Az olyan országokban, ahol a felsőoktatást az állam finanszírozza, ez hol éri meg az államnak?

Meg is válaszoltad a saját kérdésedet. Ott éri meg az ingyenes felsőoktatás, hogy

1) az országodban születő tehetségeknek megvan a lehetősége kibontakozni és komolyan gyarapítani az országot

2) agyelszívás.

Azok az országok, ahol nincs kellő szakmai/anyagi színvonal ahhoz, hogy agyelszíváshoz vonzó helyek legyenek (pl. Magyarország), ott az ingyenes felsőoktatás csak addig a létszámig éri meg, amíg az a hazai tudományos-ipari fejlődés ellátását szolgálja.

Kelet-Európa (köztük Magyarország) súlyos problémája, hogy agyelszíváshoz túl szegények és túl elmaradottak vagyunk, mégis messze a hazai kereslet felett képezzük a diplomásokat, akik aztán természetesen nyugati országok gazdaságát gyarapítják.

Tulajdonképpen "ajándékba" oktatjuk a szakembereket a nyugatnak. Ez is az ország kirablásának az egyik dimenziója. És az a szomorú, hogy ennek az öngyilkos helyzetnek a megváltoztatása ellen éppen mi, magyarok tiltakozunk a leginkább.

Elsőnek azt kell tisztázni, hogy államnak a fő feladata az lenne, hogy minden olyan tevékenységet megszervezzen és finanszírozzon, amire az egyének önmaguk nem lennének képesek vagy nem lennének hajlandók. Persze olyan tevékenységre kell itt gondolni, ami a társadalom – ami egyénekből áll ugye – előnyére válik.

Pl. akinek nincs autója, az gondolhatja úgy, hogy minek aszfaltozza, vagy aszfaltoztassa le az utat a háza előtt, hiszen ő nem jár autóval. Minek költene erre pénzt? Csakhogy az ilyen ember szűk látókörű, mert ha nem lenne az ő háza előtt is leaszfaltozva az út, akkor az a teherautó, ami a kenyeret viszi a boltba, vagy nem jutna oda, vagy sokkal hamarabb leamortizálódna, így végül a kenyér árában tulajdonképpen sokkal többet fizet majd vissza hosszútávon.

Az oktatás is egy ilyen nem rentábilis tevékenység. Persze bizonyos mértékig lehet üzletszerűen, profitábilisan is csinálni, de ezt ugye csak egy szűk réteg engedheti meg magának, diákhitel ide vagy oda. (Az nem fedezi azért az oktatás minden járulékos költségét. Pl. egy egyetemistának a kaján, ruhán, szálláson kívül még sok dologra lehet szüksége, pl. egy laptopra, mobiltelefonra, ha egyenlő eséllyel akar indulni a gazdagabb réteggel. Erre már nem feltétlenül jut a diákhitelből, pláne nem fogsz belőle még haza is adni valamennyit a családnak, ami munka esetén azért lehetséges.)

Vegyük az egyetemen végzett diákok számát fixnek. Ha csak egy anyagilag meghatározott szűkebb réteg engedheti meg magának az oktatást, akkor abban a szűkebb rétegben kevesebb lesz a tehetséges ember. Nem mindegy, hogy az egyetemet végzettek 5, vagy 10%-a az igazán tehetséges, illetve hogy a végzettek 30, vagy 10%-a az, aki ugyan el tudja végezni az egyetemet, csak lövése sincs a szakmájáról, alkalmatlan benne dolgozni.

Márpedig több tehetséges diplomás az hosszútávon kedvez a gazdaságnak, és közvetve minden embernek, legyen gazdag, szegény, okos, buta, stb… Tehát társadalmi érdek, hogy a szegényebb rétegekből a tehetségesebbek is bekerüljenek a felsőoktatásba. Hogy ki mennyire tehetséges, mennyire nem, azt egy anyagi helyzettől független felmérésben kell eldönteni, ez a felvételi vizsga.

Mivel társadalmi érdekről van szó, ami az emberek anyagi helyzete miatt csorbulhat, az állam feladata, hogy az anyagi helyzetet kiküszöbölje a rendszerből, azaz maga finanszírozza az oktatást, illetve segítse az anyagi helyzetükből hátrányosan indulókat. Ez lenne a normális, azaz az, ha az oktatást 100%-ban az állam finanszírozná.

Oké, értem azt is, hogy az oktatás helyzete miatt sokan időznek az egyetem büféjében az állam pénzén, és végül nem szereznek diplomát, vagy kóklerek lesznek, nem értve a szakmájukhoz. A tandíj ilyen szempontból önmagában lehet visszatartó tényező. De nem ez a jó megoldás. Az oktatás rendszerét kell gatyába rázni, azt kell elérni, hogy használható tudást adjon az egyetem, és ennek a megtanulását kérje számon, illetve ennek hiányában bocsássa el a diákokat.

Ezért bölcs dolog, ha az oktatást az állam finanszírozza.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Mellékkérdésként felmerül ugye az, hogy az idegeneknek is finanszírozza-e az állam az oktatását. Itt két dolgot látok:

1. Azért tényleg gyakran előfordul, hogy a végzett diákok az adott országban vállalnak munkát, a munkájuk az adott államot építi.

2. Az állam – legalábbis korunkban – nem egy zárt világ, kölcsönhatásban van más államokkal. Pl. ha te Németországban tanulsz, majd hazajössz, hozod magaddal azt a precizitást, szemléletet, amit ott tanultál, az kihatással van Magyarországra is. Sok kicsi sokra megy. Ha te, vagy az általad inspirált valaki egy olyan innovációt hajt végre, hogy itt Magyarországon egy terméket olcsóbban tudunk előállítani, vagy ugyanazért az árért egy jobb terméket tudunk előállítani, akkor Németország is olcsóbban, illetve jobb minőségben tudja importálni ezt a terméket, ami a Németország egészének, a komplett társadalomnak a hasznára lesz.