Miért vannak vérmes viták abból ezen az oldalon is, hogy a magyar nép milyen eredetű, a magyar nyelv milyen nyelvekkel van rokonságban?

"Utolsó: A közös alapszókincs fennáll a türkökkel is, pont ez a lényeg (nyilván ez csak az alapszókincs egy része, de finnugor is csak egy része, ráadásul nem is nagyobb és nem is alapvetőbb része)."

Nem igaz. Mi a forrásod?

"Csak szeretik elintézni azzal, hogy "ezek jövevényszavak, amelyek később kerültek a nyelvünkbe". De bizonyítani ezt nem tudják. "

Az "alapszókincs" egy jól körülhatárolható fogalom. Meg van határozva, hogy mely szavakat tekintjük az alapszókincs részének. Részei mondjuk a számnevek, a testrészek, az alapvető rokoni kapcsolatok. A finnugor nyelvekben kimutatható a szabályos hasonlóság a magyarral ezen szavak terén, míg pl. a törökkel nem. Ezek tények, nincs mit vitázni rajtuk.

"Szabályos hangmegfelelésekre is akad példa a türk nyelveknél is."

A türk nyelvek között elhiszem. De a magyar és a türk nyelvek között? Linkelj forrást.

"De amúgy a szabályos hangmegfeleléseknek sem a megléte, sem a hiánya nem perdöntő érv a nyelvrokonság mellett vagy ellen, mert nyelvrokonoknál sincs mindig jelen, ugyanakkor jövevényszavaknál is gyakran megfigyelhető."

Ez se igaz, a hangmegfelelések megléte az egyik legerősebb alappillére a nyelvrokonságnak.

"Csak ennek a jelentőségét is szeretik túlhangsúlyozni, mivel látszólag az ő elméletüket igazolja. De ez egy kommunikációs trükk."

Nincsenek semmiféle kommunikációs trükkök. A nyelvészetben a hangmegfelelések keresése az egyik legmegbízhatóbb módszer egy nyelv régebbi állapotabeli szavak rekonstruálására. Ha pedig a 400 finnugor alapszó szinte mindegyikére igaz, hogy ahol a finn k után mély hang van, ott a magyarban a k h-vá változik, és még egy csomó ilyen szabály szinte kivétel nélkül fordul elő, akkor bizonyítottnak tekintjük, hogy a két nyelv közösen fejlődött és a múltban lejátszódott valamikor egy hangcsere.

„A hozzáértő nyelvészek ma már bizonyított tényként fogadják el a finnugor nyelvrokonságot.” Az a baj, hogy azt is ugyanők döntik el, hogy ki számít hozzáértőnek, innentől már problémás a dolog. Annyira jellemző, hogy a finnugristák leírják, hogy „ez elfogadott tény”, és ezzel meg is elégednek az alternatív elméletek alapos elemzése nélkül. Sajnos nincs túl sok időm, így röviden válaszolnék most az első pontra, a többire majd később. De mielőtt elmérgesedne a helyzet: nem a finnekkel való rokonságunkat vitatom, csak annak milyenségét, illetve kizárólagosságát. A hasonlóságok magukért beszélnek. De ez a török nyelvekre is ugyanúgy igaz. Némi cinizmussal fűszerezve hadd mutassam be neked, hogy milyen könnyű fölényeskedve leszólni a másként gondolkodót. Még egy apróság: Tudományos kutató vagyok, viszont nem nyelvészeti területen. Ezt nem azért írom le, hogy el lehessen vitatni a hozzáértésemet (bár ha az a célod, nyugodtan használd fel), hanem azért, hogy érzékeltessem, hogy tudom, hogy hogyan kell tudományos problémákat megvizsgálni, ugyanakkor nem vagyok elfogult a „téynek” iránt. Kizárólag a probléma és annak bizonyítása érdekel. Elvem a holisztikus szemlélet (minden lehetséges szemszögből vizsgáljuk meg a problémát, lehetőleg multidiszciplinárisan, és végül a kérdést egészében kezelve alkossunk véleményt). Ezt roppant érdekes lenne egyszer megvitatni, de most egyelőre maradjunk a nyelvészeti résznél.

„A közös alapszókincs fennáll a türkökkel is...” „Nem igaz. Mi a forrásod?.” De igaz. A magyar nyelv török kapcsolatai, ELTE: [link] . Az ELTE elfogult finnugor irányba, így talán nem ez a legmegfelelőbb és legteljesebb forrás (de a hitelességét még talán te sem kérdőjelezed meg), de majd 1x keresgélek még neked, ha ráérek. Az elején van egy oldalnyi magyarázkodás, hogy ezek miért is jövevényszavak, de ezt tekintsük inkább véleménynek, mint ténynek. Ha ráérsz, elolvashatod, de én nem arról szeretnék most írni.

