Mitől mássalhangzó a j hang fonológiai szempontból?

Mondja ki hangosan.

Jö, Jé

Nelég önmagában kimondani. Szavakba foglalva, vagy legalább e gy maganhangzoval áll a nyelvünkre

A magyar nyelv sztenderizált változatában a j mássalhangzó és nem félhangzó (szerintem te arra gondoltál a diftongus helyett). Hogy őszinte legyek, nem tudom a magyar nyelv melyik dialektusban fordulnak egyáltalán elő félhangzók, hirtelen nem jut eszembe.

A magyarra inkább a hiátus jellemző, főleg egyes nyelvjárásokban ez nagyon erős tud lenni.

Visszatérve az eredeti kérdésre, a j egy zöngés, palatális réshang, azaz a nyelved ugyanúgy felső nyelvállásban van, mint az i esetén, de laposan (nem kúposan) hozzányomod a nyelved középső részét a szájpadlásodhoz és átpréseled rajta a levegőt.

Az i egy palatális, illabiális magánhangzó. Itt egy kicsi távolság van a nyelved és a felső szájpadlásod között. És a hang kiejtésében nagyon fontos az ajak helyzete.

Próbáld kimondani: íjjíjjíjjíjj. És érzed, hogy mozog a nyelved, úgy szerintem világosabb lesz.

De nem vagyok nyelvész, csak hobbi szinten érdekel, szóval lehet, hogy valamit nem a legpontosabban fogalmaztam. Úgyhogy kérlek, pontosítsatok. ;)

A régi hangtannal pont az volt a probléma, hogy nem tudott mit kezdeni a j és h hanggal, hiszen nem akadályhangok. Ehelyett a fonetika fejlődésével relatíve új rendszerezés került előtérbe, mely azon alapul, hogy aszerint osztályoz, a toldalékcsőben mi a helyzet a hang létrejöttekor, mert hiába van vagy nincs zöngeképződés a gégefőben, a nem akadályhangok esetében mint a h és j (meg a β, de ez jóval speciálisabb) ez nem elég arra, hogy osztályozni tudjunk. Ezért az újabb fonetikában/fonológiában az osztályozás úgy történik, hogy ha a toldalékcsőben van akadály hangképzéskor, akkor mássalhangzóról beszélünk, ha nincs, akkor meg magánhangzóról.

Mivel a j egyszerre magánhangzós és mássalhangzós képzésű, tehát van is rés a toldalékcsőben meg nincs is, azaz elég szűk a rés, tágrés hangnak vagy szemivokálisnak(=szemi mint "elő", vokális mint "magánhangzó") nevezzük. Az különbözteti meg az i-től, hogy az i tisztán ejtett hang, a toldalékcsőben egyértelműen nyílás van a képzésekor.

Ami még nagyon fontos, hogy amikor nem egyértelmű, hogy egy hang most akkor msh vagy mgh, akkor előtérbe kerül, hogy fonológiailag milyen jellemzői vannak. A j egyértelműen a mássalhangzókra jellemző szerepekkel bír, pl hiátustöltő (hiátus a hangűr,"teja", "fija").

Végül pedig, ha ennyire érdekel a téma, a volt tanárom összefoglalóját tudom ajánlani:

[link]