Mi az "értékes" szó ellentéte?

igen, én is ezt mondtam, hogy az értéktelen a skála közepén lenne.

habár, lehetséges, hogyha ebben az aspektusban gondolkodunk, hogy az értékes az ami értékkel bír, akkor fel kell fedeznünk, mi is az érték, mert ha ezt a definíciót kihagyjuk, akkor az értékes lehet saját maga ellentéte is.

pl. értékes, azaz pozitív értékkel bír, az értéktelen a semleges (bármilyen minőségű érték hiánya), és végül az értékes ellentéte, az értékes (negatív értékkel bír).

Általánosan, vulgáris értelemben, az "értékes" szót, mint pozitív jelzőt használják. De ez még nem bizonyít semmit, hiszen a köznyelv sokszor téved, mivel nem egy filozófiailag átgondolt "nyelv" a hétköznapi beszéd.

Ahhoz, hogy ezt megértsük, össze kell kapcsolnunk a léttel.

A heidegger-i jelenvalólét lényegéről nem szeretnék itt ecsetelni (akit érdekel, az olvassa el a Lét és idő című művét). Ahhoz, hogy valaki "értéket" fedezzen fel- mert jelenlegi kontextusunkban az érték ilyesfajta állapotáról beszélünk, nem az érték megteremtéséről- ahhoz viszonyítani kell. Az érték ontikus fajtáról beszélni nem érdemes, hiszen most mélyebbre ásunk, azzal hogy az érték ontológiai eredetét kutatjuk

A jelenvalólét világban-benne-léte együtt jár a "mások" fogalmával, mert ennek konstituense az együttlét. A több jelenvalólét kézhezállósága önmagában feltételezi ennek "körültekintő gondoskodását" s én úgy vélem, a kézhezálló léte és alapértelmezett kéznéllevősége, tartalmazza az érték konsziderációját. Éppen a más viszonyítások miatt, így egy kézhezálló önmagában értékes (pozitívan), míg ennek a nem-kézhezállósága nem az értéktelenségére utal, hanem éppen ennek értékességére (negatív érték). A puszta kéznéllevőség értéktelen, de azt konsziderálom, minden kéznéllevő konstituense egy kézhezálló "eszköznek". A pozitív és negatív érték, így, ahogy a szerintem a kézhezállóság is, a jelenvalólét létéből, származik, az önmegértédből, így ebből következik logikusan, az értékesség relatív és személyes jellege. Így a pozitív és és negatív értékesség, a jelenvalóléten alapszik, illetve ennek tulajdonképpeni létéből származik.

Így minden értékes, csak az egszintenciában a jelenvalólét szubjektív és objektív konsziderációja miatt, megalapozódik a számára pozitív és negatív érték.

Lebutítva: ha van egy ember, akinek van saját ízlése, minden téren, és esetleg találkozik mondjuk egy ceruzával, akkor ennek a ceruzának a szubjektív értékességét ő saját maga egzisztenciájából határozza meg, és ezt mondja: " Ez a ceruza számomra (nekem) szar, hasznavehetetlen, csúnya (negatív érték), mert nem segít egzisztenciámban, nem tartozik hozzá létemhez, nem kézhezálló számomra.

De jön egy másik ember és ezt mondja: Hú, ez egy nagyon jó ceruza, pont ilyen kell a dolgozatom megírásához, ebben a ceruzában magam érzem, számmra pozitívan értékes.

De ezt az első ember hallván nem mérgelődik fel, hiszen civilizált emberként tudja: Hogy ami neki szemét, az talán másnak kincs. És az a ceruza csak számára szar, nem egyetemesen.

kb. ennyi lenne, én így gondolom, de lehet hogy tévedek.