Nézd meg a listát. Először vessünk egy pillantást a kategóriákra.

Család: gyermek, kölyök, iker. Elég hihető, hogy a finnugoroknak nem volt szavuk a gyerekre, vagy ha volt, akkor kidobtuk, és helyette betettünk egy török jövevényszót. Természeti környezet (tenger, sár, szél) Állatvilág, Növényvilág: Jó dolgunk lehetett a finnugor őshazában, nem volt tenger (ez még hihető), sem sár, sem szél. De ha volt, akkor nyilván olyan szavunk volt rá, amit később egyszerű volt lecserélni egy jövevényszóra.

Test, testi tulajdonságok.

Stb...

Vessük össze azzal, amit írtál: „Az "alapszókincs" egy jól körülhatárolható fogalom. Meg van határozva, hogy mely szavakat tekintjük az alapszókincs részének. Részei mondjuk a számnevek, a testrészek, az alapvető rokoni kapcsolatok.” Nézd meg, milyen kategóriák szerepelnek fent. Lám, a számnevek kivételével mindnél vannak egyezések a magyar és török nyelvek között (ráadásul nem kisebb számban, mint a finnugor nyelveknél). Nincs is több kérdésem.

Feljebb felsorol olyan hangtani sajátosságokat is, amelyet tekinthetnénk akár szabályos hangmegfelelésnek is, ha nem az lenne a célunk, hogy a kákán is csomót keressünk: „Összefoglaló művében Ligeti Lajos 13 csuvasos hangtani sajátosságot sorol föl. Ezek közül néhányra álljon itt példa” A példákat nem másolnám be, a fenti linken megtekintheted őket.

„A nyelvészetben a hangmegfelelések keresése az egyik legmegbízhatóbb módszer egy nyelv régebbi állapotabeli szavak rekonstruálására.” Ez a hivatalos álláspont. De ha pl. a reáltudományok területén valaki ilyen módszerrel próbálna dolgozni, a többi kutató egyszerűen kinevetné. Itt az a probléma, hogy az alapnyelveket nem lehet rekonstruálni (és nincs is rá szükség), maximum meg lehet egyezni abban, hogy a nyelvészek mit tartanak alapnyelvnek (de ez csak találgatás lehet, amelyre semmilyen bizonyíték nincs). A legtöbb nyelvnél nincs is forrásunk a nyelvek régebbi állapotára, amelyeknél van, azok sem elég régiek, sem pedig elég általánosak a szabályalkotáshoz. Egy adott terüelten megfigyelhető jelenség kiterjesztése a teljes mintára pedig alapvető módszertani hiba. Az, hogy a nyelvtudományban ez elfogadott, elég jól jellemzi a nyelvtudomány módszertanának problémáit. Ami nem illik bele a képbe, azokról meg amúgy is hajlamosak megfeledkezni, vagy mentegetőzni egy sort. Nézzünk erre is egy példát (a szabályos hangmegfelelések elvének úttörő nyelveiből): A germán k hangzó ch lett a felnémetben. Book → Buch, stb. A child → Kind ennek éppen a fordítottja, nem is szokott a példák között lenni. Vagy a szavak egy része teljesen változatlan a hangeltolódás előtt és után is, mint a gót haban, ófelnémet (és német) haben.

„a 400 finnugor alapszó szinte mindegyikére igaz”: Ez egy nagyon-nagyon erős csúsztatás.

„..és még egy csomó ilyen szabály szinte kivétel nélkül fordul elő”. Légy szíves linkelj forrást, amely bizonyítja, hogy „csomó iylen szabály” és arra is, hogy „kivétel nélkül”. Nyilván te is érzed, hogy ez abszurd. De kivétel mindig van (ld. a plédákat a germán nyelvekből, melyek ráadásul jól dokumentáltak). Persze azokat el lehet távolítani a listákból, és akkor már nem tűnik fel.

De tegyük fel, hogy igazad van. Linkelj forrást, amely bizonyítja, hogy nem történhetett nyelvátvétel a népvándorlás korában a finnek részéről vagy a mi részünkről. Bár igazából a nyelvrokonság szempontjából ennek nincs jelentősége, mert ha teljes nyelvátvétel történt, onnantól a két nép nyelvrokonná vált. Nyilván nem tudhatjuk, hogy így volt-e, de így máris borul az őshazaelmélet, amely egybemossa a nyelvrokonságot a népek rokonságával, amely egyértelműen tudománytalan. A komoly nyelvészek is elismerik, hogy ez hiba, állítólag ők soha nem is tesznek ilyet, de akkor nem értem, hogy az általános iskolai tankönyvekben miért ez szerepel mégis, illetve aki ilyet ír le egy tankönyvben, vajon kitől tanulta.

