Caligula és Caracalla gonoszak voltak?

Nagyon nehéz ezt ebben az egy szóban összesűríteni. Igen, gonoszak voltak, hiszen olyan kegyetlen módon uralkodtak, ami mai ésszel szinte felfoghatatlan. Ez főleg Caracallára illik, aki féktelen hatalomvágyában saját testvérét is legyilkolta, gyakorlatilag a római birodalom határvidékét végigfosztogatta - uralkodásának 19 éve szinte erről szólt. Azonban ne feledjük a történelmi környezetet, akkoriban ez a fajta uralkodásmód - a Római birodalomban - nem volt egyedülálló.

Caligula egy kicsit más tészta, mivel ő nem egyszerűen gonosznak mondható : amennyiben a leírások igazak, elmebeteg volt, mely oly fokú nagyzási hóbortban öltött testet, ami a caesarok között is szokatlan. Emellett kegyetlensége őrültnek mondható vérszomjjal is párosult, amit igen gyakran személyesen "elégített ki" . Objektív megközelítés Caligula megítélését illetleg ma már nehéz, mivel a korabeli történetírók ( Suetonius, Seneca, Tacitus ) leírásai bizonyosan elfogultak, tekintve, hogy mindegyiknek volt személyes konfliktusa Caligulával.

Az a tény mindenképpen minősíti ezeket az uralkodókat, hogy egyikük sem - mint ahogy nagyon sok római császár abban a korban - természetes halállal halt meg, hanem meggyilkolták őket.

Azt olvastam, hogy a rómaiak a vízvezetékekhez használt ólombetétekkel a halált vezették be a házaikba és sok császár őrültségét is azzal magyarázzák, hogy a császári konyha edényei mérgező fémsókat tartalmaztak, ami persze a korlátlan és isteni hatalommal párosulva okozott esetenként őrültséget.

Valóban Caligulának és Caracallának nagyon rossz a híre, de ez igaz Néróra is, akiről pedig azért árnyaltabb kép is van, mert a tetteiben egy nagyszerű császár tevékenysége körvonalazódik. Igazi birodalmi politikát folytatott, uralkodása kezdetén betiltotta a halálos viadalokat és a halálos ítéleteket, de ezt később kénytelen volt visszahozni. A színházi és a sportrendezvényeket támogatta, amiken maga is fellépett, próbálta volna a kulturális szintet emelni.

A leégett Róma helyére az igazi nagyszabású császári város alapjait ő rakatta le, de persze az állandó pénzhiány miatt valószínűleg kihasználta az ellene szőtt összeesküvéseket és a vagyonukért sok gazdag és előkelő patríciust megöletett, akik ezért nyilván utálták, de a nép szerette, amit az is bizonyít, hogy többször is volt lázadás később az ő neve alatt, amihez még légiók is csatlakoztak, még a halála után is.

Tudom persze, hogy nem ez a kérdés, csak azért írom ezt, mert nem tudhatjuk pontosan mennyire túloztak a történetírók, lehetséges, hogy a másik kettőnél is árnyaltabb lenne a kép, ha több adat állna rendelkezésre, így ez a két császár úgy maradt fenn, mint akik a korlátlan hatalomtól megőrültek és még a semleges, vagy az esetlegesen pozitívnak mondható tetteiket is őrültséggel magyarázzák, vegyítik.

Más rossz hírű uralkodókról is derülnek ki olyan dolgok, amik kétségessé teszik az eddigi negatív besorolást, itt főleg angol királyokra gondolok, de azt is el kell mondani, hogy a jó hírű Mátyás királyunk is a kor embere volt csupán.

Az igaz, hogy uralkodása kezdetén az alsóbb rétegeknek kedvezett, mivel azok választották meg a Duna jegén királynak és lényegében az ő pártja voltak, de később ahogy egyre jobban központosította a hatalmat, sorra fellázadtak ellene a különböző frakciók, amit ő meglehetősen kegyetlenül levert. Az egyik lázadó kompániát apja öreg vitéze, a népmesékből ismert Kinizsi, aki várkapitány volt ebben az időben meglepő kegyetlenséggel végeztette ki, olyan módon, hogy egyet megsüttetett és a többivel felfalatta, sorra, amíg el nem fogytak. Persze az utolsóval nem tudom mi lett, de úgy tűnik, igaz és ehhez a király beleeggyezése, vagy utasítása is valószínűleg kellett.

Azért óvatosan kell nézni ezeket a történelmi legendákat, már csak azért is, mert lehetséges, hogy pont attól borzadnánk el, ami akkor természetes volt, de amitől ők megbotránkoztak, az ma már nem lenne olyan súlyos cselekedet.