Már az általános iskolában eldől egy ember életútja?
Nem okvetlenül. De a változáshoz nagyon szerencsés körülmények, saját akarat és kitartás is kell. (Vagy kapcsolatok...)
Amúgy nem fejezted be a megfigyeléseddel kapcsolatos mondatot.
Nem így gondoltam, hanem a legtöbb ember abban társadalmi rétegben ragad amiben felnőtt. Például én vidéken lakom és itt a legtöbb családban a szülők munkásemberek, a többség a rendszerváltás óta (illetve az előtt is) gyárban dolgozott. Most a korosztályom nagy része lényegében ugyan ezt teszi. A többség általános után vagy szakközépbe (ahogy én is) ment vagy szakmunkába, szintén többségünk sosem produkált jó eredményeket az iskolában. A volt osztálytársaim közül azok mentek gimnáziumba, majd onnan egyetemre akiknek a szülei diplomások, vagy, ha nem is diplomások, de szellemi munkát végeznek. A szüleik tanárok, közgazdászok, vállalkozók stb.
Azt értem, hogy más példát láttak a környezetükben, vagy akár elvárás is volt az, hogy egyetemre menjenek, de a többiek (én és a többi osztálytársam) még sem éltünk a lehetőségünkkel.
Az igaz, hogy a volt osztálytársaim közül a többség szerzett valamilyen szakmát és nem gyáriban akarna dolgozni, de sajnos csak ez van itt a környéken. Viszont ennek ellenére sem szánta rá senki sem magát a továbbtanulásra és inkább beletörődnek a helyzetbe.
De ezt máshol is észrevettem, lényegében az érdekelne, hogy az emberek többsége magától miért nem fejlődik, valami hasonló?
Igen, erről statisztika is van, amit írtál Kérdező. Tehát vannak arról felmérések, hogy nagy átlagban a diplomás szülők gyerekei diplomások lesznek, a nem diplomás szülők gyerekei pedig "öröklik" a szüleik társadalmi helyzetét. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az a gyerek, akinek a családjában mindenki diplomás, evidenciának tekinti, hogy ő is tovább fog tanulni felsőoktatásban. Tehát ez alapvetően befolyásolja a jövőbeni pályáját. Az a gyerek, akinek viszont nem diplomások a szülei, nem biztos, hogy egyetemre fog menni, mert a családja nem biztos, hogy erre motiválja.
Ez persze statisztika, és egyáltalán nem mindenkire vonatkozik, de alapvetően van a társadalomban egy ilyen tendencia. Pl. az én szüleim sem voltak diplomások, sőt, senkinek nincs diplomája a családomban, én mégis egyetemen tanulok, tehát én magam is rá tudok cáfolni arra, amit az előbb írtam...
És hogy a kérdésedre válaszoljak. Igen, a lakhely, az iskola milyensége is befolyással van arra, hogy valaki később milyen pályára megy. Én pl. általános iskola alsó tagozatában egy nagyon rossz állami suliba jártam, ahol a tanárok nem foglalkoztak velünk, a gyerekek pedig a verekedésen kívül másra nem voltak hajlandók. Az ottani osztálytársaimból magamon kívül kettőt tudok, akik felsőoktatásra mentek. Az egyik főiskolát végzett, a másik egyetemet. De az összes többi, a 98% gyári munkás vagy csak tengnek-lengnek.
Engem (és egyébként a másik kettőt is, akik felsőoktatást végeztek) kiírattak a szüleim ötödikben, és a város egyik egyházi sulijába írattak, ami elég elit, szigorú oktatási intézmény volt. Ott úgy megneveltek, hogy a 2-3-as átlagom rövidesen feljavult 4-5-re. Aztán felvettek a gimnáziumba is, ahol osztályelső voltam. Ezek után nem is volt kérdés, hogy egyetemre megyek tovább. Bele se merek gondolni, mi lenne most velem, ha a régi rossz állami suliba maradok. Valami gyárban dolgoznék most, minimálbérért, és valószínűleg életem végéig. Szóval egyáltalán nem mindenkire igaz, amit leírtam, de az én példám azt mutatja, hogy az általános iskola is eldöntheti az ember életútját.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!