„A finnugor nyelvekben kimutatható a szabályos hasonlóság a magyarral ezen szavak terén, míg pl. a törökkel nem.” Ebből is látszik, hogy nem ismered a török eredetű szavainkat, példákat ld. fenn.

„Ezek tények, nincs mit vitázni rajtuk.” Ez nem észérv. De legalább van önbizalmad. Még a finnugista nyelvészek is elismerik, hogy alapszókincsünk jelentős része török eredetű. Ez tény. A magyarázkodás, hogy ezek jövevényszavak, az már viszont vélemény.

Finnugor alapszókincsük az ELTE honlapja szerint: [link] . Hadd ragadjak ki náhány példát, csak hogy szemléltessem, hogy a példák egy része miért rossz, mesterkélt vagy véletlenszerű: A rokonsági terminológia szavai: Apa (fi. isä ’apa’): Ez egy óiráni eredetűnek tarott szó, amely a törökben is megvan (talán még a mongolban és a kínaiban is, de ebben most nem vagyok biztos, és nincs kedvem utánanézni sem, hogy őszinte legyek), de lényeg, hogy semmi keresnivalója nem lenne a finnugor elmélet bizonyítékai között (mivel jövevényszó). Eme ’állat nősténye’ (fi. emä ’anya’). Igen, nyilván ez a szó kétségtelenül bizonyítja az „anya” szavunk finnugor eredetét. A török anne meg csak véletlen egybeesés. Vagy esetleg ez is óiráni? De rendben, vegyük figyelembe. Máris találtunk 2 szót, amely megvan a törökben (apa – baba, anya – anne) és a magyar alapszókincsben is. És remélem, hogy azt te sem vitatod, hogy ezek alapszókincsbeli szavak. Fiú: vajon miért nincs leírva a finn megfelelője (poika)? A p stimmel egyedül, lám, még egy szabályos hangmegfelelés. Vagy esetleg csak véletlen? Mindenesetre ha elég kitartó lennék, lehet, hogy találnék még nyelveket, amelyek alapszókincse és a magyar nyelv között találnék ilyeneket, még ha azok esetleg csak véletlenszerűek is... No, de mindegy. A lakás és ruházkodás szavai: ház (fi. kota). Nyilván ez sem véletlen egybeesés, bár arra sem ártana egy forrás, hogy őseink a nomád sátraikat háznak hívták. Ja, hogy ilyen sincs, nagy kár... A házieszközök, a munka és az anyagnevek szavai: ezek lehetnek későbbi jövevényszavak is, ha azt tesszük fel, hogy ezeket a tevékenységeket a finnugoroktól tanultuk el, vagy ők tőlünk. Megint csak vélemény kérdése, hogy ezek a szavak a korábbiak, vagy a török eredetű szavaink (növénytermesztés, állattenyésztés).

Ha már a linkelgetésnél tartunk: te linkelj arra forrást, hogy mi bizonyítja azt (tudományos igénnyel és hitelt érdemlően!), hogy az alpszókincsünk finnugor eredetű része nem jövevényszó (akár óiráni, akár finnugor átvétel – mi tőlük vagy ők tőlünk, mindegy); míg a török eredetű része jövevényszó. Nem fogsz találni, mivel erre nincs irodalom, mivel ez egy dogma. Az, hogy „ez egy elismert tény”, szintén nem bizonyíték, max. azt mutatja be kiválóan, hogy egyesek milyen felületesen vizsgálnak meg problémákat, hogy aztán megdönthetelen következtetéseket vonjanak le azok alapján. A hozzáértésem megkérdőjelezése nem minősül forráslinknek.

Azért mert a kisebbségi érzéssel küszködő jobbosok előkelőbb rokonságot szeretnének, mint a többi finnugor nép.

Ezért aztán mindent kitalálnak, azt állítják, hogy a Habsburgok találták ki a finnugor nyelvrokonságot, mert szerintük ezen múlik a magyarság önbecsülése, és ha nem a hunokkal vagy a török népekkel vagyunk rokonok, hanem a finnugorokkal, akkor már nem is tudjuk magunkat becsülni.

A múlttal való ilyen erős foglalkozás azt mutatja, hogy a jelennel vannak problémáink. Valahol ebbe is belejátszik, hogy a magyarság még nem tudta feldolgozni Trianont.