Az irigységgel mi volt a célja a természetnek? Mi a szerepe az életünkben?

Aki másikét úgy kívánja meg, hogy önmagában ez nem vált ki semmi törekvést, csak a másikét akarja megszerezni, számomra az az irigy.

Másik nőjét akarja elcsábítani, másik ingó / ingatlan vagyonát akarja magáévá tenni, mások boldogságát, sikerét úgy akarja magáénak, hogy közben a másikat megfosztja ettől. A másiknak miért van, amikor nekem nincs. Másnak se legyen, vagy nekem is. Nagyjából ez.

Ez mennyire természetes - nem tudom. Állatvilágban van erre példa?

Azért maradhatott meg, mert növelte annak a túlélési esélyeit, akinek már eredetileg is jobb esélyei voltak, és ezek nem csökkentek az osztozkodással.

Amikor már kölcsönösen egymásra utaltan éltek, akkor már nem volt előny az irigység a csoportban.

"Az irigységgel mi volt a célja a természetnek?"

A célja, hogy az irigységre gyakorolt visszahatásból megtanuljuk, hogy mi nem az.

A kérdező leírta a szótári definíciókat, ahol láthatjuk, hogy gyakorlatilag az önzésre vezethető vissza az irigység. Az önzés egy egység és közösségbomlasztó magatartás, ha megszűnik az önzés, a túlélés esélyei megnőnek (nagyobb )társadalmi értelemben...az önzés mindig egy személyre irányul, de mivel az ember társas lény, ezért pont, hogy az önzés a legnagyobb ellenfele. Persze lehet olyanokkal jönni, amiket pár válaszoló már megemlített, hogy az adott egyén túlélését/életben maradását segíti elő, de ha jobban belegondolunk, egyetlen ember önmagában semmit nem ér...vagyis pont, hogy a vesztét okozza hosszú távon, de még akár röviden is.

Az érzelmekben vannak fokozatok, illetve különbséget teszünk még fajtáik, irányultságuk szerint is.

Gyáva, vagy óvatos, bátor és vakmerő - ezek egy skálán mozognak és szerintem az irigység a vágyakozás egyik erős és negatív tartalmú fogalma. Olyannyira erőteljes, hogy az ember szinte érzi, hogy valamilyen cselekedet fogja követni. Intrika, vagy gyakorlati lépések, hogy a kívánt dolgot megszerezze az illető, vagy legalább - savanyú a szőlő - szerű leszólással fitymálja az adott dolgot, amit szándékosan értéktelennek akar feltüntetni abban az esetben, ha számára sehogyan sem elérhető, megszerezhető.

Ez a reakció jól mutatja a hozzáállást és valóban, már az állatok is tanúsítanak hasonlót, például a majmok, amikor a kívánatos banánt elveszik egymástól, irigységből teszik és ilyen módon tényleg egy ősi ösztön, vagy érzelem, amely valamilyen módon mégiscsak hasznos lehetett, mert könnyű belátni, hogy akinek van banánja, az kedvezőbb helyzetben van, mint akinek nincs és csak természetes, hogy az is szerette volna, ha neki is lenne.

Nagyon jól feltett kérdés. Én is gyakran elgondolkodok ezen. Valaki jött itt a kutyás hasonlattal, ami szerintem nem állja meg a helyét.

Az állatok csak a túlélési ösztön miatt veszik el egymás kajáját, ölik meg egymást.

Egyedülálló módon csak az ember képes arra, hogy valamilyen érzelmi indétékból ölje meg a másikat. Borzalmas dolog az irigység. Felemészti az embert. Csak úgy tudja elviselni, hogy egy motiváló erővé kovácsolja magában, ahogy azt már az előbb elmondta magának :)