Amikor egyenrangú személyek beszélgetése vagy komunikálciója közül az egyik fölérendeltségi viszonyra törekszik tehát maga alá akar rendelni hogyan kell ki egyenlíteni vagy akár meg fordítani a kapcsolat keretét?

Az első, hogy fölérendelt helyzetbe úgy kerül valaki, hogy ezt akarja. Mégpedig azért, mert ilyen a neveltetése, habitusa, célrendszere, érdekrendszere. A konkrét módszer mindig a másik féltől függ. Van akit hazugsággal, másokat mézesmadzaggal, netán pénzzel, vagy erővel lehet befolyásolni. Többnyire ezek és más módszerek kombinációja jön létre. Gyakori, hogy a másik fél ugyancsak neveltetése, habitusa és érdekei szerint eleve alárendeltségbe akar kerülni. Van ennek is haszna, nem kell gondolkodni, csak végrehajtani. Nincs önállóság, de felelősség se.

És az utolsó bekezdéshez: e témában nincsenek "tények", elvek vannak, amelyek érvényesülnek. Megismerésük sok előismeretet feltételez (mivel az emberi viselkedésről van szó), tehát természetes, hogy sokaknak nincs más lehetőségük, csak a hit. De ettől még véleményük lehet. Ha ugyanis nem lehet, az alárendeltségi állapot. De a véleményt nem szükséges elfogadni.

De értem, mire gondolsz. Lehet valakinek téves elképzelése, ettől még fogalmazhat kulturáltan. Ami kerülendő, az a személyeskedés és megalázás.

Lehetetlenül hosszú választ igényelne ez a kérdés, csak töredékeket tudok nyújtani segítségül.

Tudni kell, kik a felek, hol beszélnek, illetve kommunikálnak, mi célból, milyen helyzetben, stb. Legfontosabb, KI VAGY TE, milyen az önképed, hogyan határozod meg magad! Egy született csicska általában sodródik, illetve szolgál, és ehhez is szoktatja magát. Előzékeny, figyelmes, engedékeny, befolyásolható, perspektívátlan, céltalan, súlytalan, másodhegedűs, illetve tudja, hogy mások céljait fogja szolgálni. Ehhez a viselkedéshez idomul sok tekintetben, érzésekben és gondolkodásban is gyakran. Leginkább pedig környezetének az elvárásai formálják engedelmességének típusait, hogyanjait. Sokat hazudik magának, amennyiben szüksége van az önbecsülésre, úgy állítja be magában a dolgokat, mintha helyes elveknek, nem pedig egyes embereknek engedelmeskedne, mások általi -neki is fájó- megaláztatásait valahogyan kimagyarázza, elfogadhatóra hazudja, illetve azzal hitegeti magát, hogy az volt a múlt, és x időtől fogva ő már másmilyen. Aztán megint letörik a szarvát, ha próbálkozik, ha valahogyan fölényeskedne. Iszonyat adag tudatosság és határozottság nélkül semmi esélye, örök csicska marad, mert a rögzült viselkedési formákat szinte sosem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Egy komplex rendszer az ember, és ezernyi módon alárendelt az alárendelt viselkedésű. Reflex szinten, ösztön szinten is.

Megfordítani hogyan lehetne? Erős személyiség kialakításával, saját határozott célokkal, véleményekkel, tettekkel, dominanciára törekvéssel, összecsapásokra kész viselkedéssel, sikerekkel, emberismerettel, megtanulva azt, kivel állsz szemben, mik a másik gyenge pontjai, illetve erősségei, gondolkodási módja, prioritásai, stb. -és hogy te azokat hogyan használhatod ki. Egy csicska általában beszűkül, képtelenné válik arra, hogy felfogja más emberek indítékait, cselekvésüknek logikáját, személyiségüknek dinamikus formáit, irányultságaikat. Passzív. A dominanciához aktivitás kell, az, hogy bármire bármikor megfeleljek, hogy össze merjek csapni valaki mással akár gondolatban, akár fizikailag, de az összecsapás ne merüljön ki pusztán abban, ki az erősebb kakas, hanem még azt is tudni kell, mi a célod, mit akarsz elérni a szavaiddal, azt tudni hozzájuk, kire mi hogyan hat, kit hogyan kell kezelni... Akin látszik, hogy született csicska, általában emberszámba sem veszik, és nem is támadják nagyon sok tekintetben. Beérik azzal, hogy hasznot húznak belőle, és fölöslegesen nem ingerlik. Néhány hete voltam egy társaságban, sokat vitatkoztunk, néha ordibáltunk is, és volt, akit közben teljesen figyelmen kívül hagytunk, akármi is volt a véleménye, nem számított. Na, ő volt a gyenge láncszem, a passzív, a félkegyelmű, a birka. Egy domináns ember a megfelelő társaságban ordíthat is -egy másikban meg nem fog, más eszközt választ; de ha meg mégis ordít ott is, azt is elnézik neki, mert hozzá vannak szokva. Ki hol domináns ugye, milyen az élettere. Ahol tudom, hogy nem lehetnék elég domináns, illetve boldogtalanná tenne a nekem nem megfelelő környezet és pozíció, azt a terepet elkerülöm. Egy csicska nem tud terepet választani se. Az adott számára.

Hogy ki minek születik: genetika. Hogy aztán azt mennyiben képes még alakítani valamilyen irányba: egyén és környezet együtt határozza meg. Minden negatív és pozitív élmény, siker vagy kudarc megerősít egy énképet. Már fiatalon látható, nagyjából ki milyen. Látod, ki hogyan tartja a testét, hogyan szól, mit vesz fel, kikkel érintkezik, mik a fontosak számára. Egyik napról a másikra senki sem fog gyökeresen más lenni, mint aki éppen. Technikákat persze el lehet lesni a környezetből, aki elég tudatos és elszánt, birkaként is tanulhat sokat, csak az nem biztos, hogy azt a tudást a gyakorlatba is át tudja vinni, hasznosan alkalmazni is fogja. Pl. megtetszik egy gyíknak a 100 kilós boxoló szava, hogy "beszélhetünk másként is", de ha azt ő a maga 50 kilójával adja elő a kocsmában egy csapat brazilnak... A tested már maga sokat elmond arról, ki vagy. Vannak társaságok, ahová csak bizonyos testek kerülhetnek be, vagy csak bizonyos ruhák.

Na, mára ennyit, egész nap folytathatnám ebben a témában!