KÖZÉPKORI német betelepítéseket hogyan kell elképzelni?

Magyarországra több módon történtek betelepítések.

A nagy programokon kívül állandóan voltak kisebb, nagyobb átköltözések, amik főleg azért mentek simán és folyamatosan, mert a nagybirtokosoknak más területeken is voltak földjeik, Lengyelországban, Ausztriában és ahol nagy volt a népesség, onnan igyekeztek oda irányítani, ahol kicsi.

Hazánk klímája nem volt soha rossz és a történelmünk ugyan elég zivataros volt, de sokszor akadt olyan időszak, amikor nálunk nyugalom volt, de nem így nyugat Európában, ahol a harminc, vagy a száz éves háborút nagyon megsínylette a lakosság és adó és más kedvezményekkel elsősorban családokat telepítettek át. Házat, kis földet, igás szekeret, lovat is kaptak, legalább is eleinte, később előfordult, hogy csak ígéret maradt a szép szó, de többnyire elégedettek voltak, akik jöttek.

Az igaz, hogy eleve pénzbe került az átköltözés, vagyis nem nincstelenek voltak az új alattvalók, de könnyebb volt hazánkba jönni, mint Németország más területeire, bár el lehet mondani, hogy a körülmények folyamatosan változtak, mindegyik nagyobb hullámnak más tulajdonságai domináltak.

A helybeli német földesúr, vagy az egyház felé is illetéket kellett fizetni, nem is keveset, hogy elengedjék őket.

A szervezés is több módon történt különböző időkben, általában az adott régióval szoros volt a kapcsolatunk, pl. házasság révén, vagy más diplomáciai egyezség alapján. Az uralkodócsaládok már a középkorban is különböző fokú rokoni kapcsolatokban voltak, így el lehet mondani, hogy tárgyalások után ott helyben megszervezték a kitelepülést, bár bizonyára volt helyben magyar, vagy később Habsburg rezidens, aki felügyelte és akár anyagilag is támogatta az áttelepülést.

Hazánkban akkorra már elmúlt az az ok, amiért a népesség előzetesen megfogyatkozott, például a pestis pusztítása, vagy a tatárjárás már véget ért és arra az időre vonzó céllá változott még nyugati ember számára is Magyarország.

Nem csak szászok, hanem svábok és bajorok is jöttek hazánkba időnként.

Nem egy eset volt, hogy pl. a bajor hercegnővel, aki a magyar király felesége lett, jöttek német nemesek is, akik hazánkban birtokokat kaptak és a régi birtokaikról, vagy a családjuk területeiről szervezték meg az áttelepülést, amely többnyire önkéntes alapon ment.

Később a Habsburg birodalom szervezésében történt mindez, akiknek minden időben volt hasznuk az országukon átutazó 'tömegekből', mert a régi időkben néhány ezer, vagy tízezer ember utazása is nagy port vert fel és sok embernek, hajósoknak, szekereseknek, fogadósoknak, parasztoknak évekig, esetleg évtizedekig hasznot hozott, megélhetést nyújtott.

Az áttelepülők többsége megtalálta a számításait, elégedett lehetett, de akadt azért eset, főleg a betelepülések vége felé, amikor elfogytak a jó szántók, nem maradt már elég szerszám, vagy igásállat.

A Zichy levéltárban található panaszos levél, amely elégedetlen német bevándorlótól származik, aki nem kapta meg a megígért kedvezményt, vagy támogatást, holott jelentős költségei voltak és hatalmas fáradtság volt családostul hazánkban költöznie és nem tudni, mennyire lett orvosolva a panasza, amely bizonyára megalapozott lehetett és az sem ismeretes, mennyi embert csaptak be bizonyos módon, vagy részben, mert akármennyire is bizonyos körülményeik jobbra változtak, de mások meg nem és ez nem volt minden módon letisztázva.

Többnyire jól fogadták az új lakosokat, legalább is jobban talán, mint más helyeken, de azért nem volt könnyű dolguk ezzel együtt, azt el kell ismerni.

Az én családomban bajor ős található, a volt feleségemnek szász felmenői is voltak, de nem a középkorban, hanem később jöttek, bár természetesen lehet, hogy akkor is, csak odáig már nem ér el a családi leszármazás ismerete, amit csak az 1700 - as évek elejéig tudjuk visszakövetni.

Minta Orbán Viktor azt mondaná a koszovói albánoknak:

-Gyertek, itt adunk nektek földet és építhettek házat magatoknak, lakhattok, dolgozhattok, élhettek!

Ők meg jönnek, mert otthon nincs földjük, és jobban szeretnének élni.