magyar eredetében, csak az emberek valamiért képtelenek elfogadni, hogy finnugor eredetű a nyelvünk, és jönnek a fantasztikus elméletek sumer-magyar rokonságról, meg kecsua-magyar rokonságról, meg mint tudom én, miről.

Lehet lokálpatriotizmus/nemzeti öntudat, vagy lehet sovinizmus/nacionalizmus. Vékony a határ a kettő között, és mindig megítélés, nézőpont kérdése.

Személyes véleményem, hogy nagyrészt egy nemzeti kisebbrendűségi komplexus miatt népszerűek ezek az elméletek. Valamiért úgy érezzük, hogy mindig sereghajtók vagyunk más országok mögött, és ezt kompenzáljuk. Hogy ennek az alárendelt érzésnek mi az oka, az más kérdés, de amiket írtál, azoknak ez lehet az oka.

Egyszer Kányádi Sándor fogalmazta meg ezt valahogy így: A magyar Isten kiválasztott népe. Kiválasztott arra, hogy azokat az értékeket, azt a kultúrát vigye tovább, amit csak a magyarok tudhatnak magukénak. Ugyanúgy, ahogy a román, a szlovák, a német, a francia is Isten kiválasztott népe ugyanilyen okok miatt.

Minden nép keresi az ősi gyökereit, kiemeli azt a kort, azokat a tulajdonságokat, amire a leginkább büszke lehet. Mindenhol a világon ez egy nemes dolog. Csak valahogy nálunk lett az a furcsa divat, hogy ezt le kell nézni, meg kell vetni, aki így tesz.

A rokonsági kérdésben azért látni kell, hogy a nyelv ugyan a kultúra része, de nem a kizárólagos, és talán nem is az elsődleges meghatározója. A nyelvrokonság, vagy a genetikai rokonság nem feltétlenül függ össze a kulturális rokonsággal. Ha valaki alternatív elméletet keres a kulturális gyökereink témájában, az jól teszi. Persze tudományosan elfogadott ez akkor lesz, ha ezt tudományos alapon teszi, és azért vannak olyan kutatók, akik törekednek hasonlóra. Én nem foglalok állást a témában, úgyis majd az idő dönti el, hogy ezen teóriák valamelyikére sikerül-e összeszedni annyi tudományos alaposságú érvet, ami esetleg átírja a történelmünkről alkotott képet.

Nekem az a furcsa, hogy hivatalos, tudományos – mondjuk úgy akadémikus – szinten nincsenek ilyen kutatások. Nem arról van szó, hogy megnéztük, megvizsgáltuk a dolgot, és sajnos nem találtunk semmit, hanem hallani sem akarunk más elméletek megvizsgálásáról. Ott vannak a románok. Náluk állami szinten támogatott a dákoromán folytonossági elmélet. Nincs olyan több napos idegenvezetés, ami ne érintene egy dákoromán folytonosságot bemutató múzeumot, pedig hát ez az elmélet is erősen vitatott. De azt kell mondjam, hogy jól teszik, ha így teszik. Mi is jól tesszük, ha keressük a saját gyökereinket, értékeinket.

Bizonyára persze ebben van vágyvezérelt indíttatás is, de szerintem a téma miatt talán kicsit elnézőbbnek lehet lenni, legalább annyira elnézőek saját magunkkal szemben, mint amennyire elnézőek vagyunk más népek esetén. Ez azért a nemzeti minimum szerintem.

> meg hogy hany nobeldijasunk volt?? Holott angoloknak, svedeknek, nemeteknek mennyi nobel dijasuk volt..

Érdemes a megfelelő kontextusba helyezni mindezt. Egyrészt látni kell, hogy az ezredfordulóig kb. 720 Nobel-díjat osztottak ki ténylegesen. Ebből 8 díjat kapott magyar ill. magyar származású tudós, ezzel Magyarország elég tekintélyes helyen szerepel az országok listáján. Ha az egy főre eső Nobel-díjasok számát nézzük, akkor meg még inkább van okunk büszkeségre. Nem az elsők vagyunk, vannak olyan országok, amelyek ebben is megelőznek minket – pl. Hollandia, Svájc, Ausztria, Svédország –, de van okunk arra, hogy büszkék legyünk a saját eredményeinkre.

De még ha egyetlen árva Nobel-díjat kaptunk volna, arra is büszkének kell lenni, azt is nekünk kell számon tartani, más nem fogja helyettünk megtenni. Nekünk meg fontos, hogy megtaláljuk a saját erőnket, amiben jobbak vagyunk az átlagnál, ezzel példát mutatva az új generációknak, lelkesedést, kitartást ültetve ezzel.

A lepontozott válaszolókkal egyetértek szinte mindenben, hogy nekünk kicsiknek kell lenni és szégyen, hogy manapság az a fura, hogy ha valaki büszke a magyarságára.

Azonban a nobel díjasokkal úgy vagyok, hogy azért azt is nézzük már, hogy hol is éltek, tevékenykedtek azok "magyarok"? Hát azt hiszem végül is másfélre (mert egy itthon kezdte, de külföldön szélesítette ki, úgyhogy nem számítom egésznek) lehet rámondani, hogy itthoni munkájával, kutatásával szerzett nobel díjat. Az összes többi nem itt érte el, amit elért. Lehet, ha itt marad sose lesz nobelje, mert a "magyar ugar" kevés lett volna a zsenialitáshoz.

Akiket magyarozunk, azoknak jó része egyáltalán nem vallotta/vallja magát magyarnak. A legjobb meg az az egészben, hogy a Nobel-díjainkkal azok különösen szeretnek villogni, akik közben az összes zsidót deportálnák, holott az összes valamennyire is magyar vonatkozású nobel-díjasunk közül egy, vagy esetleg kettő nem zsidó. Nem mintha baj lenne, sőt talán le kéne ülni átgondolni, hogy vajon miért is van ez így, csak nem tudnak valamit tényleg, de azért elég érdekes a kontraszt, hogy csak a magyarok, a magyarság, a zsidók pfuj, pfuj, de arra azért jó, hogy a megszerzett nobeljeikkel villogjunk.