Az irigységgel mi volt a célja a természetnek? Mi a szerepe az életünkben?

Szóval amire igazán szükségem van, az akkor is kell, ha a másiknak nincs.

Amire pedig nincs szükségem, az akkor sem fog kelleni, ha másnak van.

A természetnek nincs célja. Az evolúció nem gondolkodik. Vannak fizikai törvényeknek nevezett dolgok az Univerzumban, ezekből következik a minden kezdete és az is, hogy mi fog történni. Emberibben úgy lehetne leírni, hogy az evolúciónak nincsenek érzelmei, csupán vannak emberek, és közülük azok, akik életképesebbek, nyernek. A nyerés alatt azt értjük, hogy továbbadja a génjeit. Ezt csak azért írtam, mert úgy fogalmaztál, hogy mi a célja. Nincs neki.

Ami történik az az, hogy azok a gének maradnak fenn, amelyek sikeresek. Az irigység valóban egy törekvést jelent, hogy elérj valamit, mint ahogy azt már írták.

Azért is van értelme történésnek és nem célnak mondani, ami történik, mert a célhoz kellene mondani valakit, akinek a céljáról beszélünk. Az Univerzumban minden hatással van mindenre, van egy rendszer, és az elemei nem függetlenek egymástól, hanem befolyásolják egymást.

Azért marad meg hosszabb távon az egyik gén, mint a többi, mert ez következik az Univerzumból, nem azért mert ő önkényesen így döntött.

Pár megfigyelésemet még leírom. Úgymond az Univerzumra jellemző, hogy ösztönzi az embert. Enned kell, különben élettelenné válsz. Ez mozgásra ösztönöz, hiszen a sült galamb kis eséllyel repül a szádba. Egyszerűen, azok a gének, amelyek várják a sült galambot nem annyira sikeresek és kiszelektálódnak, mert nem önlétfenntartóak.

A nők menstruálnak, ez is egy jelzés az Univerzumtól, hogy szülj. Fájdalommal is ösztönöz, hogy szülj, ha szülsz csökken a fájdalmad. Visszatérő, ciklikus fájdalommal sürget.

Húz a gravitáció is egy irányba, az adott hőmérséklet is megszab dolgokat.

Az irigység is ösztönzi az embert.

Ha az volna a kérdés, hogy szerintem mi volna a végcélja ennek a fejlődésnek, aminek a jelenlegi állomását embernek hívjuk, akkor azt mondanám, hogy értelmes célként talán az, hogy a legvégső, tökéletes élőlény olyan, aki teljes mértékben független az Univerzumtól, tehát nem szab meg neki semmit az Univerzum. Se a gravitáció, se a menstruáció, se a fájdalom, se az irigység, hanem önállóan dönt minden felől. Erre a tökéletes lényre az is igaz lenne, hogy nem volna része az Univerzumnak.

Azok az ideológiák, amelyek az irigység ellen lépnek fel, egy hasonló vízió által vezéreltek. Van amelyik Istennek nevezi ezt a tökéletes élőlényt, van amelyik azt állítja, hogy létezik is ilyen élőlény, van amelyik azt állítja, hogy nem létezik, de fejlődéssel elérhető. Ezek lehetnek vallások, politikai ideológiák, egyéb hitrendszerek.

De vannak olyan ideológiák, amelyek eleve elrendeltnek neveznek mindent, nem hisznek a szabad akaratban, úgy gondolják ha van is egy fejlődés, aminek az utolsó foka a tökéletes élőlény, azt úgy sem befolyásolhatja az ember, mivel az embernek mindent az Univerzum szab meg a kezdettől fogva.

Én pl. úgy lettem az osztályom legjobb eredményű tanulója, hogy óvodában volt egy nagyon okos gyerek, aki már akkor olvasott és számolt. Rá voltam irigy, és én is olyan akartam lenni, mint ő. Így általános iskola óta én voltam a legjobb tanuló. :) Érettségihez dicsérő oklevelet kaptam, most orvosira járok.

19F